2024. április 17., szerda

Az olasz recept

Luigi Di Maio olasz miniszterelnök-helyettes szerint az olasz kormány vitatott költekezési csomagterve lesz az európai gazdasági növekedés újjáélesztésének „receptje”. Az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezetője a Financial Times című londoni gazdasági napilapnak nyilatkozva azt mondta, hogy a kontinens immár készen áll arra, hogy maga mögött hagyja a megszorításokat, és átvegye Donald Trump amerikai elnök deficitnövelő költségvetési hozzáállását. A hétfőn közölt interjúban úgy vélekedett, hogy ha ez a recept Olaszországban beválik, „akkor európai szinten fogják azt mondani, hogy mindegyik országban alkalmaznunk kellene az olasz receptet”.

A vezető olasz kormányzati politikus szerint Róma „nem arra a kártyára játszik, hogy Olaszország túl nagy ahhoz, semhogy csődbe mehessen”. „Hiszünk abban, hogy expanzív költségvetési politikával jelentősen csökkenthetjük a közadósságrátát” – fogalmazott. Mindenhol keresik a gazdasági növekedés receptjét. A nemzetgazdaságok azonban annyira eltérő ismérvekkel bírnak, hogy nehezen írható le egy olyan univerzális recept, ami minden esetben beválna.

Csak akkor lehet viszont az általános életkörülmények javításáról beszélni, ha a társadalmi összterméket meg tudjuk növelni. Ellenkező esetben csak akkor tud valaki jobban élni, ha más kárára teszi. Hiszen ha a képzeletbeli tortát nem sikerül megnövelni, de valaki nagyobb szeletet hasít ki magának, akkor a többieknek kevesebb jut belőle. Amikor növeljük a tortát, ez még eleve nem garancia, hogy mindenki nagyobb szeletet kap. Ilyenkor azonban már jó esélye van annak, hogy ha egyesek többet kapnak, ezt nem mások kárára sikerül elérni. Ha azonban a tortát folyamatosan nagyobbítanánk, az oda vezetne, hogy előbb-utóbb mindenki nagyobbat hasíthatna belőle.

ELJÖN A FEJETLENEK IDEJE IS?

Egy világhírű közgazdász, az úgynevezett osztrák iskola kiemelkedő képviselője, Friedrich Hayek már évtizedekkel ezelőtt megállapította, hogy egy adott ország gazdasági növekedésének potenciálja annál nagyobb, minél több a kihasználatlan lehetőség. Ez azt jelenti, hogy a magasan fejlett országok már nem képesek olyan növekedést produkálni, mint azok, melyek valamilyen okból kifolyólag a múltban nem tudták a lehetőségeiket kihasználni.

A gyors tempóban zajló felzárkózó növekedés az úgynevezett utánzó növekedés kategóriába sorolható. Ilyen esetekben a magas növekedési ráta annak a következménye, hogy megvan még az a kihasználatlan potenciál, amire alapozható a további növekedés. A történelmi tapasztalatok szerint azonban az utánzó növekedés is kifullad egy idő után.

A fejlettségi szint mellett a növekedés ütemét nagyon sok tényező befolyásolhatja. A földrajzi fekvés, a klíma, az emberek mentalitása és képzettségi szintje, a vallási és egyéb szokások és hagyományok mind-mind jelentős mértékben befolyásolják az ilyen esetleges receptek alkalmazhatóságát. A már meglévő elméletek tanulmányozásával, a történelmi tapasztalatok elemzésével azonban levonhatók bizonyos következmények. Fel lehet ismerni azokat a főbb tényezőket, melyek erősíthetik a felzárkózási folyamatokat. Az emberek képzettségi szintjének az általános emelése, az oktatási feltételek javítása mindenképpen sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy a felzárkózás felgyorsuljon, illetve egy bizonyos fázisában ne rekedjen meg. A felzárkózási folyamat egy további, többnyire a második szakaszában a növekvő bérköltségek hatására egyes vállalatok az alacsony képzettségi szintet igénylő termelést szinte szabályszerűen átköltöztetik olyan régiókba, ahol még mindig olcsóbb a munkaerő. A térség azonban egy tudatos képzési és oktatási politikának köszönhetően ezek után is vonzó maradhat, most már azon cégek számára, melyek tevékenysége komolyabb szakképzettséget igényel. A két folyamat nemhogy kizárná, de akár kölcsönösen erősítheti is egymást. A hazai viszonyok figyelembevételével elindított tudományos alapokon nyugvó kutatásfejlesztés és a műszaki innováció sokkal eredményesebb és hatékonyabb lehet a korszerű külföldi technológiák meghonosításánál.

PÉNZ KELL, TUDÁS ÉS TECHNOLÓGIA

Az egész régió alapvető gondjai közé tartozik a krónikus tőkehiány és a technológiai elmaradottság. Az azonos fejlettségű térségek könnyebben integrálódnak, könnyebben képesek jól működő és összhangban tevékenykedő gazdasági közösséget alkotni. Mások viszont úgy vélekednek, hogy a fejlett térségek nyíltan nem vallják be ugyan, de lényegében tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon nem érdekük, hogy – esetenként még a saját pénzüket is ráfordítva – potenciális versenytársakat neveljenek maguknak.

Ha csak önmagában a GDP-növekedést szemléljük, illetve ezt az egyetlen adatot hasonlítgatjuk össze, nem sokat tudunk meg arról, hogy mi zajlik a háttérben és milyen folyamatok vannak kibontakozóban. A bővülés alapja mindenképpen a beruházásokban rejlik: egyedül az teremti meg a jövőben a tartós növekedés valódi és egészséges feltételeit, ha gyárakat, üzemeket építünk, termelői kapacitásokat létesítünk, infrastruktúrát fejlesztünk.