Az 1944. október 31-e hajnalán kivégzett huszonnégy martonosi magyar áldozatra emlékeztek tegnap a helyi temetőben lévő síremlék előtt az egybegyűlt tiszteletadók és az áldozatok leszármazottai.
Dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke mondott beszédet (Jenei Klementina felvétele)
Werner Mihály apátplébános mellett még huszonhárom magyar ember esett áldozatául a megtorlásnak. A síremléket Savelin Zoltán tisztelendő szentelte meg, majd dr. Forró Lajos, a Délvidék Kutatóközpont alelnöke mondott beszédet, akinek nagyapja szintén a mártírok között van.
– Immár sokadik alkalommal vagyunk itt. Már magam sem tudom, hányadik alkalommal beszélhetek Önök előtt. Nem tudom, hogy tudok-e még újat mondani. Hetvennégy éve verték agyon a nagyapámat. Csak azért, mert magyar volt, és valakinek konkurenciát jelentett a hentesüzlete. Hetvennégy éve gyilkolták meg az Önök családtagjait is. Azután mint a rablógyilkosokat, beledobálták őket egy gödörbe, valahol a Csurgónál – fogalmazott a megemlékezésen mondott beszédében dr. Forró Lajos, aki emlékeztetett arra is, Szerbia és Magyarország között jelenleg jó a viszony, ez azonban nem mindig volt így, majd az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet beszédében.
– Az egyik első ember a szüleim után, akivel ezekről az embertelen időkről beszélgettem, Sörös Péter volt. Talán 1992-ben. Tudta, ki vagyok, tudta, hogy sorstársak vagyunk. Ültünk a konyhaasztalnál. A felesége hozott két sört, aztán hangtalanul kiment a szobából. És akkor elkezdtünk beszélgetni. Akkor mondta el, hogyan verték agyon az apját. Mesélt róla, hogy látta összeverve a pinceajtóban. Sírtunk mindketten. Péter nem bírta kivárni, hogy eltemethesse az apját. De mi még itt vagyunk, és nekünk kell ezt megtenni. Nem tudom, tudtam-e újat mondani. Jó lenne hinni, hogy jövőre tudok majd. Remélem, elmondhatom majd, hogy megalakult az a helyi bizottság, amelyet immáron három éve szorgalmazok, amely magyar és szerb történészekkel arra hivatott, hogy feltárja községünkben a második világháború történéseit. Jó lenne hinni, el tudom majd mondani Holló Feri bátyámnak és a többieknek, hogy az ügyünk jó úton halad. Jó lenne hinni, hogy elmondhatom majd, apáink, nagyapáink hamarosan a temetőbe kerülnek – mondta a megemlékezésen a Délvidék Kutatóközpont alelnöke.
A megemlékezésen a hozzátartozók, a magyarkanizsai önkormányzat, a martonosi helyi közösség, a Magyar Nemzeti Tanács és a Délvidék Kutatóközpont megjelent tiszteletadói is elhelyezték a kegyelet virágait.
