Hagyomány: nem retró, hanem jobb! címmel tartott rendezvényt szerdán este a Zentai Alkotóházban a Magyar Összefogás.
Brezovszki Roland, dr. Szőke Anna, dr. Silling Léda és Micsik Béla beszélgettek a néphagyományokról (Gruik Zsuzsa felvétele)
Az eseményen Brezovszki Roland néptáncoktató és koreográfus, a Talentum Egyesület művészeti vezetője és alapítója, dr. Szőke Anna és dr. Silling Léda néprajzkutatók, valamint Micsik Béla népművész járták körül a népviselet, a néptánc, a népzene, a népi szokások és hagyományok, valamint a különféle tájszólások kérdéseit.
Az előadók egyetértettek abban, hogy törekedni kell hagyományaink megőrzésére. Brezovszki Roland arról beszélt, hogy a hagyományőrzés egyre nagyobb szerepet kap a mindennapi életben, egyre több a néptáncos, és ennek megfelelően egyre több néptáncoktatóra is szükség van. Hangsúlyozta, hogy a díszes bőrmellény és a régi néptáncos kalap, bár nem feltétele a hagyományőrzésnek, mégis kifejezi a néptáncos közösséghez való tartozást. A néptáncra pedig annak ellenére sokan életformaként tekintenek, hogy kívülállók gyakran komolytalan szórakozásnak állítják be.
Dr. Szőke Anna a legnagyobb problémát az értékeltolódásban látja: például véleménye szerint manapság sokan választják a barátokat a család előtt, vagy tehernek élik meg a karácsonyt. Kiemelte, hogy nem lehet minden hagyományt megőrizni, de kötelességünk átadni belőlük a következő generáció számára mindent, amit csak tudunk. Ebben pedig a magyar nyelvű oktatás elengedhetetlen eszköz:
– Ha az iskoláink elvesznek, ha az oktatásunkat elveszik tőlünk, akkor végünk van. Mindenáron meg kell tartanunk az anyanyelvünket. Ha szerb közösségbe kerül a gyerekünk, nem a magyar kultúrát fogja magába szívni.
Dr. Silling Léda is egyetért azzal, hogy a hagyományokat meg kell őrizni, de elkerülhetetlennek látja, hogy a változó világgal ezek egy része eltűnjön. Az eltűnt hagyományokat pedig írott formában kell megőrizni az utókor számára. Elmondta azt is, hogy a hagyományok változnak: bár egyes elemeik megmaradnak, alkalmazkodnak a mai kor kívánalmaihoz és lehetőségeihez.
Micsik Béla a tájszólások létjogosultságára hívta föl a figyelmet, és Bodor Anikó népzenekutatót idézve elmondta: mivel a tájszólás a néphagyományainkhoz hasonlóan a magyarságunk része, semmiképpen sem szabad elhagyni.
