Ma halottak napja van. Ilyenkor az emberek elhunyt szeretteikre emlékeznek. Kilátogatnak a temetőkbe, virággal díszítik fel a sírokat és mécseseket gyújtanak. A történelem azonban gyakran közbeszól, és elsöpri az ünnepeket, hogy sokkal nagyobb horderejű eseményeknek adjon teret. Így volt ez száz évvel ezelőtt is, amikor forradalom zajlott Magyarországon.
1918. október 31-ére virradóra a forradalomhoz csatlakozó katonaság Budapesten elfoglalta a város stratégiai pontjait, a telefonközpontokat, a Conti utcai börtönből pedig kiszabadították a politikai foglyokat. Reggel József főherceg az események hatására Károlyi Mihályt, a Nemzeti Tanács vezetőjét kinevezte miniszterelnökké. Ezzel győzött az őszirózsás forradalom. A mindenszentek napján megjelenő Bácskai Hírlap a következőképpen tudósított az október 31-ei szabadkai eseményekről:
„A Bácskai Hírlap híradása nyomán már a kora reggeli órákban elterjedt a városban a budapesti események híre. »Lukasich átpártolt a Nemzeti Tanácshoz«. »Budapesten a katonaság felesküdött a Nemzeti Tanácsnak«. »Budapesten forradalom van«. A járókelők arca kipirult a lázas izgalomtól és mindenki idegén végigvibrált a korszakalkotó események hatása. Az utca népesebb volt, mint rendesen, az utca várt valamire. A borus őszi szél egyre több nemzeti színű kokárdát lengetett. Az üzletek kirakatait széles nemzeti színű övvel fogták át. A Nemzeti Tanács lett az úr Szabadka utcáin, a Nemzeti Tanács, a mely még Szabadkán meg sem alakult, de már is át vette a város parancsnokságát.”
A szabadkai Nemzeti Tanács még aznap este hét órakor a fényesen kivilágított és zsúfolásig megtelt Korzó moziban megalakult a Függetlenségi és 48-as Párt, a Polgári Radikális Párt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szabadkai Vasutasok Szindikátusa 50–50 tagjából. A szabadkai Nemzeti Tanács másnap már a városházán tartott értekezletet. Értesítették az országos Nemzeti Tanácsot a testület megalakulásáról, a posta és a távírdahivatal felett átvették a hatalmat, az iskolákat és a kocsmákat bezárták, a kávéházaknak és a vendéglőknek pedig megtiltották a szeszes ital árusítását. Halottak napján a Bácskai Hírlap a szabadkai Nemzeti Tanács végrehajtó bizottságának felhívásával jelent meg a címlapján:
„Szabadka népe!
A nemzet teljes elégtételt kapott évszázados szenvedéséért: kivívta szabadságát, önállóságát, függetlenségét. Ezekben a boldog fölemelő pillanatokban fokozza örömünket, hogy minden fronton fegyverszüneti tárgyalások folynak s gyorsan közeledik a béke és nyugalom óhajtott ideje.
Ma minden magyar embernek egy kötelessége van: fenntartani és megóvni a belső nyugalmat és rendet, biztosítani a családok békéjét a házi tűzhelyet. […]
Bizalommal és szeretettel üdvözlünk benneteket, s veletek együtt kiáltjuk: Éljen a szabad, önálló, független Magyarország és a demokratikus népuralom.”
November 2-án kezdték el a polgárőrség toborzását. A Nemzeti Tanács lefoglalta a város nyomdáit, és bezáratta a bankokat, valamint a takarékpénztárakat, hogy az ügyfelek ne tudják tömegesen kivenni megtakarításaikat. Bármennyire is lelkes forradalmi hangulatot sugároz a fenti felhívás, Szabadka utcáin ennek nyoma sem volt.
„Az egész város olyan kihalt este hét órakor, mint egy lerombolt olasz falu. Csak a puskalövések verik fel a teljes sötétségbe burkolózott város csendjét. De nemcsak este üres a város, hanem nappal is. Alig csak néhány üzletet mertek kinyitni a katonák garázdálkodása miatt. E miatt az utcákon is csak kevesen mertek mutatkozni” – írta a Bácskai Hírlap.
