2024. április 24., szerda

Könyvbemutatók estéje Zentán

Egy este, két könyv, számos gondolat

Aki szereti a könyveket, szerelmese az olvasásnak, jó dolga volt pénteken este, hiszen két vajdasági író friss munkájával ismerkedhetett meg. Az egyik munka Lennert Móger Tímea Homo labilis című verseskötetének a bemutatója volt, melyet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában mutattak be, a másik pedig Szögi Csaba Kismadár a csontketrecben című regénye, melynek bemutatója a Rin-Tin-Tin klubhelyiség és kocsmában volt.

– Arra jöttem rá, hogy a Homo labilis az eddigi köteteimnek egy nyúlványa, tulajdonképpen kinőtte magát a korábbi írásaimból. Amit a tájról, az emberekről, a közösségről, az egyénről megfogalmazok korábbi írásban, azt a Homo labilisben részletezem. Megpróbálom kibontani az egyén és a közösség kapcsolatát úgy, mint akár a férfi és a nő viszonyát, és mindezt annak fényében, hogy kik vagyunk, hova tartozunk. Tulajdonképpen arról szól a kötet, hogy fontosak a gyökereink, és ideje lenne visszatérni valahogy ezekhez az eredeti értékekhez, amiket lassan már a világ is elfelejt – mondta Lennert Móger Tímea, a verseskötet írója. – Kicsit nehezek ezek a szövegek, hiszen zárójeleket alkalmazok, ahol egy-egy betű vagy szótag kerül a szóhoz, s ezzel a szó kettős értelmet nyer. Mindenekelőtt ajánlom azoknak, akik az írott szónak nagy szerelmesei, hiszen ők nem fogják megunni, hogy ezeket a gondolatokat ki kell bontani, értelmezni kell, megfejteni. Ez a kettős értelmezés természetesen nem teljesen új keletű. Pl. sokat olvastam Kukorelly Endrét, neki vannak ilyen játékai. Nem azt mondom, hogy ugyanúgy csinálom, az természetesen baj is volna, hanem ezt a stílust magamon átszűrve sajátos stílust igyekeztem kialakítani ebben a műfajban – folytatta az írónő, akivel Sinkovits Péter költő, lapunk egykori újságírója, szerkesztője, Beszédes István a zEtna könyvkiadóból és Szögi Csaba újságíró beszélgetett, aki egyben az este másik főszereplője volt. Beszélgetőpartnere L. Móger Tímea és Döme Szabolcs volt.

– Nem tagadom, hogy hatott rám Bukowski Nők című regénye, ahol ő sem filozofált sokat. A különböző írásokból és személyes tapasztalataimból fakadó ihletettségen túl a fő küldetésem igazából az volt, hogy nekem mint férfinak, van dolgom a nőkkel. Van dolgom az összes embertársammal, viszont azt vettem észre, hogy sokkal több női barátom van, amit nevezhetünk plátóinak is, de nyilván mégis ott van valamiféle szexualitás, valamiféle szerelem. Rendkívüli módon foglalkoztatott ez a téma, hogy milyen kapcsolat van a nemek között. Próbáltam megfejteni az univerzumnak ezt a hatalmas rejtélyét, a nőt. Egy férfi mindig egyszerűbb, nem jelent kihívást, a nő viszont igen, folyamatosan hat a férfi életének az alakulására. Ezt magamon keresztül próbáltam meg bemutatni – mondta Szögi Csaba, aki a regényét visszafejlődés-regénynek nevezi, hiszen elmondása szerint érzett egyfajta reményt arra, hogy most megfejt valamit, valami olyan dolgot, ami maga a nő.

– De nem, a nő megfejthetetlen... de pont ez a gyönyörű. De a kérdés az az, hogy hogyan tudnék én magam fejlődni, ha a megfejthetetlen irányába megyek?! – folytatta a regény írója, aki próbálta kibontani nekünk munkáját, ami tartalmilag kilenc menetből áll. Megnevezését illetően is szándékos volt a szóhasználat, amit a könyvből felolvasott részlet alapján is tökéletesen érthetett a hallgatóság.

Mind a két kötetet a zEtna kiadó jelentette meg, és kaphatók a könyvesboltokban.