2024. április 25., csütörtök

Miért nem hallgat meg?

Hogyan legyünk egészségesek, örömtelik és boldogok? – kérdezzük gyakran. Sőt azt is, hogy miért betegebb valaki a másiknál. Egyénileg és összességében miért van a világban sok igazságtalanság, sok háború és sok testi-lelki betegség? Miért van úgy a világban – egyes kimutatások szerint –, hogy az anyagi gazdagságnak, hatalomnak a 99%-át egy maroknyi ember, a lakosság mintegy 10%-a tartja a kezében? Erre vonatkozó kérő imánkat Isten miért nem hallgatja meg gyakrabban? Erről a lelkiségi témáról beszélt Savo Zekić A jövő élelmiszerei multidiszciplináris kongresszuson, Újvidéken.

Tanulságos előadásában hallottam az adatot arról, hogy a világ lakosságának több mint 85%-a mintegy 4000 valláshoz tartozónak vallja magát. Ezek az emberek hisznek egy felsőbb hatalomban, aki mindent teremtett. S ha így van, akkor jogos a kérdésünk, vajon ilyen nagyszámú „hívő” miért nem elegendő ahhoz, hogy a Teremtő jobban/gyakrabban meghallgassa az emberek kéréseit arra vonatkozóan, hogy egészségesebbek, boldogabbak legyenek, hogy felszámolják az igazságtalanságot és sok egyebet, ami meggátolja, hogy megértésben, örömben, elégedettségben éljenek.

A Szentírás arról tanúskodik, hogy az imát jobban meghallgatná a Teremtő, ha több hívő imádkozó intézné hozzá. Viszont a tudósok is bizonyítják nekünk, hogy az imádkozó hívők számának valóban nagy szerepe van, de nincs döntő szerepe.

Felmérések bizonyítják, hogy elegendő például egy imádkozó a csoportban, „egy ezrelék” imádkozó, azaz 1000 emberből egyetlenegy, hogy imájával befolyásolja a változásokat, amelyekért imádkoznak. A világon pedig ennél sokkal több van: 1000 emberből mintegy 850 imádkozó. Nos, ha ilyen sokan vagyunk, akik imádkozunk, akkor miben tévedünk, hol történik rövidzárlat?

A témát kutatók szerint az ima nemcsak akkor nyer jobb meghallgatást, amikor többen imádkoznak, hanem ha az imádkozók vallásilag „képzettek”, azaz nemcsak hisznek abban, hogy létezik a mulandó anyagi világ, hanem hisznek az örökkévaló, mindenhol létező, mindenható szellemi világban is. Továbbá hisznek abban, hogy a láthatatlan világ kormányozza a látható világot, és a látható világ mindent a láthatatlan világból kap. Ők többet tudnak és jobban hisznek abban, hogy mindannyian része vagyunk a mindenhol jelenlevő Istennek.

Kulcsfontosságú az, hogy akik többet tudnak Istenről, azok mélyebben hisznek. Hisznek abban, hogyha többet megtudnak az isteni Szellemről, a Teremtőről, akkor jobb kapcsolatot alakíthatnak ki vele, és munkatársaivá válnak a teremtésben. A vallásilag képzett imádkozók többet tudnak arról, hogy mi, emberek kik vagyunk, mivel rendelkezünk, és hogyan fogjuk azt jobban alkalmazni. A témát kutatók kiderítették, hogy a vallásilag képzett emberek hosszabb ideig tudnak fókuszálni arra, amit imádságban el akarnak érni, amit kívánnak.

Sőt tele vannak hálával, tele vannak szeretettel, tele vannak gyönyörű érzelmekkel, és támogatják az életet. A tudósok vélekedése szerint amilyen minőségűek az imádkozók érzelmei, olyan minőségű a hitük. Akik érzelmileg és hitbélileg stabilabbak, a többieknél jobban fognak „sugározni”, jobban fogják az embereket vonzani. Amennyi örömet, szeretetet sugározunk, annyira vonzzuk vagy nem vonzzuk az embereket, ha tudatában vagyunk ennek, ha nem. Sőt álmunkban is ezt tesszük, amikor nem feltétlenül szükségesek a szavak. Mert amilyen minőségűek az érzelmeink, olyan minőségű az imánk.

Jogos a kérdésünk: mit sugároz a világ lakosságának az a több mint 85%-a, aki imádkozik? Ezt kérdezzük, ha nem látunk pozitív változást a világban, és úgy érezzük, imáink nincsenek akkora arányban meghallgatva, mint amilyen arányra esetleg „számítottunk”.

Kérdés az is, hogy az imádkozók, köztük mi is, túlnyomórészt mire összpontosítjuk a figyelmünket? Ez válasz arra, hogy miért nem nyernek nagyobb százalékban meghallgatást az imák, és mi miért nem vagyunk egészségesebbek, boldogabbak. Egyelőre ugyanis egyénileg ilyen szinten vagyunk. Ha edukatív rendezvényen, lelkigyakorlaton emeljük vallási tudásunk szintjét, a pozitív érzelmeink, „érzelmi tankunk” szintjét, akkor építjük magunkat és másokat, valamint felépülnek a betegségből azok is, akikért imádkozunk és magunk is gyógyulunk, jobb emberré válunk.

Zekić gyakorló hívő ember. Az előadásában hallott számadatok tükrében ki-ki megkérdezheti: Miért hallgat Isten, ha hozzá fordulok, vagy miért nem hallgat meg?

Nem kaphatunk választ imáinkra, ha nem is imádkozunk. Ha azt mondjuk, hogy hiszünk az ima erejében, az még nem jelenti azt, hogy imádkozunk is. Jakab azt írja: „Nem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jak 4,2). Néha végiggondoljuk magunkban a helyzeteket, vagy beszélünk róluk a barátainkkal, vagy kívánjuk, vagy reméljük, de nem imádkozunk. A gondolkodás, kívánás, reménykedés és másokkal való beszélgetés nem imádság; csak az imádság imádság! Ha van valamilyen szükségünk, vagy olyan helyzet, ami aggaszt bennünket, csak akkor imádkozunk, ha Istennel beszélünk róla. Éreznünk kell annak a hiányát, amiért hozzá könyörgünk, és tudnunk kell, hogy ezt a hiányunkat egyedül ő képes kielégíteni. Hinni kell, hogy hallja az imáinkat és akkor válaszol rá, amikor a legjobbnak látja az időt és az alkalmat. Jakab első levelében arra biztat bennünket, kérjük hittel, fenntartás nélkül, mert „aki kételkedik, ne vélje, hogy kaphat valamit az Úrtól”.

És Isten, ha egyetért kérésünkkel, teljesíti. Várakozó lesz a válasza, ha még nem látja időszerűnek a teljesítését. Nemmel akkor válaszol, ha nem látja jónak, amit kértünk tőle. A Biblia által azonban napról napra segít és vezet bennünket, hogy az ima egyszerű, őszinte beszélgetés, szeretetkapcsolattá legyen vele. És nem utolsósorban: tartsunk ki a beszélgetésben, szeretetkapcsolatban, akkor látjuk majd a változást.