Tizenkettedik alkalommal tartottak nemzetközi népzenei találkozót Kispiacon szombat délután.
Fotó: Kónya Róbert
A családias hangulatú rendezvényen a községbeliek mellett Magyarországról is érkeztek résztvevők, akik szemmel láthatóan otthon érezték magukat a Magyarkanizsa községbeli településen. A találkozón kiénekelték magukból a fájdalmat, és szárnyakat adtak az örömnek is. Sárkány Dóra, a kispiaci Jókai Mór Művelődési Egyesület elnöke sikeresnek értékelte a rendezvényt.
– A nap érdekessége az volt, hogy a tizenkettedik találkozónkon éppen tizenkét énekcsoport lépett fel. Főként a községbeli művelődési egyesületek csoportjai kaptak meghívást, hiszen velük ápoljuk a legszorosabb kapcsolatot, ugyanakkor három magyarországi csoport is a köreinkben volt. Ezek a csoportok azokról a településekről érkeztek, amelyekre mi is el szoktunk látogatni, hiszen ezt is fontosnak tartjuk. Nagymágocs testvértelepülésünk mellett Földeák és Forráskút hagyományőrzői is eljöttek hozzánk. A közel kétszáz embert megmozgató rendezvényen minden énekcsoport megmutathatta az elmúlt évek munkájának gyümölcsét. Egy-két dalcsokrot adtak elő, minden csoport más-más tájegység dalait énekelte, azt hiszem, ebben van a találkozónk varázsa: ki sem kell mozdulnunk ahhoz, hogy utazhassunk a zene szárnyán.
A nemzeti tanácsi választások kampánya is javában folyik, így a Magyar Összefogás lista jelöltjei közül is többen jelen voltak a rendezvényen. Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke örömmel tett eleget a meghívásnak.
– Végigkísértük a Magyarkanizsa községbeli népzenei találkozók sorozatát, és ezt nagy örömmel tettük, jólesően nyugtáztuk, hogy a Tisza mentén egyre nagyobb hagyománya van ezeknek a találkozóknak. A kispiaci rangidős a találkozók sorában, amelyek arra szolgálnak, hogy egymásnak is bemutatkozzanak, ugyanakkor fontos az is, hogy mindig más összeállítást visznek színpadra ezek az emberek, akiknek szívügye a hagyományaink továbbörökítése. Kihívás az együttesvezetőknek és a tagoknak is, hogy felkészülten, önmagukat nem ismételve érkezzenek az ilyen összejövetelekre, ezeken az alkalmakon ugyanakkor az is megmutatkozik, hogy mivel készülnek a következő év Durindójára. Az elmúlt időszak Csoóri-támogatásának köszönhetően örömmel látjuk az új viseleteket is ilyenkor. Amellett, hogy komoly közösségi erővel bír egy ilyen találkozó, egymást mulattatják, és egymásnak adnak ajándékba egy-egy műsorszámot.
A kispiaci találkozó valóban jó hangulatban telt, sok-sok jókedvű hagyományőrző csengő hangjával tarkítva az októberi szombat délutánt. Az örömöt, bánatot és az életet a maga nemes egyszerűségében kiéneklő társaság egyértelműen bizonyította, volt múltunk, van jelenünk, és azért küzdünk, hogy lehessen jövőnk is!
