Az életben sokszor kerülünk lehetetlen, megoldhatatlannak tűnő helyzetbe, és feladjuk a küzdelmet. Ennek ellenpéldája Nagy Feró pályája, aki évtizedek óta bizonyítja, hogy „hegyek között, völgyek között” is lehet kitartó és népszerű előadója a magyar közönségnek: énekesként, színészként, dalszövegíróként a Beatrice, vagy akár az Ős-Bikini frontembereként is. Lehet róla hideget és meleget hallani, vagy gondolni, viszont tény, hogy dalait generációk dúdolják ma is. Talán sokan nem is tudják, hogy a magyar rock fenegyereke székely szülők gyermekeként látta meg a napvilágot Magyarországon 1946-ban, és erősáramú üzemmérnök szakon szerezhetett volna oklevelet, ha leteszi az ehhez szükséges államvizsgát. Feró a hatvanas évektől kezdve énekel, zenél, a magyar új hullám egyik vezéregyénisége 1971-ben csatlakozott a két évvel korábban megalakult és feldolgozásokat játszó, lányzenekarhoz, a Beatrice csapatához. Hogy ez után mi történt, arról Bácskossuthfalván, a Rekreációs Központban, az immár 4 évtizedes múltra visszatekintő zenekar jubileumi koncertje előtt kérdeztük Nagy Ferót.
Kazinczy Paszterkó Diana felvétele
Amikor megalakult a Beatrice, akkor lányzenekarként kapta a nevét. Idővel, a tagcserékkel ez a helyzet megváltozott, miért nem változtatták meg a Beatrice nevet?
– Én a lányzenekar vezetője voltam, igazából menedzserként. Amikor a hölgyek úgy gondolták, hogy egyéni karriert szeretnének befutni – ami persze nem sikerült –, akkor magamra hagytak, és rám maradt a név. Fél évre rá már punkzenét játszottunk a Beatrice névvel, és Csuka Mónika után én voltam a főhős. Persze akartunk nevet változtatni, de a közönség egyszerűen nem engedte meg, mert szerették skandálni azt, hogy Rice Rice Beatrice. És akkor bennem is idővel letisztult, hogy teljesen mindegy, hogy mi a nevünk, a zenénk határoz meg minket, meg a lelki világunk, és az az életérzés, amit a mai napig képviselünk.
Több évtizede állnak a színpadon. Vannak olyan dalok, amelyeket kötelezően el kell játszani ennyi idő után is, hiszen a közönség elvárja?
– Negyvenéves a Beatrice, ami azt jelenti, hogy ez a négy évtized bőven ad lehetőséget a válogatásra. Persze azokat a dalokat, amelyek népszerűek ma is, nem hagyhatjuk ki. Mint ahogy olyanok is szerepelnek a repertoárunkban, amelyeket még a Bikini zenekarnak írtam. Hogy aztán annak a stílusnak mi a megnevezése, az már mellékes.
Milyen irányban változott a Beatrice stílusa az elmúlt négy évtized alatt?
– Mondjuk, játsszuk a Gyere, kislány, gyere című funky nótát, ami egyébként egy nagyon nehéz stílus. Szeretem a punkot, a hard rockot, és a heavy metalt, de egyik sem jellemzi a zenekart. Mi egy rendkívül eklektikus csapat vagyunk, a Nyolc óra munka például – ne szépítsünk – lakodalmas rock, de mi így szeretjük. Vagy az Azok a boldog szép napok című dal a pop irányzatot képviseli. Nem ragaszkodom a stílusokhoz, én a jó zenét szeretem – kivétel ez alól a diszkóstílus. Mindig igyekeztem belecsempészni egy-egy jó irányzatot, vagy más támpontot a dalokba, a zenekar repertoárjába. A távoli 1978-ban, amikor mi tulajdonképpen punk zenészek lettünk, igazából eszünkben sem volt azzá lenni. Akkor jöttünk rá erre a stílusbeli tényre, amikor megnéztük, meghallgattuk a Ramones, a The Clash vagy a Sex Pistols dalait. Mi igazából az akkori rendszer ellen lázadva találtunk rá a kifejezésmódunkra, a közlésünk tartalmára legjobban rámutató stílusirányzatra.
A ’90-es évek előtt, a szocialista országokban játszott punk miben különbözött a nyugati világ lázadó punk muzsikájától?
– Stílusában igazából semmiben. Ugyanakkor mondjuk a Sex Pistols bátran és nyíltan, nem válogatva a szavakban szállt szembe a Királynővel. Mi ugyanezt sokkal óvatosabban mertük megfogalmazni, mert a rendőrség azonnal elvitt volna bennünket. Habár ezzel a hozzáállással is gyakran meggyűlt a bajunk. Mondjuk olyan óvatos rímekbe foglaltuk a gondolatainkat, hogy „a Mercedes az gyorsan száll, a villamos csak botorkál”. Ezzel utalva arra, hogy az elmúlt rendszerben a luxus csak a kiváltságos rétegnek járt ki.
Miért vállalta magára a nemzet csótánya megnevezést?
– Gondoltam, hogy ha már a nemzet csalogánya nem lehetek, mert hogy az már van, akkor leszek én a nemzet csótánya, csak hogy bosszantsam a ’70-es években a hivatalos szerveket. Egy időben ez célt talált, és nagyon jól működött, aztán pedig már nekem sem tetszett. Viszont ma már belenyugodtam ebbe a ragadványba, és időközben rájöttem, hogy a csótány az egyik legellenállóbb és legrátermettebb bogara a természetnek.
Mi a véleménye, ha mondjuk visszamennénk az időben, és a 25 éves Nagy Ferenc szembesülhetne azzal, hogy több évtized múlva mi minden történik az életében, akkor elégedett lenne?
– Igazából egész életemben a kényszerhelyzetek irányítottak. Soha nem volt úgy, hogy na most eldöntök valamit, és azzal véghez is viszem. Ezért elhatároztam, nem tervezek, hanem elébe megyek minden kihívásnak. Eszembe sem jutott volna korábban, hogy én népszerű, korszakalkotó zenét írjak. Egyszerűen volt egy probléma, amivel foglalkozni kellett, az akkori rendszer megijedt ettől, és nem titok, hogy nem bánt kesztyűs kézzel velünk. Ez engem nem igazán érdekelt mindaddig, amíg majdnem börtönbe csuktak lázítás miatt. Az igazságot viszont szerintem soha nem lehet lázításnak nevezni, csak akkor, ha egy hazug világban élsz. Valahogy túléltük, persze utólag már semmit sem bánok. Ma már ingyen ebéd, ingyen vacsora senkinek sem jár, és ez így van rendben. Azt vallom ma is, hogy optimistán kell belevágni ebbe a reménytelen világba. Az internet és a közösségi médiumok rendkívül mélyre süllyesztették le a társadalmunkat, de ezt nem szabad negatívumként megélni, hanem egyszerű tényként, hiszen tudjuk, hogy ez is idővel változni fog.
Ma mit szeretne átadni az embereknek?
– A rock and roll által közvetített szabadságérzetet, és bizony ezt nem is olyan egyszerű megértetni az „átlagemberrel”. Vannak olyan kortársaim például, akik mostanában fedezik fel ezt az életérzést. Ez természetesen – hogy eloszlassam a tévhiteket –, nem azt jelenti, hogy olykor romboló módon önmagad és a társadalom terhére kell, hogy legyél, mert az bizony visszacsap.
Milyen további tevékenységre számíthatnak a Beatrice és Nagy Feró rajongói?
– Az ősz folyamán szeretnénk kiadni egy új albumot, a 40 éves Beatrice Aréna koncertjének felvételével. Ez egy nagy dolog, hogy új hanghordozóval tudunk előrukkolni ennyi idő után is, és a terveink szerint több más meglepetéssel szeretnénk szolgálni a rajongóink számára.
