2024. március 29., péntek

Tevékenységünk 2005 óta folyamatosan bővül

Gondi Martina, a VMMI igazgatója: Állandóan indulnak új projektjeink

A Magyar Nemzeti Tanács által 2005-ben alapított Vajdasági Magyar Művelődési Intézet kft.-ként működött 2008-ig, amikor a Tartományi Képviselőház úgy döntött, hogy öt nemzeti közösség nemzeti tanácsa és a tartomány közös alapítású intézményeket hoz létre. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet volt a minta, amely alapján a többi négy – a horvát, a szlovák, a román és a ruszin – intézmény is létrejött.

Tehát a VMMI 2008 óta állami, nemzetiségi önkormányzati költségvetésű intézményként folytathatja a munkáját. Ez a változás a vajdasági magyar kisebbség művelődési autonómiája megvalósulásának egyik közvetlen eszköze.

Az intézmény általános feladatai közé tartozik a vajdasági magyar nemzeti közösség kultúrájának dokumentálása, kutatása és bemutatása; szakkönyvtárak és internetes adatbázisok kialakítása és működtetése; szakmai képzések és tudástranszfer biztosítása; információszolgáltatás és tanácsadás; a kulturális értékek bemutatása, társadalmi hatásuk, illetve a művelődési intézmények változásának vizsgálata; a közösségek művelődési tevékenységének elemzése, ezek fejlődését szolgáló kutatások végzése stb. Az intézet továbbá feladatirányítást végez és szakmai felügyeletet, segítségnyújtást tart azokon a területeken, ahol önálló kisebbségi intézmények – mint például könyvtárak, múzeumok, levéltárak, műemlékvédelem – nem jöhetnek létre. Szakmai képzéseket szervez többek között könyvtárosok, közművelődési szakemberek, helytörténészek, pedagógusok, amatőr színjátszók és rendezők számára. Éves szinten több mint 150 000 oldalt digitalizálnak, kiadványaik száma évente eléri a tíz kötetet, emellett publikációkat, CD-ket, DVD-ket jelentetnek meg, és regionális szintű rendezvényeket szerveznek. Nem utolsósorban pedig a VMMI a helyiértéktár-projekt és a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság háttérintézménye is.

Mivel a vajdasági kisebbségek művelődési intézetei éppen 10 éve részesülnek állami támogatásban, e jubileum kapcsán kerestük fel Gondi Martinát, a VMMI igazgatóját.

Az intézet 2005-ben alakult meg, 2008 óta pedig állami támogatásban is részesül. Milyen minőségi változást jelentett az utóbbi, és az elmúlt 10 évben mennyiben változott, bővült a tevékenységetek?

– Magam 2006-ban kezdtem itt dolgozni, érdemben nyilván Hajnal Jenő tudna válaszolni a kérdés első felére, hiszen akkor ő állt az intézet élén, és elsősorban neki, az akkori Magyar Nemzeti Tanácsnak, valamint a politikumnak köszönhető, hogy sikerült elérni ezt a változást, ami az intézet életében óriási jelentőségű volt. Hogy tartományi intézménnyé váltunk, nem csupán állandó állami támogatást jelentett, hanem azt is, hogy az intézményt mint az itteni magyarság egyik szellemi központját a tartományi parlament szintjén valóban komolyan vették és elismerték. Azután 2008 óta is rengeteg változás történt, hiszen mi elsősorban a kulturális titkársághoz tartozunk, tehát mi is érezzük az ott beálló változásokat. Ez azt jelenti, hogy amikor együttműködő művelődési titkár van, akkor nekünk is könnyebb a helyzetünk, vagy esetleg éppen több programot kell közösen megvalósítanunk a többi művelődési intézettel, ha viszont olyan személy kerül erre a posztra, aki elutasítóbb a nemzeti kisebbségekkel, akkor az a mi munkánkat is megnehezíti. Mindazonáltal az anyagi támogatás állandó, a tartományi parlament hagyja jóvá minden évben. Ugyanúgy része az ő költségtervezetüknek, mint az összes többi intézmény támogatása. Mi ebből egy pici szeletet tudunk kihasítani, ami 15 millió dinárt jelent évente. Ennek 52 százalékát kötelességünk programtevékenységre költeni, a maradékból tudjuk fedezni az állandó költségeinket, például a kollégák bérét, a rezsiköltséget stb. Ez megnehezíti a feladatainkat, hiszen így lebontva kicsi ez a keret. Ami viszont szerencsésnek mondható, hogy számunkra 10 állandó munkatársat engedélyezett a tartomány, ami óriási dolog. Az elmúlt években mi voltunk az egyetlen intézmény, ahol megnövelhettük a foglalkoztatottak számát, míg mindenhol máshol a csökkentés volt a jellemző. Mindazonáltal azt is hangsúlyoznom kell, hogy a rendkívül széles körű tevékenységünkhöz képest ez a 10 munkatárs még mindig kevés...

Miket tudnál kiemelni a jelenleg is folyó állandó projektjeitek közül, illetve mik a további terveitek a közeli jövőben?

– Állandóan indulnak új projektek. Most októberben például egy megnyert hungarikum-pályázatnak köszönhetően a muravidéki, a felvidéki és az erdélyi művelődési intézettel, valamint a lakiteleki NMI Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft.-vel közösen indítunk egy vetélkedősorozatot Négy határon át címmel. Ez a helyi értékekre fog fókuszálni, és az általános iskolák felsősei vehetnek benne részt, 3-4 fős csapatokban, élükön vezető tanárokkal. Különböző kvíz-, drukker- és egyéb játékokra lehet majd számítani, melyek a jövő év márciusáig fognak zajlani, amikor a legjobb csapat egy lakiteleki döntőben vehet majd részt. Az ott díjazott csapat pedig lehetőséget kap eljutni a muravidéki művelődési intézet Magyarországon szervezett kamasztáborába, ahová a teljes Kárpát-medencéből érkeznek fiatalok. Fontos megjegyezni a vetélkedőkkel kapcsolatban, hogy mindegyik kérdőív azonos lesz minden régióban, és mindegyik régióról tartalmazni fog kérdéseket. Így a fiatalok megismerkedhetnek egymás vidékeinek helyi értékeivel is.

Ami a futó projektjeinket illeti, továbbra is nagy erőkkel folyik például a digitalizálás. Igyekszünk összegyűjteni és archiválni azokat az anyagokat, melyek Vajdaság-szerte nagyon fontosak, és folyamatosan várjuk is mindazon szervezetek és magánszemélyek jelentkezését, akik értékes gyűjteménnyel rendelkeznek, legyen szó nyomtatványról, fényképről vagy hanganyagról. Folytatjuk a helyi értéktáras munkát is, a tél folyamán ennek az internetes felületét szeretnénk majd egy kicsit felélénkíteni. Emellett a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság különböző képzései is folyamatosan zajlanak, és az ősz folyamán első alkalommal fogják Vajdaságban végezni a kézműves népművészeti tárgyak zsűrizését, mégpedig a zentai Városi Múzeumban. De igazából minden tevékenységünk rendkívül fontos, ezért nehéz közülük csak néhányat kiemelni…