Egy piaci vásárlás sok gondot okoz. Meg kell venni a vasárnapi húslevesbe valót, friss tejet, túrót, az egészségre való tekintettel jó, ha némi gyümölcsöt is beszerzünk, mindezt egy szűkös pénzkeretből kell kigazdálkodni, miközben gondolni kell arra, hogy a hónap végéig maradjon valamennyi a családi kasszában. Ezért ajánlatos többször is körbesétálni az asztalok között, hogy ráleljünk az olcsó és minőségi portékákra. Tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, csak manapság okoz gondot a piaci bevásárlás.
Száz évvel ezelőtt, a Nagy Háború utolsó heteiben volt csak igazán nehéz piaci vásárlónak lenni. Szinte mindenből hiány volt, amit az elárusítók végletekig kihasználtak, és az egekig emelték az árakat. A témában a Bácskai Hírlap 1918. október 16-án jelentetett meg egy riportot, amely a következőképpen mutatta be a szabadkai baromfipiacon uralkodó állapotokat:
„Korán reggel a piac tarka összevisszaságában erős küzdelmet vívnak egymással egy-egy lúdért vagy kacsáért a szegény jobb sorsra érdemes nagyságák. Csöndes apáthiával tűrik a kofák sértő viselkedését s bizonyára rezignáltan gondolnak vissza arra az időre, a mikor a kofa még »kezitcsókolomot« köszönt vevőjének. A hogy friss áru érkezik a piacra minden oldalról megrohanják. Cirkálnak a piacon hölgyek, a kik minden elképzelhető és elképzelhetetlen árat megadnak csak baromfihoz jussanak. Libákat árul egy kofa. Valósággal licitál rá a vevőközönség. A végén 30 koronáért egy viszonteladó veszi meg. Reggel 8 órakor. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a piaci rendelet értelmében a kereskedők 10 óráig nem vásárolhatnak árut a piacon. Ezzel azonban senki se törődik.”
Az árakat a háborúra való tekintettel a hatóságok rendeletileg szabályozták, és az árjegyzéket falragaszokon tették közzé, de ezzel sem törődött senki. Különösen a zöldségpiacon volt sok a visszaélés.
„Itt egyenesen felrúgják a maximális árakat. A körte kiloja 3 koronában van országosan megállapítva. Pesti elegáns csemegeüzletek alig mernek négy koronát venni egy kilo válogatott körtéért. Szabadkán bátrabbak az emberek: itt hat korona egy kilo közönséges parasztkörte. A burgonyánál naponta történik 25 évi elzárásra való visszaélés. A legtermészetesebb valami, hogy egy kilo burgonyát 2 koronáért, sőt 2 korona 40 fillérért is árusítanak. A szőlőüzletben se látszik túlságosan a 14 pont és a borkrach hatása. Ma mikor 3 koronáért már lehet mustot kapni, a szabadkai piacon hat korona a silány legközönségesebb Izabella szőlője.
Egy harcias kinézésű hadikofa rázott almát árul. Kis csomókba van rakva az alma, egy csomó – három darab – legfeljebb húsz deka. Az ára 1 korona, szóval kilónként 5 korona. Közvetlen mellette ki van függesztve a mumus, a hatósági árjegyzék: egy kilo másodrangu alma 1 korona 60 fillér. Na az igaz, ez nem volt másodrangu alma. Ez legalábbis hatodrangu volt”– írta a Bácskai Hírlap.
A riportban olvashatjuk, hogy más magyarországi nagyvárosokban, például Budapesten, Nagyváradon vagy éppen Kolozsváron a kofákat kirendelt piaci rendőrbíró ellenőrizte, aki minden délelőtt a piacon tartózkodott, és ha kellett, a piaci őrök segítségével „könyörtelenül és példásan megbüntetett minden renitens piaci árust”. És hogy városunkban miért nem voltak ilyen piaci ellenőrzések? Erről ezt olvashatjuk a szabadkai lapban:
„Nem tudni mennyi alapja van, de a közvélemény azt tartja, hogy a rendőrök ötven százalékának piaci elárusítónő a felesége és azt rebesgetik, hogy ez a körülmény a rendőrök részéről erősen befolyásolja az intenzív ellenőrzést.”
