2024. március 29., péntek

Nagybecskerek (újra) szárnyal?

Az elmúlt hónapban szinte nem volt nap, hogy valahol ne említették volna Nagybecskereket. Újságokban, tévében, Szerbiában, Kínában, Európában. A hír pedig az, hogy a kínai Shandong Linglong társaság gumiabroncs-gyártó gyárat épít a Béga menti városban. A szerződés aláírása a legmagasabb állami vezetők, Aleksandar Vučić és Hszi Csin-ping államfők jelenlétében, Kínában zajlott le. Erre az alkalomra a helyszínre utazott Čedomir Janjić, Nagybecskerek polgármestere is.
A több mint nyolcszáz millió eurós beruházást történelminek mondták, amely majd megváltoztatja a Béga menti város sorsát. Ezerkétszáz új munkahely nyílik. Azt is mondták, hogy az új létesítmény Európa egyik legkorszerűbb gyára lesz, amelyben betartják a környezetvédelmi követelményeket. Évente 13,62 millió autógumi gyártását tervezik. A tervezett évi jövedelem pedig 600 millió euró lesz. Még kimondani is sok. A gyárépítés jövő év tavaszán kezdődik, a kapacitás teljes beüzemeltetése pedig 2025-re várható.
A beruházás túlhaladja a legnagyobb bánáti város határát. A jövedék és a fizetések utáni adó ugyanis a tartományt illeti meg, a vagyon utáni adó pedig teljes mértékben Nagybecskerek Városé lesz. A beruházás megvalósítása munkalehetőséget kínál az építőiparnak, és sok szolgáltatási ágazatnak is.

A Dräxlmaierben ma már több mint ötezren dolgoznak (Fotó: Kecskés István)

A Dräxlmaierben ma már több mint ötezren dolgoznak (Fotó: Kecskés István)

Az sem mellékes, hogy egy ilyen méretű beruházás más kínai befektetőket is hozhat Nagybecskerekre. Vannak már, akik mindebből azt a következtetést vonják le, hogy a legnagyobb bánáti város gazdasága visszatér oda, ahol már a történelem folyamán (többször is) volt. Hiszen a XIX. század végén már volt sörgyára, bútorgyára, bőrgyára, spirituszgyára, szőnyeggyára, cukorgyára, malma, vasúti szerelvényeket gyártó és javító üzeme, fűtőtestgyára, harisnyagyára, kalapgyára, piperecikkeket gyártó üzeme, téglagyára, halgazdasága… Nyomdái és újságjai is voltak, fejlett volt a vasúti hálózata, a Béga hajózható volt. Volt postája és telefonhálózata, gimnáziuma, gyógyszertára… Mezőgazdasága, erős kisipara.
A világháborúk körüli megtorpanás után a város gazdasága a múlt század hatvanas éveiben újra felfelé ívelt. Itt alakult meg az ország kőolajipari vállalata (NIS), majd létrejött a Szervó Mihály Kombinát, amely egyesítette a község feldolgozóiparát. Rövidesen Jugoszlávia legnagyobb élelmiszer-termelőjévé nőtte ki magát. A hetvenes években voltak a csúcson, amikor 240 ezer hektár termőfölddel rendelkeztek, 42 gyár volt a kombinát keretében, 24 ezer dolgozót foglalkoztattak és 25 ezer kooperánsuk volt. Jugoszlávia első nyugati beruházója a német Höechst volt, amely 1961-ben itt építette fel a Jugoremedija gyógyszergyárat. Az amerikai CPC az IPOK keményítőgyárra bízta a gyógyszeripari szőlőcukor gyártását. A chicagói Helen Curtis első európai engedélyét pedig a nagybecskereki Luxolnak adta. Francia szabadalmakat kapott a Žitoprodukt, a BEK vágóhíd a húskonzervjeit az USA-ba is exportálta. Nagybecskereket Maribor mögött a régi Jugoszlávia négy legerősebb gazdasági háttérrel rendelkező városa között emlegették.
Jöttek a legújabb háborúk, szétesett Jugoszlávia. Vele együtt hullott darabokra az ipari központ. Nagybecskerek az egyetlen szerbiai város, ahonnan a McDonalds is elköltözött. Csak a horvát kézbe került Dijamant étolajgyár és a francia tulajdonú Mlekoprodukt tejgyár maradt talpon. A közelmúltig viszonylag „jól tartotta magát” a horvát tulajdonba került Fűtőtestgyár, de már ott is bajok vannak.
Felvetődött a kérdés: hogyan tovább? A gyárak egykori hírnevében bízva, voltak kezdeményezések az újjáélesztésükre. Többször megpróbálták újraindítani a cukorgyárat, a gyógyszergyárat, a vágóhidat, a harisnyagyárat. Fontolgatták a szőnyeggyár és a sörgyár újraindításának a lehetőségét is. De mindebből nem lett semmi. Senki se találta meg a módját annak, hogy egy százéves gyárba új tartalmat vigyen, hogy újra piacképessé tegye. Nyilvánvalóvá vált, hogy Nagybecskerek régi iparát már nem lehet újjáéleszteni. Újat kell(ene) létrehozni. Ez 2006-ban el is kezdődött, a beruházók idecsalogatását célzó új ipari övezetek kiépítésével. Ennek köszönve 2007-ben Nagybecskereket nyilvánították a legdinamikusabban fejlődő szerbiai városnak. De a kényszerigazgatás bevezetése, majd pedig a polgármester letartóztatása visszafordította a szekeret. A gazdag ipari múltú városból a gazdasági átalakulás nagy vesztese lett.
A legújabb politikai átrendeződések után az ipari övezetekbe lassan újra érkeznek beruházók. Jó példa a német Dräxlmaier csoportosulás, amelynek az autóvillamossági felszerelést gyártó nagybecskereki üzemében ma már több mint ötezren dolgoznak. A folyamatos bővülés miatt pedig egyre távolabbi településekről hordják buszaik a munkásokat.
Azt tapasztalom, hogy más bánáti városokban élők már egy kicsit irigykednek is a becskerekiekre. A minap Nagykikindán, a múltkor pedig Versecen hallottam olyan megjegyzést, hogy „jó nektek, sorra nyílnak nálatok az új gyárak”. Én meg mondom, hogy van vízgyárunk, de nincsen iható vizünk, vannak sörnapok, de nincs sörgyárunk.
De nyilvánvaló, hogy Nagybecskereken fellendülőben van a gazdasági tevékenység. Čedomir Janjić polgármester a minap közölte, hogy tavaly háromezer, idén pedig újabb 1600 munkahelyet nyitottak meg az ipari övezetben. A nagy kínai beruházásról szóló szerződés aláírása pedig hab a tortán.
Már csak az a kérdés, hogy a gumiabroncsgyár beindításáig marad-e még (itthon) elegendő munkás. A környezetvédelmi kockázatokkal pedig nem is foglalkoztunk.