2024. március 28., csütörtök

A párt, amely önmagával sincs tisztában

Száz évvel ezelőtt, az október végi napokban forradalmi hangulat uralkodott az országban. A magyar társadalomban általánossá vált a békevágy. Mindenkinek elege volt a négy éve tomboló Nagy Háborúból. Hatalmas tömegek követelték az országot vezető politikai elit leváltását, a dualista rendszer és a királyság megszüntetését, a köztársaság kikiáltását és egy független Magyarország megteremtését. A változást az ellenzéki pártoktól, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól, a Függetlenségi és 48-as Párttól és a Polgári Radikális Párttól várták. Ez a három párt 1918. október 24-én Budapesten a Károlyi palotában megalapította a Magyar Nemzeti Tanácsot, Károlyi Mihály vezetésével. Ez az esemény vezetett el a forradalomig és az I. Magyar Köztársaság kikiáltásáig.

A Nemzeti Tanács pártjai október végén Szabadkán megalakították helyi szervezeteiket. Kivétel ez alól a szociáldemokraták voltak. Ez a tömörülés a szakszervezetek és egyesületek révén a századforduló óta képviseltette magát városunkban. A Károlyi vezette Függetlenségi és 48-as Párt úgy jelent meg Szabadka politikai színterén, hogy a szabadkai Függetlenségi Párt október 20-án csatlakozott hozzá. És hogy milyen is volt ez a helyi csoportosulás? Erre a Bácskai Hírlap egy írása ad választ, amely a következőképpen jellemezte a helyi pártot:

„A legnagyobb baj, hogy a szabadkai függetlenségi párt maga sincs önmagával tisztában. Éppen most olvassuk, hogy végre megkísérlik, hogy eldöntsék a maguk állásának kérdését.

A döntés nem fog könnyen menni. Eddig is az volt az akadály, hogy a vezetőség minden tagja másfelé húz. Az elnöke: Mukics Simon, – régi Apponyista, és szíve szerint odahúz. A vezérek közül: dr. Pleszkovics Lukács és Ács Jenő Károlyi-pártiak. A többi fő- és alvezér is négy felé húz.

A hangulat kétségtelenül a Károlyi iránynak kedvez legjobban, de csak a vezetőségben. A párt nagy tömege a legkonzervatívabb, legreakciósabb függetlenségi irány képviselője és alig lesz jó közkatonája Károlyinak.”

Ez a vegyes társaság képviselte a forradalom napjaiban Károlyi Mihály politikáját Szabadkán. A Jászi Oszkár vezette Polgári Radikális Párt már jóval szervezettebb körülmények között jött létre. A város polgári radikálisai október 27-én alapították meg a párt helyi szervezetét. Az alakuló ülésen Kosztitcs Sándor banktisztviselő üdvözölte a párt szimpatizánsait, majd dr. Havas Emil, a Bácskai Hírlap felelős szerkesztője szólalt fel, aki ismertette a párt létrejöttének körülményeit és programcéljait.

„Az eddigi rendszerrel gyökeresen szakítani kell és meg kell teremteni az igazi demokratikus és a radikális reformokal átszervezett Magyarországot. Kétségtelen, hogy Szabadkán a párt megalakításának nagy nehézségei vannak. Az eddigi politikai rendszer mellett veszélyes volt a szabad politikai vélemény nyilvánítása. Biztos azonban, hogy Szabadkán számtalan meggyőződéses híve van a Polgári Radikális pártnak és az is biztos, hogyha a párt kormányra jut, és ha vállalni fogják, hogy Jászi Oszkárt elfogadja a király miniszterének, akkor nem fognak félni a párt mellet nyíltan állástfoglalni” – olvashatjuk Havas Emil beszédét a Bácskai Hírlapban.

Másnap, október 28-án Budapest utcáin nagy tömeg követelte Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését. A Lánchíd pesti hídfőjénél a rendőrök a tömegbe lőttek. Hárman meghaltak, több mint ötvenen megsebesültek. Ezzel kitört az őszirózsás forradalom, így a Nemzeti Tanács pártjainak szabadkai helyi szervezeteire is nagy feladatok vártak.