2024. április 25., csütörtök
Hétfőn bemutató az Újvidéki Színházban

A dalszövegek rólunk szólnak

A Tom Sawyer kalandjai próbáján

A Tom Sawyer kalandjai próbáján

A Tom Sawyer kalandjait, Mark Twain ismert regényét Puskás Zoltán állította színpadra az Újvidéki Színházban. A próbákból ítélve élvezhető produkcióra számíthatunk, jó zenével, tánccal.

Ön választotta-e a darabot, vagy önt választották e darab rendezőjévé?

– Koncepcionális felkérés volt a színház részéről, hogy ezt a darabot rendezzem – mondta Puskás Zoltán, akit színművészként, rendezőként becsül a közönség és a szakma. – Hiány van ugyanis családi előadásokban. Legutóbb A kis herceg volt ilyen jellegű produkció. A színház próbálja a hiányt pótolni, ezért választotta a Tom Sawyer-regényt. A későbbiekben született ötlet nyomán nem csupán a regényt akartuk bemutatni. Lénárd Róbert adaptálta, és egy kicsit musicalessé, befogadhatóbbá formálta a szöveget. A mi koncepciónkban a dalszövegek azok, amelyek rólunk szólnak, és a mostani Tom Sawyer-séget próbálják bemutatni, a nemcsak hazánkban, hanem külföldön is megtalálható rasszizmus-féle állapotokat.

A mi koncepciónkban bizonyos szempontból Tom Sawyernél fontosabb figura Huckleberry Finn, mert ő fogalmazza meg az elvágyódás témáját, valamint a rasszizmuson túl is fontosabb problémákat, amelyek aktuálisak hazánkban. Magát a rendszert, a társadalmi problémákat, ahonnan ő származik. Azt, hogy hogyan tud a fiatal részt venni a társadalomban, mik a szabályok nálunk vagy bárhol a világban, és kiknek kell megfelelnie, hogy érvényesüljön. Lénárd Robi dramaturg dalszövegeiben megfogalmazta a mi társadalmi problémáinkat és az egész világ problémáit.

Az ön rendezésében mit üzen a darab?

– A fő üzenet, hogy próbáljuk elfogadni egymást. Ne ítélkezzünk valaki felett a bőre színe vagy más, nemzetisége… miatt. Aztán az aktuális elvágyódás problémája: menni vagy maradni. A már említett problémák a legdemokratikusabbnak vallott Egyesült Államokban is megtalálhatók, természetesen kisebb mértékben, mint nálunk, ahol ezek a különbségek hatványozottabban tapasztalhatók.

Több generáció készíti a felsős diákoknak és a felnőtteknek szánt produkciót. A főszereplő Szalai Bence és Ozsvár Róbert mellett fellépnek az Újvidéki Színház színművészei, valamint az Újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékei.

–Az első pillanattól kezdve sok dolguk volt, főleg a másodéveseknek. Nemcsak táncolnak, hanem részt vesznek az előadásban mint tömeg, különféle szituációkban színészként kell helytállniuk, aztán a koreográfiákban mást kell alakítaniuk. Minden zenének más a hangulata, másról szól, és mindez próbára teszi őket, egyben jó alapul szolgál a további munkájukhoz.

Minden generációval dolgoztam. Tudják, hogy keményen fogom a gyeplőt, ha kell. Időszűke miatt nem volt arra lehetőségünk, hogy több hónapig foglalkozzunk azzal, hogy a fiatal elérjen a kívánt célig. Ehelyett fölturbózott tempóban dolgoztunk, többet gyakoroltunk. Sokan is vannak. Most azonban nem volt idő, hogy huszonkét emberhez külön keressük a kulcsot, hogy mivel lehet őket nyitni, motiválni. A fiatalok részére ez gyorstalpaló tanfolyam. A koreográfussal is jól működünk együtt, úgy érzem, motivált, számára is kihívás ilyen jellegű darabban dolgozni.

Jó hír, hogy a bemutatóra a jegyek elkeltek. Milyen utóélete lesz a darabnak?
– A darab utóélete attól függ, olyan lesz-e az előadás, amilyennek szeretném, és attól, hogyan fogadja a közönség, és hogyan értékeli a szakma.