Pap a mesterszakácsok között

Paskó Csaba atya is részt vesz a Luxemburgban megrendezendő Gasztronómiai Világbajnokságon

Patyi Szilárd

2018. november 11., 20:26 >> 2018. november 11., 21:26

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

November 24-e és 28-a között rendezik meg Luxemburgban a gasztronómiai világbajnokságot, amelyen 53 ország 2500 séfje méri össze tudását. Köztük lesz Paskó Csaba atya, a kelebiai templom plébánosa, a szabadkai egyházmegye zenei igazgatója, karnagya is, akit gyermekkora óta vonz a gasztronómia világa. Kérdésünkre azt mondta, amikor kicsi volt, eldöntötte, hogy ha megnő, vagy szakács vagy pap lesz.

Paskó atya évek óta főz és folyamatosan képezi magát. A Békés Megyei Culinary Team tagjaival már hónapok óta készül a megmérettetésre. Együtt utaznak ugyan a világbajnokságra, de Paskó atya egyéni versenyzőként indul.

A héten Szentesen mutatta be a békési csapat, hogy mivel készülnek. Paskó atya is ott volt és a többiekkel együtt ő is elkészítette az ötfogásos versenymenüjét a közönségnek. Szabadkán is bemutatta ugyanezt. A csapattársai is elkísérték a bemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóra. Megcsodálható volt többek között a vajdasági sült kecskesajtból készült Zöld „elixír”, az Erdők kincsei elnevezésű belga csokoládés gesztenyés desszertvariáció és a Borókás vadnyúl „duett”, amelyet vajaljában párolt zöldségekkel tálalt. Paskó atya szerint a gasztronómia ugyanúgy a kultúránk része, mint a költészet vagy a néptánc.

Paskó Csaba (Gergely Árpád felvétele)

Paskó Csaba (Gergely Árpád felvétele)

– A táplálkozás a kultúránk része. Nem hedonizmus, nem az élvezetek hajszolása gasztronómiával foglalkozni, hanem azt jelenti, hogy megismerjük egy adott nép, nemzet, ország vagy egy táj kultúráját, amelyet mi képviselünk. Természetesen van benne egyfajta élvezet, de nem kisebb élvezet gasztronómiával foglalkozni, mint mondjuk elolvasni egy verset, megnézni egy kiállítást. Egyáltalán nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy valaki élvezzen egy nagyon szép verset, és megértse annak üzenetét, mint ahogy mesterszakácsnak sem kell lenni ahhoz, hogy az ember megértse és élvezni tudja egy étel ízes eredetiségét és finomságát, de tudjuk, hogy ha valami finom az mindenkinek finom. Az étellel az emberek mindig közelebb kerülnek egymáshoz. A fehér asztal családokat tart össze, ünnepet teremt. Ezt megismerni, ebben elmélyülni mindannyiunk kötelessége – magyarázta Paskó Csaba.

Ambrus György, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség alelnöke, a Békés Megyei Culinary Team csapatkapitánya elmondta, hogy a csapat a verseny helyszínétől mindegy harminc kilométerre található belgiumi paplakban lesz elszállásolva. A verseny négy napja során azonban nem sokat fognak a szálláson tölteni, mert a világbajnokságon minden idejüket percre pontosan meghatározzák. Ambrus György a verseny első napját tartja a legfontosabbnak. Erre a napra minden komoly esélyekkel induló csapat benevez tagokat, mert ezekből az eredményekből látni fogják, mit vár el a zsűri a versenyzőktől. Így a verseny hátralévő idejében már az elvárásoknak megfelelően tudnak részt venni a versenyen.

– A verseny másfél-két éves felkészülést igényel. Amikor 2016-ban az erfurti szakácsolimpiáról hazajöttünk, és hoztuk azt a szintet amit megkívánt tőlünk a haza, a szakma és a támogatóink, akkor eldöntöttük, hogy újból megmérettetjük magunkat. Megkerestük a luxemburgi versenykiírást, és feliratkoztunk. Ilyenkor elkezdünk éjszaka gondolkodni, mert egy szakács amikor hazajön egy rendezvényről, akkor már azon gondolkodik, mit fog letenni a vendég asztalára, és mit fog letenni azon a versenyen, amin legközelebb elindul. Elkészül egy fejben és egy papíron meglévő történet, amit négyszer elpróbálunk, és a négy próba után teljesül ki az, ami a versenyasztalra kerül. A versenyen időbeli korlátunk nincs. Közel negyven-ötven órába telik, mire elkészül az étel. A verseny napján reggel öt órakor nyílnak meg a versenyterek, és nyolc óráig kell megalkotni a remekművet. A nyolc órát szigorúan be kel tartani. Nyolc óra egy perckor már tíz pont levonás jár, ami azt jelenti, hogy már a legjobb esetben is csak ezüstérem jár érte – mesélt a felkészülés és a verseny nehézségeiről Ambrus György, aki

Paskó Csaba (Gergely Árpád felvétele)

Paskó Csaba (Gergely Árpád felvétele)

Szabadkán egy utazótáskát ajándékozott Paskó Csabának, amely a Békés Megyei Culinary Team mezét tartalmazta. A csapatkapitány Paskó Csabáról a következőket mondta:

– Egy kiváló ember, nagyon jó barát. Így ismerkedtünk meg, és az elmúlt másfél évben, ameddig együtt dolgoztunk, elhivatott, a szakácsszakmát szerető és tisztelő embert ismertem meg benne, aki mélyen tiszteletben tartja az alapanyagokat és mindig kérdez.

