Kitartóan kampányol a – rendkívül fontos – jövő heti időközi parlamenti választás előtt a Republikánus Párt (jelöltjei) mellett az amerikai elnök. Donald Trump így próbál minél több választót megnyerni, hogy segítségükkel megmaradjanak a jelenlegi erőviszonyok a kongresszusban, vagyis a republikánus többség a szenátusban és a képviselőházban.
Az utóbbi napokban a bevándorlás szigorításának ígéretével igyekszik szavazatokat gyűjteni a republikánus jelöltek számára. Ehhez épp kapóra jött neki az a több ezer közép-amerikai migráns, akik nagyobb csoportokban, karavánokban igyekeznek az Egyesült Államokba.
Többségük guatemalai, salvadori és hondurasi állampolgár, akik az erőszak és a szegénység elől menekülnek. A múltbéli tapasztalatok alapján azonban nincs esélyük a tartós letelepedésre. A Közép-Amerikából korábban az USA-ba érkezettek által benyújtott menedékkérelmeknek ugyanis majdnem 80 százalékát elutasították.
A nemrég útra kelt csoportokból sokan már átjutottak Mexikóba, ahol a végcéljuk felé igyekeznek. Trump megpróbálta rávenni az érintett államokat, hogy akadályozzák meg a menekültáradatot, ám nem járt sikerrel. A súlyos belső válsággal küszködő országok képtelenek rendet tartani házuk táján, így a kivándorlókat sem tudják visszatartani.
Az amerikai elnök Mexikótól is elvárja, hogy tegyen meg mindent a tömegek feltartóztatásáért. Persze ő sem tétlenkedik: kilátásba helyezte országa déli határőrizetének megerősítését.
Akár további tizenötezer katonát is a térségbe küldene a közép-amerikai migránskaravánok feltartóztatására. Eddig 5200 katonát vezényeltek a déli határra, hogy az ott szolgáló személyzettel együtt próbálják megakadályozni az idegenek bejutását.
A hangzatos bejelentést sokan megnyugtatónak, mások az időközi választást megelőző kampány részének tartják. Az aggályoskodók szerint Trump a migránsokkal riogat, miközben magát és pártját az ország védelmezőjeként igyekszik beállítani, hogy így minél több voksot szerezzen a republikánusoknak. Bírálói viszont arra is emlékeztetik, hogy az USA érdekeit nem ez a néhány ezer szerencsétlen veszélyezteti. Ha már Közép-Amerikára, netán Latin-Amerikára mutogat – jegyzik meg –, nem ártana észrevennie az általa megleckéztetni kívánt Kína látványos és egyre magabiztosabb ottani menetelését.
Peking ugyanis egyre jobb pozíciókat szerez az amerikai kontinens déli felében. Abban a térségben, amelyet Washington az 1820-as évektől a saját (kizárólagos) érdekövezetének tart.
Az utóbbi bő tíz évben a világ talán legismertebb „migránsa”, a kínai tőke (hitel) fokozatosan elárasztotta Latin-Amerikát is, ahol ennek eredményeként fontos (infrastrukturális) beruházások kezdődtek, illetve valósultak meg, és megerősödött Peking befolyása is. Még a földrész legnagyobb államai, így Argentína és Brazília sem utasították el az olyan partnerséget Kínával, amilyet az Egyesült Államok mindig is ellenzett. Az olyan országokról mint Bolívia, Ecuador vagy Venezuela nem is beszélve. Másokkal együtt ezek mind nagy összegű kínai hiteleket (dollármilliárdokat, sőt tízmilliárdokat) kaptak.
Bár a Fehér Ház az utóbbi időben igyekszik „észre téríteni” a Peking szövetségesének tartott latin-amerikai kormányokat, a feladat bonyolult, hosszadalmas, és nem könnyű. És nem is olyan látványos, mint a katonák átvezénylése az USA déli határára.
