Koszorúzással és alkalmi műsorral ünnepelte a felszabadulás napját, október 21-ét a város, igaz, egy nappal később, október 22-én. Az önkormányzat és a Harcosszövetség helyi tagozata megkoszorúzta a második világháborúban elesett harcosok és civilek emlékművét, a vörös hadsereg katonáinak, a bolgár áldozatok és a fasiszta terror áldozatainak emlékhelyeit. A koszorúzásokon részt vettek az orosz és a bolgár nagykövetség képviselői, valamint Szerbia Katonaságának küldöttsége.
Nikita Andrejev: Soha nem késő (Fotó: Fekete J. József)
A folytatásban a megyeháza nagytermében ünnepi rendezvény keretében nyújtották át az Októberi Díjat Nikita Andrejev nyugalmazott okleveles vízmérnöknek, életműve elismeréséül. A műsorban fölléptek a Petar Konjović Zeneiskola és a Veljko Petrović Gimnázium tanulói.
Az Októberi Díj idei kitüntetettje, Nikita Andrejev a nagy háború után Oroszországból elmenekült családban született 1927 végén a horvátországi Sziszeken, két évre rá már zombori lakos, és az is maradt mindmáig.
Munkásságának homlokterében a vízépítészet állt, rengeteget foglalkozott a Duna és a Tisza folyamszabályozásán, valamint a Duna–Tisza–Duna-vízrendszer csatornahálózatának rendezésén. Munkáinak tapasztalatait, illetve az ár- és jégvédelem terén kamatoztatott ismereteit több szakkönyvben örökítette meg.
A vízépítészet mellett az építészet terén is élen járt. Ő kezdeményezte például az ipari övezet mint külön építészeti egység fölállítását a város lakott részén kívül, ami a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveinek fordulóján újdonságnak számított Szerbiában.
Egykori munkatársai odaadó, szorgalmas, racionális, alapos, a munkán kívül az élet történései iránt érzékeny és fogékony, szerény vezetőként ismerték meg az együtt töltött évek során.
Az elismerést odaítélő bizottság észrevételére, hogy a jeles szakember saját városának kitüntetése mellett rászolgált szélesebb körű megbecsülésre is, a 91 éves kitüntetett mindössze annyit válaszolt, hogy soha nem késő elkezdeni a díjak elfogadását.