A Békés Megyei Culinary Team tagjaként Szabadkára eljött Varga Károly világbajnok kecskeméti mesterszakács is, aki azon három magyar séf közé tartozik, aki világkupát nyert a luxemburgi gasztronómiai világbajnokságon. Nem mellesleg ő készítette fel Paskó Csabát a világbajnokságra.

– Paskó Csabát két éve az erfurti olimpián ismertem meg, de akkor nem sok mindent tudtam róla. Most derült ki számomra, hogy ő milyen elismert és csodálatra méltó ember, és hogy Szabadkán szinte nincs olyan ember, aki őt ne ismerné. Elmondható, hogy most már Magyarországon is egyre népszerűbb, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy én lehetek a mentora. Elmondhatom róla, hogy nagyon jó tanítvány, mert szinte szívja magába a tudást. Nagyon sokat nem is kell neki mondani, mert egyszer megmutatom neki a dolgokat, és ő már meg is valósítja azt. Nagyon szereti a gasztronómiát, így könnyű vele dolgozni – nyilatkozta Varga Károly, és hozzátette, hogy valószínűleg a luxemburgi lesz az utolsó megmérettetés amin elindul, mert már 1992 óta részt vett az összes olimpián és világbajnokságon, amelyről minden alkalommal aranyéremmel a nyakában tért vissza.

Paskó Csabát gyermekkora óta vonzza a főzés és a konyha, érdekli a gasztronómia világa. Erről ő maga a következőket mondta:

Paskó atya szerint az étel ugyanolyan élményt nyújt, mint egy költemény (Gergely Árpád felvétele)

Paskó atya szerint az étel ugyanolyan élményt nyújt, mint egy költemény (Gergely Árpád felvétele)

– Édesanyám profi szakácsnő. Szakácsnőként ment nyugdíjba. Az ő elmondása szerint, amikor pici gyermek voltam és mászni tudtam, az első utam a konyhaszekrényhez vezetett, és játszottam a fazekakkal. Aztán amikor már beszélni tudtam és amikor már templomba is jártunk, a rokonok megkérdezték: mi leszel, ha nagy leszel? Erre az egyértelmű válaszom az volt, hogy vagy pap vagy szakács. Iskolás koromban végig kitűnő tanuló voltam. Gimnáziumba iratkoztam, majd elkezdtem a papi pályát. Közben ebbe a történetbe belekeveredett a zene is. Pécsett elvégeztem a karvezetés szakot, majd Grazban a zeneakadémiát. Ez alatt az idő alatt végig megmaradt a gasztronómia iránti szeretetem. Rengeteget főztem. Grazban erről voltam ismert. Egyik tanárom, aki a nemzetközi kurzusokat tartotta, azt mondta, hogy a kurzus végén nem kell vendéglőbe menni, majd a Paskó atya főz nekünk valamit. Ez szenzáció volt Ausztriában, hogy én meg tudtam gyúrni egy tésztát, vagy nokedlit tudtam készíteni, mert az osztrák háziasszonyok már régen leszoktak arról, hogy főzzenek. Nyilván a bátorítás, a buzdítás, a dicséretek növelték azt a szeretetet, ami a gasztronómia iránt már megvolt bennem. Aztán 2009-ben írtam egy szerb nyelvű szakácskönyvet, később egy magyar nyelvűt. Különböző felkéréseket kaptam, hogy főzzek. Azonban láttam, hogy ezt meg kell tanulni, mert ezt lehet szeretni, de ez egy szakma. Ekkor a szegedi Hansági Szakképző Iskolában szereztem egy OKJ-s oklevelet. Természetesen itt nem értek véget a tanulmányaim. Mindenféle kurzusokra, továbbképzésekre jelentkeztem. Aztán megismerkedtem Tímár Attiláékkal Székelyudvarhelyen, a Gizi Csárdában, ami egy világhírű gasztronómiai központ. Rajtuk keresztül jutottam el Varga Károlyhoz, aki a három világbajnok egyike. Két évvel ezelőtt elkísértem őket Erfurtba. Ott fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy nem ártana úgy felkészülni, hogy egyéniben részt vehessek a megmérettetésen. Elmondhatatlan öröm volt, amikor Varga Karcsi bácsival erről beszéltem. És azt mondta: persze Csaba, vállalom – elevenítette fel emlékeit Paskó Csaba.

Paskó atya a Kárpát-medencei magyarságot, ezen belül is elsősorban a délvidéki magyarságot képviseli a világbajnokságon. Menüjéhez felhasználja a kispiaci kecskesajtot és a vajalját is, mint helybeli gasztronómiai különlegességeket, amit a séfek külön kiemeltek, mint remek ötletet. Ambrus György szerint olyan menüt kell a zsűri elé tenni, amit más még nem készített és nem tud elkészíteni, csak mi. Ehhez kellenek a különleges alapanyagok, a különleges technológiák.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége