2024. március 29., péntek
NEMZETI TANÁCSI VÁLASZTÁSOK

Éljen a hagyomány!

Hagyomány: nem retró, hanem jobb elnevezéssel tartottak kerekasztal- és műhelybeszélgetést szerdán este az Európai Kollégiumban.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

Az előadók dr. Szőke Anna és dr. Silling Léda néprajzkutatók, valamint Brezovszki Roland néptáncoktató, koreográfus a hagyományos életmód és a hagyománykincsek fennmaradásának és megőrzésének, valamint továbbadásának a fontosságáról beszéltek. A közönség soraiban többek közt jelen volt Erdődi Edvina, Vitkai Kucsera Ágota és Sutus Áron, a Magyar Nemzeti Tanács tagjai, a Magyar Összefogás lista jelöltjei.

− Nemcsak retró a hagyomány, azt élni kell, de természetesen alkalmazkodni kell az adott körülményekhez, a kor szelleméhez is. Én ma is úgy élem a hagyományaimat, mint ahogy éltem őket ötven évvel ezelőtt, de beágyazva a mai lehetőségek közé. Amit meg lehet őrizni, mint például a konyhai szokásokat, az ünnepeket, a mondákat, amelyeket nagyszüleinktől tanultunk, igazi, megtartó erőként kell továbbadni. Soha nem szabad elfelejteni az őseinket, a hagyományainkat és a szokásainkat, bizonyos kereteken belül tovább kell vinnünk azokat – hangsúlyozta dr. Szőke Anna. Az előadás folyamán szó esett arról is, hogyan hat a néptánc, a népviseletek gondozása és a hangszerek alkalmazása a közösségre.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

− Manapság a hagyományápolás és a hagyományőrzés világát éljük, amelynek igen nagy hatása van közösségünkre. Jelen pillanatban, hála a magyar kormánynak, egy olyan támogatásban részesül a Kárpát-medencei magyarság néptánca, a népi világa, a folklórja, ami eddig nagyon hiányzott. A támogatással nagy lélegzetvételhez jutottunk, és egy olyan pluszt adott ez nekünk, amellyel a régi álmokat meg tudjuk valósítani. Azt gondolom, hogy Vajdaságban is azzal büszkélkedhetünk, hogy nagyon sok néptáncosunk van – mondta Brezovszki Roland.

Az előadók rámutattak azokra a tényezőkre, kapaszkodókra, jelenségekre és pozitív példákra, amelyek afelé mutatnak, hogyan tudunk itt, a szülőföldön közösségként megmaradni.

Fotó: Ótos András

Fotó: Ótos András

− Elmondhatjuk azt, hogy műhelyek, stratégiák, közösségfejlesztő kezdeményezések és programok léteznek. Ezeket akarjuk tudatosítani az emberekben, azért, hogy tudják, hogy számíthatnak ránk, akár mint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetségre, akár a szakemberekre, néprajzosokra, táncpedagógusokra, vagy akár egyénileg olyan személyekre, akik ismerik egy-egy kisebb régió civil közösségi életét. A civil szervezetek útján erőt tudunk kifejteni, programokat megvalósítani és a közösségért tenni. Rá tudunk arra mutatni, miként képes a mai vajdasági, magyar ember megteremteni az együttműködést, és miként tudja ezt afelé fordítani, hogy itt marasztalja a többieket is. Az itt marasztalást nem a könyörgés, nem a kérés szemszögéből kell nézni, hanem abból, hogy hitelesen miként tudjuk közösségként megélni magunkat. A múlt olyan példái felé tudunk visszanyúlni, amelyek még egy-két helyen élnek, a hagyományőrző közösségekben. Azért vagyunk itt, hogy ezeket a múltbeli példákat felmutassuk, ezekhez a múltbeli példákhoz visszanyúljunk, de főképp azért, hogy rámutassunk: a mában miként tudjuk hagyományainkat visszacsempészni, kamatoztatni. Az a legfontosabb, hogy az örökséggel miként bánunk – nyilatkozta Sutus Áron.