2024. április 25., csütörtök

Nótapárti elnök is irányíthatja Boszniát

Az általános választások után sem várható lényeges változás az országban

Nótázott is Milorad Dodik, miután kiderült: bejutott Bosznia háromtagú kollektív elnökségébe, a bosnyák Šefik Džaferović és a horvát Željko Komšić mellé, akik szintén az általános választáson jutottak új tisztségükhöz. Az államszövetség és a két entitás parlamentjének összetétele is megváltozott a vasárnapi voksolás után. A boszniai Szerb Köztársaság pedig új elnököt kapott. A személycserék azonban nem biztos, hogy változást hoznak a megosztott és gazdaságilag megroggyant ország életében.

Együtt ünnepelte a választási sikert Željka Cvijanović, a boszniai Szerb Köztársaság kormányfője és Milorad Dodik, az entitás elnöke, aki még nótázott is miután egyértelművé vált, hogy a legjobban szerepelt az általános választáson. A kormányfő a többségében szerbek lakta entitás elnökévé avanzsált, felváltva a posztot eddig betöltött Dodikot, aki a háromtagú országos (államszövetségi) kollektív elnökségbe került be négy évre.

Milorad Dodik és Željka Cvijanović együtt ünnepli a választási sikert (fotó: AP/Beta)

Milorad Dodik és Željka Cvijanović együtt ünnepli a választási sikert (fotó: AP/Beta)

A testület élén azonban nyolchavonta váltják egymást a vezetők, akik a szerb, a bosnyák és a horvát közösség tagjai közül kerülnek ki. Dodikkal együtt még a bosnyák Šefik Džaferovićot és a horvát Željko Komšićot juttatták be a szavazók Bosznia legfelsőbb politikai vezetői testületébe. Ők mindhárman államfők.

Az országban sok más tisztségről és testületről is döntöttek vasárnap.

Igaz, elég szerény részvétel mellett: a jogosultak 53,26 százaléka szavazott országosan, de a két entitásban, a Szerb Köztársaságban és a Bosznia-hercegovinai Föderációban sem erőltették meg magukat az emberek. Az előbbiben 55,2 százalék ment el voksolni, az utóbbiban csak 51,2 százalék.

Közreműködésüknek köszönhetően alakulhat meg az új összetételű boszniai (szövetségi) törvényhozás alsóháza (42 képviselővel), a Szerb Köztársaság parlamentje (83 képviselővel) és a 98 tagú képviselőház a Föderációban, ahol tíz kanton képviselő-testületének tagjait is megválasztották.

Az előzetes eredmények szerint a legtöbb képviselőt mind szövetségi, mind kantonális szinten vagy a bosnyákok körében legnépszerűbb Demokratikus Akciópárt (SDA), vagy a Dodik vezette szociáldemokraták (SNSD) küldhetik a parlamentekbe.    

A szavazáson háromszáznál több rendellenességet, mulasztást vagy hibát észleltetek, ám ezek egyike sem befolyásolta lényegesen az eredményt. Súlyos incidensekről, rendbontásokról sem érkeztek jelentések.

Elégedetlenkedő és okvetetlenkedő hangokban azonban nincs hiány. A kollektív államelnökség eddigi szerb tagja, Mladen Ivanić nem hajlandó belenyugodni a vereségébe, illetve Dodik győzelmébe. Ezért már jelezte: a választásokon „észlelt ésszerűtlenségek” és egyéb okok miatt kéri a szavazatok újraszámlálását.

Dodikot ez nem hatotta meg. Ő már a jövőre gondolva megüzente: az elnökség tagjaként megkísérli megerősíteni a Szerb Köztársaság pozícióját az államszövetségen belül. Választási sikeréhez (miként két másik vezetőtársa eredményéhez) az elsők között gratulált Aleksandar Vučić szerb államfő, akivel Dodik mielőbb találkozna.

A szavazatokért folytatott küzdelemben elért eredmények arra utalnak, hogy az etnikailag és vallásilag továbbra is mélyen megosztott országot nem lesz könnyű irányítani. Már a politikai vezető testületek megalakítása is nehézkesnek ígérkezik, hiszen valamelyest megváltoztak a parlamenti erőviszonyok. Igaz, nem annyira, hogy a meghatározó (nemzeti-vallási megalapozottságú) politikai erőknek a háttérbe kellene vonulniuk, de mind a Bakir Izetbegović irányítása alatt álló SDA-nak és a Dodik-féle SNSD-nek, mind a bosznia-hercegovinai horvátok érdekeit képviselő pártnak, a Dragan Čović vezette HDZ-nek valamivel nehezebb lehet a munkája az eddiginél. Még akkor is, ha kulcspozícióik nem kerültek veszélybe. A riválisaik ugyanis itt-ott bármikor keresztbe tehetnek nekik.    

Ez pedig csak megnehezítheti a munkát, akár komoly politikai és alkotmányos válságot is előidézve. Az 1992 és 1995 között dúlt háború utáni időszak sem volt mentes belső konfliktusoktól és késhegyre menő vitáktól. Olyannyira nem, hogy olykor már a közös kormányzati intézmények működése is összeomlással fenyegetett.