2024. március 29., péntek

Aki a segítségünkre siet

Az újvidéki Kapisztrán Szent János-templomban nemrégiben két ferences atya, Dezső Péter és dr. Harmath Károly mutatott be magyar nyelvű, búcsúi szentmisét.

Dezső Péter és Harmath Károly ferences atyák, valamint a ministránsok a búcsúi szentmisén (Bozsoki Valéria felvétele)

Dezső Péter és Harmath Károly ferences atyák, valamint a ministránsok a búcsúi szentmisén (Bozsoki Valéria felvétele)

Péter atya, aki a szabadkai ferences rendházból érkezett, az Újvidéki Espereskerület szép számban jelenlevő papságát lelkes szavakkal buzdította, akárcsak a hívőket, akiket a Szentlélek a templom születésnapjára egybegyűjtött. Kapisztrán Jánosról elmondta, Isten embere, az imádság embere volt, olyan hithirdető, aki meg tudta érinteni az emberek szívét. Péter atya a homíliában kiemelte, a szerzetesrend élete és lelki fejlődése nagyon hasonlít az ember lelki életéhez, mert közösségileg is, egyénileg is Isten felé tartunk. Ezen a lelki úton kell járni és fejlődni egyénileg, közösségileg. A kezdeti nagy lelkesedés után, az ember és a közösség általában ellaposodik, megtorpan: a szentmisék formálissá, az imák üressé válnak. Nem tudunk igazán Istenre hangolódni, nem találjuk őt, és az emberekkel való kapcsolatunk sem igazán jó. Idegesekké, ingerlékenyekké, felszínessé válunk, és követelődzünk. Nem látjuk a célt, mintha egy helyben toporognánk. Az örömhír viszont az, hogy ilyenkor a Szentlélek a segítségünkre siet. Isten jó szülőként nem nyugszik bele, hogy nem haladunk, nem fejlődünk. Először erőt ad a lelkiismeret-vizsgálathoz, feltárja szívünkben a rejtett dolgokat, és megmutatja, mi nem helyes az életünkben – mondta Péter atya.

A misében szép énekkel nemesítette a hívők szívét a Beszédes Margit karnagy vezette Kapisztrán kórus, amely aznap ünnepelte a védőszentjét. A kiváló kórus bárhová megy, az ének által mindenfelé elviszi Isten megváltó, szeretetet közlő üzenetét. A mise végén Péter atya megáldotta a jelenlevő közösséget, amely a szentmise után szeretetlakomán vett részt. Kapisztrán Szent János védőszent ünnepe a család, a templomban gyülekező közösség ünnepe volt – alkalom arra, hogy a templombúcsú napján ne csak a védőszentnek örüljünk, hanem egymásnak is.