„Szégyen az előkelő és nemes emberre, ha jogát nem ismeri”

A magyar vármegye-rendszer kialakulása és története

Mák Ferenc

2018. október 21., 21:31

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Vármegyék – 1000 éves intézményrendszer címmel felettébb izgalmas olvasmány-élménnyel lepte meg a történelem iránt érdeklődőket 2018. évi 3–4. számával a Rubicon című történelmi magazin, amikor a magyar államiság történelmi fejlődése alapintézményének jelentőségét tekintette át. Történetírásunk egybehangzó megállapítása szerint a nemesi vármegye egy évezreden át a magyar alkotmány és a nemzeti önállóság legfőbb védelmezője volt. Bárhogyan is alakult az ország, a magyar királyság, és a nemzet sorsa, a vármegye hivatali rendszere békés időkben biztosította annak működését, nagy-nagy pusztulások után az újrakezdést, hosszú haldoklást követően pedig az ország újjáépítését.

A nemesi vármegye alkotmányvédő szerepéről maga Deák Ferenc 1835. június 16-i országgyűlési beszédében így emlékezett meg: ezen municipiumok „állanak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak […] a nemzet jogai”. Az 1848. évi XVI. tc. a nemesi vármegyét az „alkotmányosság védőbástyájának” nevezte, mi több, a kora politikai valóságával szemben felettébb kritikus Mocsári Lajos is nagyra értékelte a nemesi vármegye hivatását, amikor hangsúlyozta: a megyei önkormányzat legfontosabb szerepe, „hogy a haza eszméjét ébren tartja a lelkekben […], a megyei intézmény volt azon eszköz, melyekkel a nemzet magát fönntartotta”. S ha a történelmi Magyarország 1918-ban történt összeomlását követően a hagyományos vármegyei rendszer el is tűnt a közéletből, a közigazgatási hivatalok ma is őrzik az intézmény emlékét.

Zsoldos Attila A királyi vármegye az Árpád-kori Magyarországon című tanulmányában emlékeztetett Szent István királyunknak a vármegyerendszerre épülő közigazgatás kialakításában játszott szerepére. Az országalapító király egy 1009-ben kelt oklevelében felsorolja azokat a birtokokat, amelyeket a Szent Mihály tiszteletére alapított veszprémi püspökségnek adományozott, egyúttal meghatározva a veszprémi egyházmegye területét is: „négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van, Fehérvárat, Kolont és Visegrádot Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá minden templomukkal, kápolnáikkal és oltáraikkal, határaikkal és vidékeikkel”. A történész szerint az államszervezés első évtizedeiben már létezett Bihar, Csanád, Doboka, az erdélyi Fehér, Győr, Hont és Nyitra vármegye is.

A szerző egy másik, A kehidai oklevél – A királyi megye átalakulásának kezdete című munkájában kiemelte: a „nemes” fogalma a társadalmi változásnak a következményeként a XI. század utolsó harmadában jelent meg a magyar oklevelekben: az 1070-es évekre „a szabadok jogilag korábban egységes társadalmából kiemelkedett a – minden szabadot megillető jogokon felül további – kiváltságokkal rendelkezők csoportja”, s ettől kezdve forrásainkban ők szerepelnek „nemesként”, szemben az egyszerű szabadokkal. Az 1232-ben a köznemesség királyhoz intézett nevezetes kehidai oklevelében már világosan megfogalmazta az általa elképzelt közigazgatási egység, a vármegye szerepét: „Közönségteknek értésére akarjuk juttatni, hogy mivel a mi vidékünkön a rosszindulatú emberek gonoszságuktól vezérelve sok rosszat, jogtalanságot, kárt és sérelmes dolgokat cselekedének, s többen a jelentékenyebbek közül méltánytalanul elnyomatának, akik a bírák messzesége és sok más akadály miatt a maguk igazságát semmiképp sem kereshették urunk királyunktól mély alázattal azt kértük, hogy adna nekünk szabadságot, hogy bíráskodhassunk s az elnyomottaknak és végtelen sérelmet szenvedőknek igazságot szolgáltathassunk mindazok ellen, akiknek a részéről méltánytalanságot szenvednek.”

Horváth Attila A nemesi vármegye – Az alkotmányosság védőbástyája című tanulmányában azután hosszan fejtegeti annak a folyamatnak a részleteit, amelynek során a királyi vármegye nemesi vármegyévé alakult át. Írásában kifejtette: az évszázadok során a nemesi vármegye gondoskodott a személy- és vagyon-biztonságról, „az általa felállított nemesi bíróságok – ragaszkodva a magyar törvényekhez és a szokásjoghoz – működtették az igazságszolgáltatást, s rendkívül széles jogkörrel rendelkezve intézték a vármegye lakosságának jogvitáit”. A köznemesség mindenkor a magyar jogrendszerben gondolkodott, az évszázados rendi küzdelem mindig jogi síkon folyt, ezzel magyarázható, hogy a török hódoltság megszűntével, az újjáépítés korszakában tovább erősödött a nemesi vármegye közigazgatása és a köznemesség öntudata, mígnem az 1723. évi LXXV. tc. kihirdetése nyomán azután véglegesen kialakult a vármegye szervezete, tisztségviselőinek feladata és hatásköre.

Hogy a magyar vármegyék sorában mi volt – s egyáltalán volt-e – jelentősége a mi Bács-Bodrog vármegyénknek? Zsoldos Attila szerint a Szent István által alapított egri, kalocsai és pécsi egyházmegyék területén a korabeli okiratok szerint egy-egy vármegye megszervezésére is sor kerülhetett; az egri egyházmegye területén ismert volt Heves(újvár) és Abaúj(vár), a kalocsaiban Bács vagy Bodrog, „esetleg mindkettő”, míg a pécsiben a püspökség székvárosának helyet adó Baranya mellett még Tolna is felmerülhetett. Mindösszesen ennyi helyet kapott méltán rangosnak vélt vármegyénk a történelmi körültekintésben. Mindamellett a Rubicon történelmi magazin tematikus számában izgalmas olvasmány Pálosfalvi Tamás Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és a Szörényi bánság történetével foglalkozó Bánok és bánságok a középkori Magyarországon című tanulmánya, Varga Szabolcs Bánok a kora újkorban – Draskovichok, Erdődyek, Zrínyiek, és Papp Klára Partium című munkája. Történelmi értekezéseikben Magyarország déli vidékeinek elfeledett titkaiba tekinthet a szerencsés olvasó.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége