Hivatalos úton járva a minap megálltam Kishegyes központjában. A Krivaja folyócska szennyvízelvezető csatornára hasonlít. A víze büdös, teljesen szürkés színű, de folyik. A központban lévő gyalogoshídon fotózok, és próbálok néhány járókelőt rávenni, hogy nyilatkozzon a problémáról. Sikertelenül. Egy idős néni kerékpárjára támaszkodva jön. Megáll mellettem. Illedelmesen bemutatkozom, és rákérdezek a folyóra, a problémára. Legyint egyet. Megszoktuk már, mondja. Még egyet legyint, és lassan elmegy.
Másnap hajnalban elviselhetetlen bűzre ébredtek azok a szenttamásiak, akik a települést kettészelő Krivaja partján laknak. Az esti órákban a folyóból áradó bűzt már mindenütt érezni lehetett, a helyzet estig változatlan. Így most már Szenttamáson is tudják (érzik), mit éreznek több évtizede a Bajsán, Topolyán, Kishegyesen, Bácsfeketehegyen a folyócska mellett lakók, kezdik érteni, hogy miért hangoskodnak az ottani környezetvédők, miért gyűjtik az aláírásokat, és miért került a Krivaja szennyezésének ügye a szerbiai alkotmánybírósághoz.
A Krivaját a rajcsúri, továbbá begluki városrészben ellepték a haltetemekre vadászó sirályok, a víz felszínén sötétszürke foltok úsznak a tuki városrész felé.
Harmadnapon Tukban még nem annyira érezhető a bűz. A vízállás magas, az egykori Szekszer-hídon állva fotózok. Három liba úszik lefelé, a távolban valaki kaszálja a füvet.
A negyedik nap már a tukiak is panaszkodnak, hogy orrfacsaró szag terjeng a levegőben. Szokatlan a bűz, de majd elviszi a szél, mondja egy járókelő.
Talán másodosztályú állampolgároknak néznek bennünket, hogy muszáj eltűrni ezt a mérhetetlen környezetszennyezést, végignézni az itteni növény- és állatvilág megsemmisülését? Ha valóban azok vagyunk, akkor ezt tessék nyíltan kimondani, és majd meglátjuk, mit tehetünk. Ha viszont nem vagyunk másodrendűek, akkor valaki(k)nek meg kell(ene) már állítani a szennyező(ke)t és tudomásukra hozni, hogy az ökológiai kísérletezések időszaka véget ért.
Eljött az ideje a konkrét intézkedéseknek. Nem szabad tovább várni, mert mindannyiunkat megmérgeznek, akár a halakat…
Nemrég volt a tiszta levegő világnapja, ám a Krivaja mellett lakók elviselhetetlen bűzben élnek. Nincs kedvük ünnepelni.
