A napokban Desirée Tilinger építész Szabadka: avagy egy homályos utópia felé címen tartott előadást a Szabadkai Városi Múzeumban. Az előadás a városunkban az 1970-es években megjelenő modernista építészetet, valamint a Prozivka és a Sugárút lakótelepei felépítésének körülményeit mutatta be.
Desirée Tilinger bevezetésképpen elmondta, hogy a modernista építészet egy tág fogalom, amely irányzatnál egyaránt fontos az esztétika, a konstrukció és a funkció. A modernista építészetnek számos irányzata van, így nehéz pontos meghatározást adni róla. Ezt az irányzatot a szocialista Jugoszlávia is elfogadta. A nagyvárosokban, mint Belgrád, Szarajevó vagy Zágráb, hatalmas beruházásokba kezdtek bele a modernizmus jegyében és sikeresen valósították meg őket.
– A feltevésem az, hogy a kisebb városokban, mint Szabadkán, ugyanolyan ambíciókkal álltak elő, mint a nagyvárosokban, de kevesebb szakértővel és anyagi forrással, mint mondjuk Belgrádban. Éppen ezért a legtöbb tervet nem is sikerült teljes egészében megvalósítani – állapította meg Desirée Tilinger.
Desirée Tilinger előadás közben (Fotó: Patyi Szilárd)
Az építész szerint Szabadka modernista építészetének egyik előzményének tekinthető Konstantin Kosta Petrović 1928-as városrendezési terve, amelyben egy hosszú sugárúttal kötötte volna össze a sétaerdőt az akkori népparkkal, ami a mai stadion területén feküdt. Az ambiciózus terv a II. világháború miatt nem valósult meg, de a világháború utáni újjáépítés kedvezett a nagy terveknek és az újításoknak, így a modernista építészetnek is. Városunkban azonban ez másképp történt:
– Mindaz a tény, hogy Szabadka határ menti város, identitása és nemzetiségi viszonyai összetettek, határai nem tisztázottak, hozzájárult ahhoz, hogy elmaradtak a források, amelyeket az építésre előirányoztak. A modernista építészet így két-három évtized késéssel érkezett a városba – mutatott rá az építész.
Az első nagy modernista építkezés Szabadkán 1957-ben kezdődött el a Sugárút kiépítésével. Itt épült fel 1962-ben a város két első felhőkarcolója is. A Sugárúton kialakított felhőkarcolókba és a környező új lakóépületekbe a város elitje és a fiatal nemzedék költözött be, míg a város idősebb lakosai nemtetszésüket fejezték ki és lázadtak a modern épületek láttán. A Sugárút az 1928-as terveket követi és a sétaerdőt összekötötte a város központjával.
Két évtizeddel később, 1977-ben kezdődött el a Harcosok sorakozója (Prozivka) lakótelep felépítése, amelyet teljes egészében sosem fejeztek be. A Sugárúttal ellentétben, ahová az elit költözött, a Prozivka lakótelepen a gettósodás jelei mutatkoztak. Itt nem voltak játszóterek, iskola és egészségügyi rendelő sem. Desirée Tilinger rámutatott, hogy ezek a közintézmények a Sugárúton sem voltak megtalálhatóak a munkálatok befejezése után, de míg a Sugárút közel volt a város központjához, addig a Prozivkán, amely a központtól távol feküdt, komoly gondot okozott az intézmények hiánya. Mint kiemelte, a Prozivka épületeit, az 1928-as tervekkel ellentétben, nem a város központja felé kezdték kiépíteni, hanem a lakótömbök végig a város peremén épültek fel. Ennek okai a források hiánya miatt nem tisztázottak, de Tilinger elmondta elméletét ezzel kapcsolatban:
– A Prozivka lakótelep mocsaras területre épült, ami nagyon olcsó volt, mellesleg üres telkekről volt szó. Ezért valószínűleg az anyagi megfontolások felülkerekedtek a század elején megszületett sugárút romantikus terve fölött – mondta az építész, a következő szavakkal összegezve előadását:
– A nagy építési projektumok során sokkal többet kellene gondolkodnunk a megvalósításukon, és sokkal jobban felül kellene vizsgálnunk őket, mert a tervek nem csak objektumok elrendezését jelentik egy papíron, amely idővel formát kap a térben, hanem komoly hatásuk van. A hibák miatt emberek több mint két évtizedig éltek a Prozivkán óvoda, iskola, rendelő nélkül – szögezte le Desirée Tilinger.
