Az izlandi „úton”

Mi keresnivalójuk van az utcán a 16 évnél fiatalabb gyerekeknek télen 22 óra után, nyáron éjfél után? – kérdezik elsősorban azok, akik tudják, mennyi veszély leselkedik a gyanútlan gyerekre a késő esti órákban a város kivilágított és kevésbé kivilágított negyedeiben, ahol drogüzérek és különféle kétes, sokszor mentálisan beteg, alkoholista személyek járkálnak, és olykor egyesek a leszámolástól sem riadnak vissza. A „Mi keresnivalójuk van...?” – kérdést azok a szülők teszik fel, akik törődnek gyermekeik testi-lelki épségével. Ők egyetértenek a javaslattal, hogy a 16 évnél fiatalabbaknak este 10 után legyen tilos kíséret nélkül az utcán tartózkodniuk. Ezért a megkérdezett felnőttek nagy százaléka igennel válaszolt napilapunk erre vonatkozó online kérdésére. Valószínűleg szülőként, felnőttként gyermekeiknek igazán a javát akarják, ha falun, ha városban élnek.

Nagy port vert fel az újvidéki általános iskolák és középiskolák Erőszak Elleni Koordináló Testületének arra vonatkozó javaslata, hogy az említett gyerekek a késő esti órákban ne mászkáljanak nagykorú személy kísérete nélkül, éspedig télen 22 óra után, illetve nyáron éjfél után, és tilos lenne a belépésük kávézókba, vendéglőkbe és más vendéglátó-ipari létesítményekbe 22 óra után.

Az újvidéki szülők és egyes szakemberek azonban nincsenek elragadtatva az ötlettől, szerintük ez korlátozná a gyerekek szabadságát. Hasonlóan viszonyultak/viszonyulnak, mint az Újvidéken már gyakorlattá vált intézkedéshez. Megelőzésként ugyanis ingyenes drogteszteket osztottak ki a székváros általános iskoláinak felső tagozataiban és a középiskolákban. A tavalyi évben 20 000 ilyen tesztet szereztek be az illetékesek, és ebből mintegy 18 000-et osztottak ki, nem téve kötelezővé ezeknek a használatát. Nem minden szülő fogadta lelkesedéssel a teszteket, mert úgy vélekedtek, hogy az ellenőrzésnek ezt a módja nem alkalmas a gyerekükkel való kapcsolat építésére.

Sok szülő nem tagadja, hogy a napi elfoglaltságai mellett kevés időt tölt a gyermekével. Nem igen tudja, ki mindenkivel „barátkozik” a közösségi oldalakon és másutt, és milyen gondjai és stresszoldó módszerei vannak... Ha elkéredzkedik az esti órákban, lazán kezelik, hová megy „a társasággal”, s hazajöhet, „amikor a többiek”. A közmondás szerint azonban alkalom szüli a tolvajt. A nem kiforrott egyéniség – és melyik kamasz az? – kortárs csoportban rövid idő alatt rászokik a szeszes italra, a különféle koktélokra, és a drogot is kíváncsiságból, divatból könnyen kipróbálja. A kimaradozást a késői órákig, a mulatozást, a barátok nem meg válogatását és a pénzszórást támogatják az engedékeny szülők. Csak akkor kapkodnak fűhöz-fához, ha a gyereküket megfélemlítik, szexuálisan zaklatják, ha belekeveredik valamilyen bandába... vagy amikor még ennél rosszabbul alakul a sorsa.

Egy jogász apuka elmondta: támogatja, hogy a rendbontókat megbüntessék, de a „jó” gyerekeknek, úgymond, nem kell korlátozni a szabadságát. Talán sem ő, sem sokan mások nem gondolkoztak el azon, felkészítették-e a gyermeküket az igazi életre? Jellemes, szorgalmas felnőttet akarnak-e belőle nevelni, vagy gyereket, akinek a legfontosabb dolga 16 évesen a szórakozás? Törődnek-e vele, beszélgetnek-e vele? És tudják-e róla, hány pohár vodkát és szénsavas üdítőt képes meginni társaságban? Arról is megfeledkeznek egyesek, hogy a későn hazajáró gyereknek, aki nem mellesleg még diák – kötelességei vannak az iskolában és otthon. Ezek pedig fontosabb kellene, hogy legyenek a szórakozásnál. A szakemberek szerint az éjfél előtti alvás a legértékesebb, a későn hazajáró diák azonban nem piheni ki magát, és korán kamaszkorban kezd függővé válni cigitől, italtól, amiről egy életen át nem biztos, hogy sikerül leszoknia.

Sok gyereknek „kötelességei” vannak 22 óra után is a városban – érveltek mások. Milyen kötelességek? Ha tudjuk, a székvárosban a különféle szakkörök, edzések, továbbá koncertek, dráma-, opera- és balettelőadások a színházakban 19 vagy 20 órakor kezdődnek, és befejeződnek fél tízig. A moziba sem szükséges a legkésőbbi időpontban menni, amikor délelőtt jár a diák. S miért ne jönne a szülő néha-néha a gyerekéért busszal, autóval vagy akár gyalog? Annak jól esne látni, hogy a szülőt is érdekli az, amivel ő foglalkozik. Mellesleg szülő-gyerek útközben beszélgethet, erősítheti a kapcsolatukat.

A kiskorúak kijárására vonatkozó, említett javaslat Vladimir Jelić, a koordináló testület elnöke elmondása szerint intézkedésként egyes európai államokban már jelen van, és hosszú távú eredményeket adott. Akik támogatják ezt a nevelői intézkedést, azzal érvelnek, hogy Izlandon ilyen intézkedéseknek köszönhetően azoknak a fiataloknak a száma, akik alkoholt, kábítószert és kábítószer hatású anyagokat használnak, jelentősen csökkent. Az újvidéki általános iskolák és középiskolák erőszak ellen harcoló koordinációs testületének javaslatát az izlandi modellre alapozzák. A kilencvenes években ez az ország szégyellte, hogy Európában százalékban náluk volt a legtöbb fiatal, aki időnként vagy állandóan alkohol- vagy drogfogyasztó. Az időközben bevezetett intézkedések azonban 20 év alatt olyan eredményesek voltak, hogy most Európában ebben az országban van a legkisebb arányú kábítószer-élvező fiatal, 44 százalékról 5 százalékra a csökkent a számuk – hangsúlyozta Jelić, a Városi Tanács oktatási ügyekkel megbízott tagja, aki bejelentette, hogy Újvidék követni fogja az izlandi példát.

Ez mindenekelőtt azt is jelenti, hogy a gyerekeknek és a fiataloknak olyan programokat kell felkínálni, amelyek kitöltik és boldoggá teszik őket. Éspedig sport, kulturális és más társadalmi rendezvényt, továbbá az iskolában műhelymunkákat. Jelić jó intézkedésnek tartja azt is, hogy az általános iskolák tanulóinak és a középiskolák diákjainak a város lehetővé tette, hogy ingyen használják iskolájuk tornatermét. Eddig problémát jelentett, hogy a tornatermeket kiadták felnőtteknek azokban az időpontokban is, amikor a diákok tudnák használni.

Jónak tartom, hogy a javasolt izlandi modell alapján a szülőket (akikkel majd foglalkoznak az iskolákban) arra biztatják, hogy minél több időt töltsenek a gyerekeikkel. S azokban ily módon tudnak majd a beléjük plántált emberi értékek gyökeret verni.