Tiszakálmánfalvára látogattak szerdán délután a Magyar Nemzeti Tanács tagjai, a Magyar Összefogás lista jelöltjei. Erdődi Edvina, Sóti Attila és Sárközi István öt család otthonába látogatott el, kíséretükben volt Kiss Gyula, a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezetének az elnöke is.
Hosszú-hosszú idő után Budiszava hivatalos neve ismét Tiszakálmánfalva lett. A VMSZ, a Magyar Nemzeti Tanács, az újvidéki önkormányzat, valamint Tiszakálmánfalva polgárainak és a civil szervezetek erőfeszítésének köszönhetően sikerült visszakapni a falu régi, magyar elnevezését.
− E település régi nevének a visszaállítása ékes példája annak, hogy ha egy közösség kiáll a saját gondolata és akarata mögött, akkor minden elérhető, még abban az esetben is, ha az adott településen kisebbségben él a magyarság – mondta Sárközi István. Tiszakálmánfalván jelenleg mintegy 970-en vallják magukat magyarnak. Az elvándorlás ezt a települést is érintette, de mint az a látogatás során kiderült, vannak olyanok is, akik visszatértek szülőfalujukba.
− A tiszakálmánfalviak a megkapaszkodást Vajdaságban látják, pozitív példa erre, hogy többen is visszatértek külföldről. Reménykeltő az a tény is, hogy mindegyik család többgyermekes, és igazi, idillikus hangulat uralkodik otthonukban.
Jó hallani a gyerekzsivajt az udvarokban. A családok a szomszédokkal szoros barátságot ápolnak, és a gyerekek összejárnak játszani, valóban összetartó közösségről beszélhetünk. A faluban számos, iskolán kívüli tevékenység is adatott a gyerekeknek, valamint Újvidék közelségének lehetőségével is élnek, így a városba is eljárnak különböző foglalkozásokra. Tiszakálmánfalván a magyar gyerekek magyar osztályba járnak, és a későbbiekben a középiskolában is a magyar tagozatot választják, de a szabadidős aktivitásoknak köszönhetően, a szerb nyelv gyakorlására is van lehetőség – hallottuk Erdődi Edvinától.
A küldöttség a Snájder, a Sós, a Gőz, a Tamás és a Fincsúr családhoz látogatott el, többen közülük magánvállalkozásba kezdtek.
−Azt tapasztaltuk a családlátogatás alkalmával, hogy az itt élő emberek megpróbálnak önálló erőből boldogulni és tenni azért, hogy itt maradhassanak, és hogy életben tartsák a falut – mondta Sóti Attila.
A Sós család udvarában is gyereklárma fogadott bennünket, a szülők épp a napi teendőket végezték.
− Tiszakálmánfalván megtaláltuk a boldogságunkat, virágkertészettel foglalkozunk, valamint befőtteket, lekvárokat, szirupokat, szörpöket, savanyúságokat és ajvárt is készítünk eladásra. Mondhatom, hogy itt már valamit teremtettünk, ha mindezt el kellene hagynunk, és elmennénk a nagyvilágba, nem hiszem, hogy boldogabbak lennénk. Mindig azt mondom, hogy nem a pénzben van a boldogság, és mi nem tervezünk elköltözni innen – hangsúlyozta Sós Attila.
Tiszakálmánfalván nagy hangsúlyt fektetnek a kulturális élet ápolására, igen aktív a néptáncosok és a kézművesek csoportja.
− A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület keretében több szakcsoport is működik, szavalóink és énekeseink is vannak. Ebben az intézményben jelen vannak az óvodások, az iskolások, a középiskolások, az egyetemisták, a felnőttek és az idősebb korosztályúak is. Valójában a falun belül, ez egy összetartó erő – nyilatkozta Kiss Gyula.