Felbecsülhetetlen ajándék volt ez nemcsak Újvidék polgárainak, hanem mindazoknak, akik ezekben a napokban, hetekben a tartomány székvárosában tartózkodtak, és éltek a gazdag kulturális kínálattal. A fiatal és valamivel idősebb énekesek, zenészek nemcsak a Zsinagógában, a városháza dísztermében, a Matica srpska Galériában énekeltek és muzsikáltak, a fiatal művészek a szárnyaló, lelket nemesítő zeneszámokat „kivitték” a Templomudvarba, a Duna parkba, a Zeppelin hajóra, a J. J. Zmaj Gimnáziumba, a valamikori Korzóra... A legtöbb rendezvény jelképesen 20 óra 21 perckor kezdődött, utalva az Újvidék Európa Kulturális Fővárosa 2021-ben címre.
Az Athanor gitárkvartett – Maria Francesca Arcidiacono, Elisabetta Biondi, Mario Milosa és Fulvio Sain –, valamint Luisa Sello fuvolaművésznő (Bozsoki Valéria felvétele)
El Tan(g)o duó: Mario Stefano Pietrodarchi bandoneón- és Luca Lucini gitárművész (Bozsoki Valéria felvétele)
Az Újvidéki Fúvósnégyes – Ksenija Mijatović Korom (fuvola), Veronika Antunović (oboa), Kristian Boroš (klarinét), Goran Marinković (fagott), Mirko Maric (horna) –Sanja Lukovac zongorakíséretében koncertezett (Bozsoki Valéria felvétele)
Dragana Radaković Szilvia belépőjét énekelte Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjéből (Bozsoki Valéria felvétele)
Az Újvidéki Kamarazene-fesztiválon büszkeséggel hallgattuk a hazaiakat, a fesztivál kamarazenekarát és a bandoneónon zenélő, nemzetközi hírnevű olasz Mario Stefano Pietrodarchit. Bámultuk maestro Gianluca Marcianót, a Szerb Nemzeti Színház Operája olasz főkarmesterének vezénylését, aki kihozta a maximumot a zenészekből. Két nappal később a már említett Mario Stefano Pietrodarchi ismét bandoneónon játszott, ezúttal a kitűnő Luca Lucini gitárművésszel, akivel az El Tan(g)o duót alkotja. Újra vastapsot kapott, nemcsak mert kevesen láttak ilyen szabad nyelvsípokkal működő gombos hangszert harmonikaszerű légszekrénnyel, hanem, mert a hagyományos tangózenekar fontos hangszerével, az autentikus tangóharmonikával a művész csodálatos érzéseket szólaltatott meg.
Az olasz Athanor gitárkvartett – Maria Francesca Arcidiacono, Elisabetta Biondi, valamint Mario Milosa és Fulvio Sain – a fuvolaművész Luisa Sellóval és a hazai vendégfuvolás Ksenija Mijatović Korommal ragyogó hangversenyt adott. Antonio Vivaldi, Christoph Willibald Gluck, Georg Friedrich Händel, Johann Sebastian Bach, Astor Piazolla szerzeményeit, valamint Mozart Varázsfuvolájának két áriáját, Rossini operájának, a Sevillai borbélynak a nyitányát élvezte a közönség. Ezen a hangversenyen és az El Tan(g)o duó és az Athanor kvartett estjén a szervezők különös képzőművészeti élménnyel is megajándékozták a közönséget. Az örök értékű és szépségű szerzeményeket a Matica srpska Galériának abban a termében hallgathatták, amelyben a Vajdasági Bank gazdag műgyűjteményéből mintegy száz hazai festményt is megtekinthettek.
Az Újvidéki Kamarazene-fesztivál zárókoncertjén a városháza gyönyörű dísztermében a közönségnek az Újvidéki Fúvóskvintett (Novosadski duvački kvintet) Ludwig Thuille- és Francis Poulenc-műveket mutatott be Sanja Lukovac zongorakíséretében, aki Kinka Rita és Dejan Sinadinović egyetemi tanároknál tanul(t).
A Neo fesztivál ének és a zene ünnepének zárórendezvényén az újvidéki polgárok nagy érdeklődéssel hallgatták az operaáriák és a szimfonikus zeneművek gyöngyszemeit a belvárosban, a Pupin sugárúton, a valamikori Korzón. A Melanija Bugarinovićról és leányairól elnevezett, 40. születésnapját ünneplő, a fiatal énekesek pályafutását egyengető alapítvány szólistái – Radoslava Vorgić-Žuržovan, Danijela Jovanović, Emilija Minić és Dragana Radaković szoprán, Nikola David tenor, Vasa Stajkić bariton és Dejan Heraković basszus-bariton énekesek –, valamint az Aleksandar Kojić vezényelte Vajdasági Szimfonikus Zenekar sikeresen népszerűsítették a Szerb Nemzeti Színház repertoárján levő műveket is.
A rendezvényekre, amelyekre egyébként az Európai Unió tagállamaiban nem olcsó a belépőjegy, itt a szervezőknek, elsősorban az Újvidék 2021-ben Alapítványnak és Újvidék Zenekedvelő Ifjúságának, valamint más támogatóknak köszönhetően díjtalan volt a belépő, így az értékes zeneművek mindenki számára elérhetővé, közkinccsé váltak. Mert ahogyan az egyik olasz fuvolaművésznő megfogalmazta: „A zene nyelve univerzális, a zene békét és toleranciát jelent.” S ezt a békét és toleranciát tapasztaltuk a késő esti órákban a Pupin sugárúti zárórendezvényen: amikor szerelmespárok, szülők gyerekekkel sétáltak, tinik turbófolk zene helyett csodálatos áriákra mozogtak, táncoltak, a testi sérültek tolókocsiban dúdolgattak, a kutyagazdik a kedvenceikkel élvezték a „szívbalzsam-zenét”, ki sétálva, ki a Tartományi Végrehajtó Tanács épületének lépcsőire letelepedve, ki a színpad közvetlen közelében, ki távolabbról hallgatta, óriáskivetítőn kísérte figyelemmel az utcai hangversenyt. A város ajándékát a polgároknak, a turistáknak. Az eseményt és magukat sokan megörökítették.
A zenei élmény után ki-ki festményekben gyönyörködött a Matica srpska Galériában (Bozsoki Valéria felvétele)
Az Újvidéki Kamarazene-fesztivál legfiatalabb zeneiskolás nézője az édesanyjával (Bozsoki Valéria felvétele)
