Nordhaus a klímaváltozás globális gazdasági hatásait vizsgáló munkájáért kapta meg a Nobel-díjat, Romer pedig az endogén növekedéselmélettel kapcsolatos munkájával összefüggően – indokolt a Svéd Királyi Tudományos Akadémia. A bizottság közlése szerint az idén a klímaváltozással, a gazdasági növekedéssel és az innovációval kapcsolatos kutatásoknak ítélték a díjat.
Romer növekedéselméletében kiemeli a tudás létrehozásának fontosságát. Érvelése szerint a tudás a tőke meghatározó formája, és a gazdasági növekedés elsősorban a tudásakkumuláció mértékétől függ. A tudásalapú gazdaságoknak pedig az a legfontosabb jellemzőjük, hogy a tudás előállítása és hasznosítása alkotja az értékteremtési folyamatok központi elemét.
Romer hangsúlyozza, hogy a technológiai változások az új technológiákba és emberi erőforrásokba történő befektetések eredményeképpen, azok hozamaképpen következnek be. Ezért a technológiai fejlődés a gazdasági növekedés endogén tényezőjének tekinthető.
Romer termelési függvénye Cobb-Douglas típusú, csak abban tér el attól, hogy a tőkejavak különböző típusai hogyan helyettesítik egymást, hogyan hatnak a kibocsátásra. A modell az állandó növekedést egyrészt az egyre specializáltabb intermediate javak folyamatos akkumulációjára vezeti vissza, másrészt arra, hogy a tudás akkumulálódik. Legfontosabb következtetése az, hogy a humán tőke állománya determinálja a növekedési rátát.
Nordhaus neve minden bizonnyal ismerős azoknak, akik közgazdaságtant tanultak az egyemen, hiszen Paul Samuelsonnal írt közös, Közgazdaságtan című könyve alapműnek tekinthető. (Samuelson 2009-ben hunyt el.)
Nordhaus kutatásainak középpontjában a társadalom és a természet kölcsönhatásai állnak. A témával az 1970-es években kezdett foglalkozni, amikor a fosszilis energiahordozók felmelegedést okozó hatása először merült fel határozottabban a tudományos közbeszédben témaként.
Az 1990-es évek közepén Nordhaus – elsőként – egy olyan integrált kvantitatív értékelési modellt alkotott meg, amely leírja a gazdaság és az éghajlat globális kölcsönhatásait. A fizikai, kémiai és közgazdasági elméleteket és tapasztalatokat integráló modellt napjainkban széles körben alkalmazzák a gazdaság és a klíma együttfejlődésének szimulálására, illetve a klímapolitikai intézkedések, például a szénadó-bevezetés következményeinek vizsgálatára.
