A temerini I. Helyi Közösség képviselői koszorút visznek a haláltábor magyar áldozatainak emlékkeresztjéhez (Fotó: Góbor Béla)
Járekon november 4-én, vasárnap délben a partizán haláltábor német emlékműve mellett, a magyar áldozatok fakeresztjénél rótták le kegyeletüket a megemlékezők a táborban elhunyt német és magyar áldozatok emléke előtt. Matuska Márton, a VMDP intézőbizottságának tagja mondott beszédet. Felidézte azt a világot, amikor Járekon haláltábor működött. A volt Jugoszlávia minden nemzetének van mit siratnia abból az időből. Egy általános gyilkolás zajlott az országban. A náci és a fasiszta terrort követte a kommunista diktatúra, és a felszabadulás tulajdonképpen az egyik terrorból a másikba való kerülést jelentette. Azt is tudjuk, hogy akkor nemcsak a kisebbségek szorultak nagyon, hanem az anyanemzet tagjai is. A Tito-rezsimet csak úgy lehetett megszilárdítani, ha kiirtották mindazokat, akik potenciális ellenfelei lehettek a kommunizmusnak. Ami a járeki partizán haláltáborban zajlott, az felsőbb utasításra történt – mondta Matuska.
Azzal zárta a megemlékezést, hogy annyit azért elértünk már, hogy a haláltábor falvában a történtekről nyíltan, szabadon beszélhetünk az áldozatoknak állított emlékmű előtt. Nem egészen úgy készült az emlékmű, ahogyan mi, magyarok szerettük volna, mert a márványkereszt melletti táblán egy utalás, egy szó sincs arról, hogy a németek mellett magyar áldozatok is vannak. Ezért tartjuk a fakeresztnél a saját, magyar megemlékezésünket, mert a hely tulajdonképpen a magyar áldozatoknak is az emlékhelye.
A megemlékezés során a VMDP először a német, majd az I. Helyi Közösség képviselőivel megkoszorúzta a magyar áldozatok emlékhelyét. A megemlékezés virágait elhelyezték a fakeresztnél az áldozatok hozzátartozói is.
