2024. március 28., csütörtök

Jégüres térbe eveznek

Tengernyi baja származhat abból a Földnek, hogy az ember által okozott felmelegedés miatt rohamosan olvad a jégtakaró az északi sarkvidéken (Arktiszon). Évek óta ismétlődő szakértői figyelmeztetések ezek. Nem mindenki veszi azonban komolyan a vészjósló üzeneteket, jelzéseket. Sokan talán még örülnek is a változásnak, hiszen új gazdasági, üzleti, kereskedelmi és egyéb lehetőségeket látnak a régióban. 

Az élelmesebbjei az idén már meg is indították konténerszállító hajóikat az északi tengeri útvonalon. Ilyenre korábban még nem volt példa. A jövőben azonban egyre több lesz. Sőt az is elképzelhető, hogy bő tíz év múlva már az eddig többnyire befagyott, s ezért járhatatlan Jeges-tengeren halad át a globális kereskedelembe kerülő áruk jelentős része.

Az ottani útvonalak száma meg is szaporodhat a jövőben, hiszen a hőmérséklet-emelkedés hatására 2030 után évente egy-két évszakra hajózhatóvá válhat a Jeges-tenger, az évszázad közepére pedig akár állandóan is. A gyökeres változás komoly gazdasági és kereskedelmi előnyökkel kecsegtet, hiszen a jég eltűnésével keletkező új vízi utakon jelentősen csökken a tengeri szállítás időtartama a világ különböző pontjai között.

Ám a geopolitikai hatásai sem elhanyagolhatóak az átalakulásnak. Az északi sarkkör jelentősége ugyanis egyéb szempontokból is fontossá válik. Ezért máris viszály forrása. A hatalmas terület jó részének jogi státusa ráadásul rendezetlen, s ez csak élezi a szembenállást.

A térségbeli államok, de a távolabbiak is évek óta azon vitáznak, hogy kihez tartozik ez vagy az a terület. A tét óriási, hiszen nemcsak a jövő új és előnyösebb (nyereségesebb) hajózási útvonalainak ellenőrzéséről van szó, hanem az ottani kincsekről is, amelyek bizonyos hányada a tenger mélyén található. A viszálykodók minél többet akarnak ebből megszerezni, illetve birtokolni. Becslések szerint a bolygó feltáratlan kőolajkészleteinek 13 százaléka, a földgáznak pedig 30 százaléka található az Északi-sarkvidéken, rengeteg szénnel, gyémánttal és értékes, ritka fémércekkel együtt.

Az érdeklődők között egyre kiélezettebb a verseny. A vetélkedésben jelenleg Oroszország áll az élen; igyekszik a legjobban kihasználni a lehetőségeket és megvédeni érdekeit. Ezzel összhangban már 17 katonai támaszpontot működtet az Arktiszon, amelyből 1,2 millió négyzetkilométerre tart igényt. A kiszemelt vidéket orosz stratégiai régióvá nyilvánította, s azt szeretné, ha ezt az ENSZ is jóváhagyná. A legfontosabb térségbeli vetélytársai (elsősorban az Egyesült Államok, Dánia, Kanada és Norvégia) is megfogalmaztak már területi igényeket, és szintén a világszervezet beleegyezésére várnak.

Oroszországnak komoly kereskedelmi és fegyveres flottája is készenlétben áll az Arktiszon, amely így az egyetlen olyan övezet a világ tengerein, ahol egy állam a legerősebbnek számító amerikai haditengerészet harcértékét is felülmúlja.

Az év végéig ráadásul atomcsapásra is alkalmas Tu–160 típusú stratégiai nehézbombázókat telepít a térségbe. Az Új-szibériai-szigeteket pedig rakétarendszerekkel látja el az északi hajózási útvonal védelme és ellenőrzése érdekében.

A Kreml további jelentős katonai és gazdasági fejlesztésekre is készül arrafelé. Az utóbbi programhoz Peking is csatlakozna, mivel elkötelezett a régió iránt, s az a terve, hogy az északi sarkvidéket is bekapcsolja az Egy övezet, egy út kezdeményezésébe, s ezáltal a Jeges-tengeren is szavatolja a saját áru eljuttatását Európába. Az Oroszország partvonalát követő északi tengeri útvonalról Kína idővel áttérne egy újabbra, hogy még több költséget spóroljon meg a szállításban, s megszabaduljon az orosz függőségtől.

Az Arktisz természeti kincsei és erőforrásai másokat is csábítanak. Nem véletlenül, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy akinek sikerül megszerezni a helyi vízi útvonalak ellenőrzését, a kezébe kerül a világgazdaság új közlekedési és kereskedelmi folyosóinak felügyelete. Ezáltal pedig meghatározhatja a nemzetközi élet folyamatait alakító stratégiákat.

Az Egyesült Államok és a NATO is egyre jobban érdeklődik a vidék iránt. Különösen a katonai szövetségnek azok a tagjai, amelyek a sarkköri államok közé tartoznak. Ez az országcsoport azonban jelenleg az oroszok mögött kullog az Arktiszért folyó versenyben.

A gyorsan olvadó terület domináns szerepének megszerzéséről azonban nem mondtak le. Az Egyesült Államok semmiképpen. Az amerikai haditengerészet ennek megfelelően külön flottára bízná a térség felügyeletét, a védelmi minisztérium pedig a tavaszon újraindította ottani hadgyakorlatait.

Mindebből egyenesen következik az orosz–amerikai versenyfutás felélénkülése, az egyre látványosabb erőfitogtatás és a gazdasági érdekek demonstrálása. Ez pedig a biztonsági kockázatok növekedésével jár.

Az amerikaiaktól és a britektől eltérően a dán hadsereg már évek óta erősíti jelenlétét az arktikus térségben. Norvégia is élen jár abban, hogy ugyanott a NATO érdekeit érvényesítse.

Moszkvának ez nem tetszik. A napokban meg is üzente: megfelelő módon válaszol a szövetség megnövelt norvégiai katonai jelenlétére, illetve ottani hadgyakorlataira.