2024. március 29., péntek
Többet megtanulsz egy útról, ha végigjárod, mint a világ összes térképéből

Enni, inni, kipróbálni, megnézni (10.)

Nem szeretek visszajárni már felkeresett városokba, így mindenhova úgy érkezem, hogy oda többet nem jövök vissza, és ha most nem próbálom ki, akkor soha sem fogom. Aztán az élet többször is úgy hozta, hogy vissza-vissza tértem kedvenc római és milánói jégkrémárusomhoz, a müncheni sörözőmbe vagy a bécsi pici pékségbe.

Utazásaim előtt gyakran abba a hibába esek, hogy jól bevásárolok a szabadkai Ócskapiacon magyarországi száraz felvágottakból, trappistából és campingsajtból. Eddig bárhol jártam a nagyvilágban, találtam a szűkebb központban ilyen-olyan bevásárlóközpontot. Az élelmiszerárak szinte sehol sem voltak magasabbak a mieinktől. Az útra készített szendvicseket első-második nap elfogyasztom, így korán alkalmam nyílik kipróbálni a helyi különlegességeket. Minden tájnak megvan a maga étel- és italspecialitása. A teljesség igénye nélkül említsük meg a svájci sajtokat, az olasz pizzákat és sonkákat, a bajor söröket és virslit, a tengerparti városok tengeri herkentyűit, a balkáni pljeszkavicát, a görög muszakát és a török kebabot, a belga gofrit, a grúz khachapurit, a marokkói kuszkuszt és tadzsint, a portugál és burgundiai borokat, az ír whiskyt, az orosz vodkát. Hátizsákos turista lévén az anyagi keret nagyon ritkán engedi meg, hogy étteremben ismerkedjek meg a helyi ételekkel. Leggyakrabban az utcai sütödések kínálatával élek. Itt nem lehet jóllakni, de betekintést nyerhetünk a tradicionális hazai konyha ízvilágába. Nagyon sok helyen jártam már és nagyon sok mindent ettem és ittam Írországtól Ciprusig és Skandináviától a Mediterránon túlig. Eddig egyedül a Marokkóra jellegzetes italt, a csigából főtt, jól megcukrozott teát és a mellé szervírozott házából kifőtt csigákat nem kóstoltam meg.

A gasztroélmények mellett az utazásoknak van még egy vonatkozása: megnézni olyan helyeket és kipróbálni dolgokat, amelyeket nem lehet kihagyni az adott városban. Ilyenek például a szűkebb és tágabb központ fölé emelkedő kilátók. Bűn nem felmenni az Eiffel-torony 276 méter magasan kialakított kilátójába, vagy a London Eye óriáskerékre, felhőkarcolókba, tévétornyokba, templomkupolákba vagy várak bástyáiba. Végig kell sétálni az óvárosok vagy az arab medinák szűk, kacskaringós, macskaköves kisutcáin.

Nem hagyhatunk ki olyan ismert műgyűjteményeket, mint a Louvre és az Ermitázs tárlatai. Róma bazilikái, a Sagrada Familia, a Kék mecset és a Hagia Sophia sem maradhatnak ki. Történelmi és hadtörténeti jelentőségű csataterek, várak, paloták, repülők és hajók mind-mind túránk részét kell hogy képezze. Szinte minden európai metropolisban van legalább egy világhírű festmény vagy szobor. A városok neves szülötteinek szülőháza ma mindenütt múzeum. A sírkertekben keressük fel a hely híres halottait. Látogassunk el az apátságokba, meteorákba, kolostorokba, templomokba. Földrajzi célpontokat – hegycsúcsokat, forrásokat, vízeséseket – is érdemes útba ejteni. Minden városnak van piaca vagy bazárja, ahol számos kézműves termékkel és a helyre jellemző dologgal ismerkedhetünk meg. Felkeresendők a kegyhelyek, a látogatható bányák, az olimpiai parkok, a katasztrófák helyszínei, a parlamentek, a fontos politikai döntések termei, az uralkodók téli és nyári rezidenciái. Ha olyan helyen vagyunk, tevegeljünk, Hollandiában biciklizzünk, Moszkvában metrózzunk, Velencében gondolázzunk. És akkor még nem beszéltünk a kultúráról, az építészetről, a hagyományokról, a múzeumok világáról, az oktatási intézményekről. A leghidegebb téli hónapok kivételével mindig megmártózom a tengerben vagy az óceánban, ha épp arra járok.

Szervezett csoportos utazások alkalmával az idegenvezetők általában elvezetik a turistákat ezekre a helyekre. Sok-sok pénzt megtakaríthatunk, ha magunk járunk utána a helyi érdekességeknek, jellegzetességeknek, ételeknek és helyeknek. Elégedettséggel fog bennünket eltölteni, ha egy-egy kisutcában vagy eldugott zugban rátalálunk azokra a helyekre, amelyekről oly sokat olvastunk indulás előtt. Hazatérvén pedig azzal szembesülünk, hogy mennyi mindent nem láttunk, mi mindenről maradtunk le.

A következő részben az innen-onnan hozott emlékekkel fogunk foglalkozni.