2021. május 13., csütörtök

Szezont a fazonnal

– Gyere csak ide! – szólt be a konyhába, és huncutul kikerekedett a szeme. Rögtön tudtam, miről van szó. Papucsot húztam, a szobában mindig hideg volt. Hosszas zacskócsörgést követően előszedte a fekete bőrpánttal és ezüst flitterekkel ékesített különlegességet, amely a kilencvenes évek divatjának egyik – letűnőben lévő – mintapéldánya volt.

– A piacon vettem. Jó lesz neked, ugye?

A gyanús formájú szabásvonal először fel sem tűnt. A dizájnos túlkapás következtében alig kiolvasható angol nyelvű felirat – amely az élvezetek habzsolására buzdít – kicsit sem ijesztett meg. A probléma megoldása a kisujjamban volt.

– Persze, anya, jó lesz! Estére felveszem. Mehetek ugye? A lányok mindannyian ott lesznek…

Elvonultunk. Mindketten tudtuk, mi következik. A fekete alapszín sokat ígér: ezzel a ruhával bármi megtörténhet, és mindennel kiválóan kombinálható. Első lépésként a jobb oldalon lévő felirat tűnik el az olló segítségével, majd a flitterek potyognak szerteszéjjel. A derekánál kicsit beveszem, az alsó részből levágok egy centit. Talán maradt még egy kis darab anyag valahol abból a nadrágból, amit a múlt héten szoknyává alakítottam. A fekete bársony kiemeli majd a villából készült ékszert. Tökéletes lesz. Még szerencse, hogy múlt szombaton igényesebben varrtam meg azt a szoknyát. Ha ez a beavatkozás nem sikerül, most újra felvehetem. Így csökken a lehetősége annak, hogy szétesik rajtam a legújabb kreáció, mint legutóbb az a felsővé varázsolt kendő.

– Nézzelek! Nagyon csinos…

A ruhadarab kifejezésstruktúrája teljesen megváltozott. Csupán a vállon lévő bőrpántok menekültek meg.

Illusztráció (E! News)
Illusztráció (E! News)

– Hogy miket ki nem talál!

Sohasem egyezett az ízlésünk az öltözködés terén. Az éppen aktuális divat szerinti, extravagánsabb ruhadarabokat szerette. Folyamatosan gyűltek a szekrényben a ciklámenszínű ingek, csatos zakók, fémrészletekkel és kapcsokkal ellátott nadrágok, harsány színű báli ruhák és földig érő szoknyák. Szabadon és fesztelenül vásárolt. Boltkórosnak nevezte magát.

Mindannak ellenére, hogy magam is előszeretettel viselem a mintásat a mintással, a barnát a feketével, a zöld és a kék szín találkozásának látványa pedig kifejezetten örömet okoz – a divat kapcsán többnyire a kísérletező kedv motivál. Cseppet sem foglalkoztat, hogy melyik cipővel vagy ruhával milyen táska illik. Az öltözködés terén kialakított szabályok kellemetlen és szükségtelen korlátokká fajulhatnak.

A mit vegyek fel kérdése, persze számomra is ugyanolyan kínokkal jár, mint a legtöbb nő számára. Az újabbnál újabb ruhadarabok beszerzésével valójában a megújulás felé törekszünk. Mindannak ellenére, hogy nem is mindig az a fontos, hogy mit viselünk, hanem hogy hogyan.

Fénysebességgel születik meg az öltözködési ítélet. Az öltözködés az önkifejezés és a külsőnk valótlanul fontos részévé vált. A ruha anyagától kezdve, a kiegészítőkön át, a cipő pántjáig minden egyes részlet árulkodik valamiről, ha szeretnénk, ha nem. Az egyediségre és az öntudatosságra törekvés útján az öltözködésünk saját magunk által történő definiálása, arculatunk nélkülözhetetlen elemévé vált.

Nem csoda, hogy újra divatba jött a varrás. Egyre közkedveltebbek a felújított és újragondolt ruhadarabok és a turkálókban szerzett különlegességek. Nem is beszélve arról, hogy ezek az újabb lehetőségek a pénztárcát is kímélik.

Persze, a mit vegyek fel kérdése többféleképpen is megválaszolható. Van, aki a fekete eleganciára esküszik és olyan is akad, aki az „egyszerű, de nagyszerű”, vagy a „kevesebb több” filozófiájával könnyíti meg mindennapjait. Az sem mellékes, hogy idővel, a szerepkörök gyarapodásával, átalakulnak öltözködési szokásaink és igényeink. Így a gimnazista időbeli kreációk többsége mára a múlté, az olló azonban továbbra is a szabadság és a kreativitás szimbóluma és eszköze. S nem félek alkalmazni azt.