A termelők helyzetéről és a helyzetük jobbá tételét ösztönző intézkedésjavaslatok körvonalazásáról volt szó a napokban egy Brüsszelben megtartott nemzetközi konferencián, amelyen a világ több mint 300 gazdaérdekvédelmi egyesületének a képviselője vett részt, mint arról Kiss Árpád, a Szabadkai Paraszt Egyesület elnöke beszámolt. A résztvevők azzal a céllal jöttek össze, hogy a termelők érvényesülését gátló aktuális tényezők azonosítását követően közös állásfoglalás formájában megfogalmazzák a parasztérdekeket, amelyek később, a megfelelő európai uniós instanciák előtti támogatás esetén beépülhetnek az EU jogrendjébe – emelte ki lapunknak nyilatkozva Kiss Árpád, aki az egyetlen szerbiai résztvevője volt a konferenciának. A beszélgetés során kiderült, hogy a négynapos, egyebek mellett plenáris ülésekből, kerekasztal-beszélgetésekből, műhelymunkákból és különböző kísérőrendezvényekből felépülő találkozón az Európai Parlament kilenc képviselője is részt vett.
A rendezvény és az előadások, valamint a felszólalások azon alapelv köré épültek, hogy a termőföld a parasztot illeti meg, azaz jogában áll a termőföldet megmunkálva megtermelni a saját maga és a családja egzisztenciális szükségleteit kielégítő javakat – mutatott rá Kiss Árpád. Mint hozzátette, a mind hatalmasabb méreteket öltő globalizáció és a multinacionális agrárvállalatok erősödése részben ellehetetleníti ennek az alapelvnek a kiteljesedését.
– A konferencián az érdekvédelmi szervezetek egyetértettek azzal az állásponttal, hogy sürgősen teret kellene adni a globalizáció ellenpólusának, azaz a parasztérdekek érvényesülésének. A globalizáció folyamatában az állami szervek és a gazdasági társaságok egyaránt nyomást gyakorolnak a kisgazdákra. A gazdasági társaságok tőkelehetőségei értelemszerűen meghaladják a termelők lehetőségeit, ezért gördülékenyebben érvényesítik érdekeiket. Ez szinte a világ mindegyik országában így van, nem kivétel ez alól Szerbia sem. Az értekezleten előadásokat hallhattunk a globális rendszerek működésének alapelveiről, például a digitalizációról és a legkorszerűbb rendszerek alkalmazásáról a mezőgazdaságban, arról, hogy ezek a korszerű technológiák miként befolyásolják a termelést és a piacra jutást. A globális rendszerek másik ismérve a szigorú, esetenként indokolatlan szabályozás, ami szintén nem a parasztok, hanem a multinacionális társaságok érdekeit szolgálja. Vagy tegyünk említést a szerbiai törvényes szabályozásról, amely szerint az állami föld egyharmadát a beruházóknak kell bérbe adni. A korábbi szabályozás még nem helyezte a családi gazdaságok érdekei elé a beruházók érdekeit, mára ez sajnos megváltozott, mi is eljutottunk odáig, hogy a gazdasági társaságok diktálják a piaci szabályokat – taglalta Kiss Árpád.
Beszélgetőpartnerünk a globalizációval hozza összefüggésbe azt a jelenséget is, hogy a fiatal vajdasági gazdák közül mind többen felszámolják gazdaságukat, és külföldön vállalnak munkát. Ha az ember nem tudja a szülőföldjén megkeresni a mindennapi betevőre valót, külföldön keresi a boldogulást, ez pedig ebben az esetben a paraszttársadalom elsorvadásához vezet – nyomatékosította Kiss Árpád.
A szerbiai agrárszféra és a gazdák mindennapjait megnehezítő tényezők Kiss Árpád szerint elsősorban a hiányzó kiszámíthatóság, továbbá az állandóság hiánya. Mint aláhúzta, a termelő akkor érzi magát biztonságban és akkor gazdálkodhat sikeresen, ha lehetővé teszik számára a hosszú távú tervezést, a szabályok évente vagy akár néhány évente történő módosítása viszont ellehetetleníti a gazda helyzetét.
– Az ágazatot egy törvény módosításával vagy újraírásával lehetetlenség megreformálni vagy élhetőbbé tenni a gazdák számára. Szerbiában átfogó reformra lenne szükség. Olyan szabályrendszerre és törvényekre van szükség, amelyek eleve útját állják a gazdák életét esetlegesen megnehezítő, kártékony folyamatoknak, nem pedig olyanokra, amelyekben még kísérletet sem tesznek a szabályozásra. Mindenféleképpen szükségesnek tartom a támogatási rendszer átalakítását. Felfoghatatlan, hogy a területalapú támogatás csak 20 hektárig jár, míg korábban 100 hektárig fizették ki, de azelőtt üzemanyag-támogatás és egyéb, mostanra eltörölt támogatási lehetőség is hatályban volt. Szerbiában a területalapú támogatás összege hektáronként 4 ezer dinár, míg például Magyarországon 380 euró hektáronként, egyes nyugati országokban pedig meghaladja az ezer eurót. Hogyan legyen így versenyképes a szerbiai gazda? Nem a gazda ügyességén áll vagy bukik a versenyképesség, hanem az állam akaratán – fogalmazott Kiss Árpád.
A beszélgetés folytatásában Kiss Árpád az adófelügyelők mind kifejezettebb tevékenységéről is szót ejtett. Mint elmondta, a jószágtenyésztőktől azt hallja, hogy a felügyelők az utóbbi hónapokban a gazdaságokat járván górcső alá veszik a könyvelésüket, majd a legapróbb hiba esetén is büntetést szabnak ki. A jószágtenyésztőknek különösen nehéz naprakész könyvelést és nyilvántartást vezetniük, hiszen megtörténhet, hogy egyik pillanatban még például 30 malacuk van, az anyakoca azonban agyonnyomott kettőt, ezt pedig nem lehet minden esetben azonnal dokumentálni – érvelt Kiss Árpád.
