Tegnap délután a horgosi katolikus temetőben megtartott ünnepi szentmise után megemlékezésre gyülekeztek a polgárok, akik a jugoszláv néphadsereg katonasága által a második világháború végén elkövetett vérengzések áldozataira emlékeztek.
Vass Zoltán és Huzsvár Ervin koszorúz (Gergely József felvétele)
Gutási Ákos atya megszentelte az emlékhelyet, amelynek a négy oszlopán elhelyezett emléktáblákra vésték rá a kései utókor számára annak a több mint nyolcvan horgosi és környékbeli magyar férfinak a nevét, akiket 1944. november 20-án bírósági eljárás nélkül, hamis tanúk koholt vádjai alapján végeztek ki Horgos közelében. A hozzátartozók később kiásták az áldozatok földi maradványait, és a horgosi csárda mögött temették el őket. A helyet nemrégiben vaskereszttel jelölték meg.
A megemlékezésen az általános iskolások művelődési műsorát követően Vass Zoltán történész emlékezett meg a 74 évvel ezelőtt lejátszódott véres eseményekről és azok áldozatairól.
– Az ember először fizikai értelemben hal meg. Másodszor akkor, amikor szerettei szívéből is kiveszik az emléke, harmadszor pedig, amikor besüppedt sírhantját gaz lepi el. A mi mártírjaink sírját a kezdetek óta gaz fedi be, a kilencvenes évek óta azonban ezeken a korábban jelöletlen sírokon is egyre több a virág. A 2000-es évektől kezdve Vajdaság számos településén méltó emlékhelyen emlékezhetünk meg a bosszú áldozatává vált szeretteinkről. Ez egyben azt is jelenti, hogy a harmadik halál nem következett és nem is következhet be – fogalmazott Vass Zoltán, aki kitért arra is, hogy a történészek feltárták a második világháború végének történéseit.
– Horgoson 1941-ben a bevonuló magyar honvédekre felfegyverzett szerbek rálőttek, a magyar hatóságok kivégeztek tizennégy embert, szerbeket és néhány zsidót, akiket a lövöldözésben való részvétellel gyanúsítottak. 1944-ben a bevonuló partizánok hatvanöt magyar horgosi lakoson álltak bosszút. Szerencsére ma már úgy tűnik, mindkét nép tanult a múltból. A két nép történelmi megbékélésében mérföldkő volt a csúrogi emlékhely megnyitása. Magyarország és Szerbia gazdasági és egyéb kapcsolatai egyre szorosabbak és egyre gyümölcsözőbbek. A két szomszédos ország vezetői baráti viszonyt ápolnak, és a kisebbségek helyzete és önrendelkezési jogai is példaértékűek. Mindez arra sarkall bennünket, hogy pozitívan tekintsünk a jövőbe. A magyar közösség már megbocsátotta a XX. században őt ért atrocitásokat, de kötelességünk emlékezni rá, és ahogyan Adorján plébánosa fogalmazott: „Nekünk ma megemlékezni nem lehetőség, hanem kötelesség mindaddig, amíg katolikus közösség népesíti be falvainkat” – hangsúlyozta a történész.
A horgosi áldozatok emlékhelyét Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa nevében Rusz Radován, a VMSZ képviseletében Bús Ottó és Bővíz Jenő, a magyarkanizsai önkormányzat nevében Huzsvár Ervin és Vass Zoltán, az MNT képviseletében Szekeres Valentin, a horgosi helyi közösség nevében pedig Sors Róbert, Dudás Zoltán és Balázs Piri Gábor koszorúzta meg.
