Pótolhatatlan veszteség érte a zentai sportéletet. Tegnap 71 éves korában, hosszú súlyos betegség után elhunyt Bognár András tornatanár, a város történetének egyik legnagyobb sportpedagógusa, a felejthetetlen labdarúgóedző, aki évtizedekig kiváló focistákat nevelt ki, és a legszerényebb körülmények között teremtett bajnokcsapatokat.
Bognár András Padén született, ahol a kiváló iskolai jegyei mellett gyorsan megmutatkozott sokrétű sporttehetsége, majd a szabadkai tanítóképző elvégzése után 19 évesen Zentára került, ahol 1973-ig aktívan focizott, közben pedig elvégezte a testnevelési főiskolát. Edzői legendája a gyári kiscsapatban, a Žitoprometben született meg, amelyet az akkor még kiváló Szabadkai Ligáig vezetett, s a helyi sport történetébe aranybetűkkel írták be a „malmosok” azon sikerét, amikor 7:1-re legyőzték a „nagy testvér” Zenta gárdáját.
Pedagógusi pályafutása során szinte megszámlálhatatlan gyereket indított el a sikeres sportolói úton, utolsó edzői feladatát pedig már nyugdíjasként, a szárnyát bontogató tóthfalui fociakadémián látta el.
A Tanár Néptárssal élvezet volt a sportról, ezen belül is a labdarúgásról beszélgetni, s bár korunk legveszedelmesebb kórja gyötörte, évekig sztoikusan tűrte betegségét, s a tőle megszokott vidámsággal élte utolsó, de tartalmas éveit.
Bár neki mindig is az őszinte emberi szó, tanítványai szeretetteljes emlékezése jelentette a legtöbbet, munkásságát számos elismerés övezte. Az egyik legnagyobbat idén szeptember 11-én, Zenta város napján vehette át, a Pro Urbe díjat, amikor hosszú vastapssal köszönték meg neki azt, amit választott otthonáért tett.
Egy biztos: a mennyországban immár rend, munka és fegyelem lesz. Mert Bognár András ezeket a dolgokat tartotta a legfontosabbnak…
Nyugodjon békében, tanár néptárs.
