2024. március 29., péntek

Alapítványa révén folytatódik a támogatás

Topolyán eltemették Bretschneider Tóth Isaszegi Irént

Rokonai, ismerősei, az általa támogatott ösztöndíjasok, segített szervezetek képviselőinek részvételével helyezték el Bretschneider Irén (szül: Tóth Isaszegi) Németországban élt nyugdíjas építészmérnök hamvait, kívánsága szerint a topolyai Nyugati temetőben, a családi sírban.

A gyászszertartás a topolyai Nyugati temetőben (Kiss Zoltán felvétele)

A gyászszertartás a topolyai Nyugati temetőben (Kiss Zoltán felvétele)

Hozzátartozói és egyben a Vöröskereszt nevében is dr. Tóth Isaszegi Sándor búcsúzott tőle, méltatva határtalan emberszeretetét, segítőkészségét:

– Irénke néni Topolyán született, itt élt a családja és tanulmányai során maga is átélte a határon túli magyarság nehéz helyzetét – hangzott el a visszaemlékezésben. – Ezért gondolta úgy, hogy elsősorban közülük támogatna olyan tehetséges, szorgalmas, nemzeti érzelmű, vallásos fiatalokat, akiknek szociális helyzete megnehezíti a továbbtanulásukat. Másik fő célkitűzése az volt, hogy a fiatalok tanulmányaik befejezése után szülőföldjükön maradjanak – hangzott el dr. Tóth Isaszegi búcsúbeszédében.

A Nyugdíjas Szövetség topolyai községi szervezete nevében a hétfő délutáni gyászszertartáson Dragutin Lekić elnök a következő szavakkal emlékezett az elhunytra:

– Először akkor ért a megtiszteltetés, hogy találkozzak vele, amikor a Szociális Központtal, a Vöröskereszt helyi szervezetével és az önkormányzattal együtt kezdeményeztük az idősek napközijének megvalósítási tervét. Nagy érdeklődést mutatott terveink iránt, és 30 000 eurós pénzbeli segítséget ajánlott fel. Halála után ránk hárul a feladat, hogy a gerontológiai egyesület megalakításával teljessé tegyük az idősekről való gondoskodás körét a községben, hogy méltóképpen megköszönjük Irénnek nagylelkű segítségét – mondta Lekić.

A temetésre Budapestről is érkeztek végtiszteletadók Krukenberg Erzsébet vezetésével, aki az alapítvány megbízott képviselője és kuratóriumi tagja. Tóth Isaszegi Irénnel együtt kezdett el jótékonykodni, s egyben ő a Németországban élt nyugdíjas építészmérnök hagyatékának a folytatója is napjainkban. Erzsébet elmondta, hogy az azóta alapítvánnyá terebélyesedett küldetésüket azzal kezdték, hogy a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium egyik diákjának laptopot vásároltak. Ekkor a tehetséggondozó középiskolával is felvették a kapcsolatot, s Irén a Bolyai Farkas Alapítványnak is adományozott egy 50 000, majd egy 20 000 eurós összeget. Ezt követően alapították meg a magánalapítványt, amelynek úgyszintén van ösztöndíjalapja, ebből több vajdasági diákot támogatnak. A nyugdíjas építészmérnök folyamatosan tartotta is a kapcsolatot a támogatott tanulókkal, és segítette a Bolyai-gimnázium tanárai és támogatói által életre hívott Ingenium Alapítványt is, amelynek célja a tehetséges vajdasági magyar diákok felkutatása és felkarolása, továbbá taneszközök vásárlásával és szakmai továbbképzésekkel támogatja a gimnázium munkáját.