Nyár a Bükkalján VI.

A Siroki vár és a szerelmes királylány

Mák Ferenc

2018. október 14., 20:41

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Bükkalján, Jézus Szíve ünnepén, a zarándokok pompás körmenetéből az égnek szálló himnuszok fénye, a népi hagyományok fölújításában és megelevenítésében újra magára talált Matyóföld derűje, régi háborúk emlékhelyeinek fájdalmas gyásza, a sejtelmes kaptárkövek titkainak mélysége, ódon temetők megsüppedt sírköveinek fölülmúlhatatlan ragyogása, vidéki kastélyok százados termeinek homálya, s a királysírok gótikus boltívei alatt rejtegetett tragédiák dermesztő csöndje után kőkrisztusok óvó tekintetének oltalmában, csodás lankákkal szemben rójuk az utat hegynek fel.

A Siroki vár impozáns romjai legendákat őriznek

A Siroki vár impozáns romjai legendákat őriznek

Fölöttünk, a Darnó-hegy sűrű erdejének mélyéről magasodik föl a romjaiban is méltóságos Siroki vár. Olyan az egész, mintha a magasban a felhők játékában titokzatos legendák világa elevenedett volna meg. A győzhetetlennek látszó erődítmény fénykorát az 1400-as évek végén, az Országh család birtokaként élte meg, Országh Kristóf országbíró itt élte boldog éveit ifjú feleségével, a szigetvári hős leányával, Zrínyi Ilonával. Az útikönyvek tanúsága szerint a török hódoltság peremvidékén Cserépvár és Szarvaskő mellett Sirok volt Eger egyik legerősebb, egyben legbiztosabb elővára. A török seregek 1596 őszén Eger várával együtt foglalták el, s ezt követően rabsága közel száz évig tartott. A Rákóczi szabadságharc leverése után Sirok is a magyar várrendszer dicstelen sorsára jutott, 1713-ban lerombolták – ami a csaták sokaságát túlélő erődnek a legmegalázóbb sorsot jelenti –, impozáns romjai azonban ma is a régi nagyságáról árulkodnak.

A Bükk és a Mátra találkozásánál az égbe magasodó vár köré valóban legendák sűrűsödnek. Az egyik – talán a legszínesebb – az öreg Darnó király szomorú történetéről szól, akinek minden öröme és reménye egyetlen fia volt. A királyfi naphosszat az erdőt járta, olykor vadászott, máskor a madarak énekét hallgatta. Egyszer azonban egy patak közelében nádszálderekú pórleány köszönt rá. Kék szemével azonnal megigézte az ifjút. A lányt Tarnának hívták, s a királyfi egyre több időt töltött a társaságában. Elmaradása feltűnt az öreg királynak, aki utánaosont az erdőbe, és megleste a kettejük boldogságát. Az öreg Darnó rettenetes haragra gerjedt, mérgében messzi vidékre vitette a fiát.

Az egymástól elválasztott két fiatal szívét gyötörte a búbánat, olyannyira, hogy hamarosan mindketten belebetegedtek. Hírét vette ennek a király, megenyhült a szíve, s a fiáért küldött. Hazatértekor az ifjú első útja a leány házához vezetett, ahol váratlanul egy gyászmenet jött vele szembe, Tarnát temették, akinek bánatában megrepedt a szíve. A királyfi a koporsó láttán fájdalmában a kardjába dőlt. Együtt temették el a két ifjút, ott, ahol a két kis patak összeölelkezik. A faluban mindenki sírt, így lett a település neve Sirok, s így kapta a kis patak a szép Tarna nevét.

Egy másik legenda szerint Sirok falu fölött a rengetegben egykor hatalmas tó vize csillogott, amelyet körülöleltek a Mátra és a környező hegyvidék végtelen erdei. Itt, a sziklás hegyen állt az öreg Darnó király vára, és itt élt vele szépséges tündérleánya, a halhatatlan Tarna. Teltek-múltak a gondtalan tündérélet napjai, egészen addig, míg a szomszédságba új, harcos nép nem költözött. Hiába tiltotta az öreg király szépséges leányát a földi halandó, vitéz ifjaktól, a kíváncsiság erősebb volt minden atyai szónál, Tarna szarvassá változott, és elment meglesni az új szomszédokat.

„Szarvaskőnél esett meg a baj: a Mátra urának fia, a deli Bodony vitéz megpillantván a gyönyörű szarvast, utánaeredt. Mikor már a harmadik nyíl is lepattant a szarvasról, megtört a varázs, és a szarvas visszaváltozott szépséges tündérlánnyá.” A két fiatal azonnal egymásba szeretett. Az öreg Darnó király meglátván a birtokára tévedt halandót, szörnyű haragra gerjedt, és íjával rálőtt Bodony vitézre. A szerelmes Tarna azonban a saját testével védte meg a szerelmét, így a nyílvessző átdöfte mindkét fiatal szívét, akik abban a pillanatban kővé változtak. Azóta áll ott az a két kőbálvány a hegygerincen. A Siroki vár így, romjaiban is, a magyar történelem kimagaslóan szép emléke, amelynek különös értéke, hogy múltját az idők során legendákba öltöztette.

A táj kiváló ismerője, Szabó Zoltán szerint „a Mátra akkor mutatja meg magát igazi hatalmában és erejében, ha a nap már lement, de a sötétség még nem jött el, ilyenkor megnő és felnyúlik az ég felé, hatalmasan és erejére büszkén”. Az égbe nyúló Siroki vár tövében, mélyen lent a hegyek lábánál gondozott falvak népe éli a mindennapjait. Errefelé már a vidék hagyományos építőanyaga a kő, ebből épülnek a házak, a gazdasági épületek, és a gondozott kerteket védő kerítések is, mégsem kelti a vidék a kőbe zárt világ zord hangulatát. Lépten-nyomon megtapasztaljuk, hogy a legendák vidékén járunk. A kora nyárban kegyes ígéreteit osztja a természet, s a vándor, hallva a méhek halk dongását, a mézként csorduló napsütésben méltán reménykedik gyógyulásban, és bő termésben. Közben a dombra futó földszalagok gyümölcsöseiben csilingelve dalra fakad az érett barack. Én közben arccal a nap felé fordulva azon tűnődöm, hová lettek szülőföldem, a Bácska régi pompájának színei, történetei és legendái? Mert hogy az otthonomnak is voltak egykor történelmi emlékei, azt a szívem, a lelkem mélyén érzem.

 


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége