2024. április 25., csütörtök

Egyszerre mozdul a láb és dobban a szív

Cseszák Balázs és Cseszák Korcsik Anikó lett a Koreográfia 0-24 verseny győztese

Szombaton este tánccipők kopogásától volt hangos a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház. A teátrum adott otthont a Koreográfia 0-24 elnevezésű versenynek, amelyre immár negyedik alkalommal került sor.

Az esemény érdekessége, hogy nagyon hasonlít a térségünkben már régóta ismert drámaíróversenyre. Az alapkoncepció szerint felkérnek négy koreográfust, akik sorsolás útján húznak egy-egy tájegységet. A versenyre jelentkező táncosok különféle településekről érkeznek, a szervezők pedig négy heterogén csoportra osztják őket. A koreográfusnak fogalma sincs arról, melyik csoportot fogja kapni, a táncosoknak pedig arról, hogy melyik térség táncait kell színpadra állítaniuk, és arról sincs tudomásuk, hogy vajon melyik koreográfust kapják. A hab a tortán az, hogy a koreográfia elsajátítására és begyakorlására mindössze egy napot kapnak.

A rendezvény fő szervezője a szabadkai Talentum Tehetséggondozó és Művészeti Egyesület volt. A Koreográfia 0-24 elnevezésű eseményt minden második évben szervezik meg. Kezdetben főleg magyarországi csapatok és táncegyüttesek tagjai mérték össze tudásukat, az idei versenyen viszont többségben vajdasági táncosok vettek részt. Brezovszki Rolland fő szervező, a Talentum Egyesület művészeti vezetőjének bevezetőjében elhangzott, hogy az idei versenyre 24 fiú és 30 lány jelentkezett, többségük vajdasági, heten pedig Budapestről érkeztek. A négy kiválasztott vajdasági koreográfus, név szerint Szécsi Zsolt, Patyerek Csaba, Kiss Željko és Cseszák Balázs azt a feladatot kapta, hogy egy nap alatt készítsen fel egy-egy fiatal táncosokból álló csoportot az esti versenyre. Mindezt az is nehezítette, hogy egy-egy csoport táncosai szombat reggel találkoztak először, és soha nem táncoltak együtt. Adva volt négy tájegység, mégpedig a rábaközi, a szatmári, a mezőségi és a dél-alföldi térség táncai. Ezeket sorsolták ki a koreográfusok között.

A verseny zsűrijét Szűcs Gábor, a Jászság Népi Táncegyüttes művészeti igazgatója, továbbá Sikentáncz Szilveszter, az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület tagja alkották. A csapatoknak hét perc állt a rendelkezésükre. A talpalávalót a Juhász Zenekar húzta.

A fellépés előtt tapintani lehetett az izgalmat a táncosok között. Keres Nikoletta, a Talentum Egyesület táncosa elmondta, hogy általában minden fellépés előtt van benne némi izgalom, de ezt pozitív irányba tudja fordítani. Hatévesen kezdett el táncolni a kelebiai Vackor Néptánccsoportban, és már fél éve a Talentumot erősíti. A verseny előtt társaival együtt nagyon ideges volt, mivel mindannyian szerettek volna jól teljesíteni, és tartani magukat a megbeszélt lépésekhez. Szerinte nem volt egyszerű reggel nyolctól este nyolcig próbálni, de nagyon igyekeznek a legjobb formájukat hozni.

A produkciók közötti szünetben a zsűri értékelte a látottakat. Sikentácz Szilveszter szerint a legnagyobb kihívás az, hogy rövid idő alatt egy olyan színpadi előadásnak kell születnie, amely a néző és a szakember számára is értékelhető. Véleménye szerint a csapatoknak mindezt sikerült megvalósítaniuk. Azt is fontosnak tartja, hogy a koreográfus össze tudja fogni a táncosokat, és hitet tudjon adni nekik abban, hogy jól végzik a feladatokat. Az is fontos, hogy a táncosok együtt tudjanak mozogni és lélegezni a koreográfussal, a partnerükkel és a többi fellépővel. Érdekességként kiemelhetjük, hogy a népi szimbolika két produkcióban jelent meg. Sikentácz Szilveszter szerint a fellépők alkalmazták azokat a szimbolikus megnyilvánulásokat, amelyek jelen voltak a falusi társadalom életében. Pozitívumként kiemelte, hogy a vajdasági magyar néptáncmozgalom fejlődik, és az itteni szervezetek jelentős kapcsolatot építettek ki az anyaországgal. Ennek legjobb példája az, hogy hamarosan sor kerül az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség együttműködési megállapodásának aláírására.

Az eredményhirdetés során a résztvevő egyesületek és táncosok elismerő okleveleket kaptak. Ezután átadták a díjakat a koreográfusoknak. Megosztott harmadik helyre sorolták Kiss Željkót valamint Szécsi Zsoltot. Második lett Patyerek Csaba és csapata. A verseny győztese Cseszák Balázs és felesége, Cseszák Korcsik Anikó lett.

Cseszák Balázs elmondása szerint nagyon szeret néptáncosokkal dolgozni. Attól függetlenül, hogy azok a táncosok, akik a csapatába kerültek, aznap találkoztak először, sohasem táncoltak együtt, olyan kötelék és barátság alakult ki közöttük, mintha örök idők óta ismernék egymást. Szerinte nagyon könnyű volt együttműködni velük, mivel sikerült megvalósítaniuk az elképzelésüket. A fárasztó nap ellenére a kemény munka meghozta a gyümölcsét.

Az eredményhirdetés után hajnalig tartó mulatság és táncház várta a résztvevőket, ahol a Juhász Zenekar muzsikált.