Kína egyre kellemetlenebb helyzetbe kerül a kereskedelmi konfliktus miatt, amelybe az Egyesült Államok sodorta. Gazdasága már az idei harmadik negyedévben lelassult 2017 azonos időszakához képest.
Korábban a globális pénzügyi válság idején, 2009 első negyedében volt ennél gyengébb a növekedés. A 2018-as harmadik negyedévben elért „mindössze” 6,5 százalékos eredménynek ugyan sok ország örülne, Kína esetében azonban a bruttó hazai össztermék (GDP) ilyen mértékű bővülése még a hivatalos várakozásokat is alulmúlta.
Sokan ezt aggasztó jelnek tartják. Mások nem ennyire nyugtalanok, s azzal vigasztalódnak, hogy a fokozatos visszaesés évek óta tart, sőt összhangban áll a legfelsőbb állami vezetés szándékaival. Az optimisták arra számítanak, hogy Peking a jövőben már nem enged további lassulást, sőt igyekszik erősíteni új gazdasági modelljét, amelynek lényege a belső fogyasztás élénkítése és a szolgáltatások erősítése.
A legfrissebb hivatalos adatok azonban azt jelzik, hogy a világ második legnagyobb gazdaságának lendülete folyamatosan veszít erejéből. És nem csak azért, mert gyengébben teljesít az exportra termelő (feldolgozó)ipara, hanem a nagyberuházások fékeződése és az államilag favorizált fogyasztás visszaesése miatt is.
Kína kínlódásáról tanúskodik a hivatalos fizetőeszköz gyengélkedése is. A jüan árfolyama – a dollárhoz viszonyítva – tízéves mélypontja közelébe került. Ez ugyan jó a helyi exportőröknek, de nem annyira, hiszen a számukra rendkívül fontos amerikai piacon büntetővámok drágítják a kínai áruk egész sorát. (A kereskedelmi konfliktus kezdete óta egyébként Kína is azonos mértékű intézkedésekkel válaszol az USA-termékek importjára.).
A jüan értékvesztése egyre jobban nyugtalanítja Pekinget, ezért a jegybank már jelezte: igyekszik stabilizálni az árfolyamot.
A gondokra utalhatnak a szaporodó vállalati csődök is. A folyamat rendkívüli veszélyeket rejteget, hiszen a cégek hatalmas adósságokat halmoztak fel. Ha pedig nem lesz, aki törlessze a hiteleket, ráadásul a gazdaság is tovább lassul, ez akár pénzügyi válságot idézhet elő, ami nemcsak Kínát rázhatja meg, hanem a világgazdaságot is.
A feszültségeket és nehézségeket a jüan mellett a tőzsde is jelzi már. A vezető kínai tőzsdeindex az idén több mint 25 százalékot esett. A kisembereket ez talán hidegen hagyja, ám az már nem mindegy nekik, hogy a bérek sem nőnek.
Bár a kínai vezetők igyekeznek mindenkit megnyugtatni, illetve elhitetni, hogy urai a helyzetnek, egyre több jel utal arra, hogy ez nem éppen így lehet. Sőt a helyzet tovább bonyolódhat, romolhat, hiszen a következő időszakban (akár néhány évtizedben) nem várható a kínai–amerikai ellentét enyhülése, ráadásul a jelenlegi viszály veszélyes kereskedelmi háborúvá terebélyesedhet, ami a globális gazdaságra is nagy kockázatot jelentene.
