2024. április 19., péntek

Víztemető

Furcsa temetésre készülnek a szerbiai Öreghegyen, a koporsóval a Stara planina Crnovrška nevű folyójának vizét tervezik örök nyugalomra, a földbe helyezni. A szervezők gyászmenettel búcsúznak majd el szerettüktől, amelynek tiszteletére emléktáblát is avatnak majd. Crnovrškáról a szokásos módon a halálát követő 40. napon, de a féléves és az éves évfordulón is meg fognak emlékezni. A folyón nemsokára befejeződik egy mini vízerőmű építése, ez a beruházás adott halálos döfést a Crnovrškának. Ezt nem csak az itt élők gondolják így, sok szakértő is egyetért velük.

Szerbiában állítólag 850 mini vízerőmű építését tervezik a befektetők, főleg védett természeti övezetekben. Csak az Öreghegyen 58 ilyen áramfejlesztőt szeretnének megépíteni, emiatt többször is tiltakoztak, tüntettek a polgárok. Több belgrádi egyetemi dékán is arra figyelmeztet: ezek az erőművek nem csak a védett természeti környezetet, de az ott élők megélhetését és hagyományos életmódját is veszélyeztetik. A szakértők úgy vélik, hogy ezek miatt a beruházások miatt el fognak tűnni a hegyi folyók és azok élővilága, és a települések vízellátása is kritikussá válhat. Az Öreghegy folyóinak a megmentésére alakult mozgalom az Európai Parlamenttől, az Unescótól és több más természetvédelmi világszervezettől is segítséget vár.

A mini vízerőművek egyébként nem csak Szerbiában képezik vita tárgyát, hanem az Európai Parlamentben is. Szerbiában jelenleg 126, Európában viszont összesen 24 ezer ilyen erőmű működik, és az Európai Bizottság nemrégiben a rövid idő alatt 500 mini vízerőművet felépítő Romániát kötelezte arra, hogy vizsgálja felül ennek a környezetromboló koncepciónak a fenntarthatóságát. Mivel ezek az áramfejlesztők csekély energetikai hasznot hajtanak, az általuk okozott ökológia kár viszont hatalmas, már az átvételi, úgynevezett feed-in tarifa megszüntetése is szóba került.

Pont ezek az állam által fizetett átvételi tarifák azok, amelyeknek köszönhetően busás a haszon ezeken a beruházásokon: a megújuló forrásokból, így a vízerőművekből nyert áramot is igen jó áron veszik át a beruházóktól, ami jelenleg 6–13,7 eurócent/kW. A nagy haszon ráadásul zéró kockázattal párosul, mert a Szerbiai Villanygazdaságnak kötelezően fel kell vásárolnia minden megújuló forrásból nyert energiát. A Szerbiai Oknyomozó Újságíróközpont, a CINS az év elején arról közölt cikket, hogy ennek a szubvenciónak a bevezetésétől, azaz 2013-tól 2016-ig az állam több mint 41,6 millió eurót fizetett ki a beruházóknak ezért az energiáért, ebből kevesebb mint 14 millió eurót a Szerbiai Villanygazdaság erőművei révén végső soron maga az állam kasszírozott be, és 7,2 millió eurónál is több közpénz Aleksandar Vučić államfő komájának, Nikola Petrovićnak a cégeihez, illetve üzlettársaihoz vándorolt.

Szerbia arra vállalt kötelezettséget, hogy 2020-ig az ország energiatermelésében a megújuló energiaforrások arányát huszonhét százalékra növeli, és ezt az ambiciózus célkitűzést a távfűtőművek biomasszával történő üzemeltetésével és további mini vízerőművek létesítésével szeretnék megvalósítani. Egyes számítások szerint a Szerbiai Villanygazdaság a villanyáram 17 százalékát veszíti el, amíg az eljut a termeléstől a fogyasztóig – ennek a veszteségnek csupán 2 százalékkal történő csökkentésével is annyi energiát lehetne megspórolni, hogy nem is lenne szükség ezekre a mini vízerőművekre. Prof. dr. Ratko Ristić, a belgrádi Erdészeti Kar dékánja szerint a környezetrombolással járó mini vízerőművek építése helyett inkább a biomasszára kellene fektetni nagyobb hangsúlyt, hiszen a mezőgazdaságban és az erdészetben is több millió tonna szerves anyag megy tönkre vagy ég el a földeken, ráadásul több ezer hektár olyan terület is van, amely mezőgazdasági termelésre nem, de bioenergetikai ültetvények létrehozására igenis alkalmas.

Szerbiában a mini vízerőművek által termelt áram 2016-ban még a fél százalékát sem tette ki a teljes áramtermelésnek. Szerbiában folyókat tesznek tönkre ezért a fél százalékért, na és persze a sógorok, komák magas profitjáért. A Jošanička Banja-i Aleksandar Drašković ezt pontosan tudja. „Ez nem környezetvédelmi kérdés, ez az állam működéséről szól. Az egész rendszer leáll, mert valaki úgy ítéli meg, hogy nem tanácsos ujjat húzni valakinek a komájával. Én meg akartam kérni Vučić kabinetfőnökét, hogy kérdezze meg tőle, tud-e arról, milyen sok komája él Jošanička Banján, mert bármerre fordulsz ebben az ügyben, azt hallod, ne tedd, ő a koma. Ez borzasztó.”