Az indítványozta a napokban a szerbiai rendőrszakszervezet (a rendőrség és a rendőrségi elöljárók érdekvédelmi szervezete), hogy legalizálják a legősibb mesterséget, a prostitúciót, mint ahogyan ezt már régen megtették a fejlett európai országokban, pl. Hollandiában, Németországban, Svájcban vagy Spanyolországban. Mint várható is volt, erről megoszlanak a vélemények.
A Politika napilapnak nyilatkozó Blažo Marković rendőr-szakszervezeti elnök számára e bonyolult kérdéskör fontos elemei közé tartozik az, hogy a prostitúció törvényesítésével az állam is szolid bevételhez jutna. „Sok országban törvény védelmezi a prostituáltakat, van nyugdíj- és egészségbiztosításuk. Hasonló megoldások régen léteztek már Szerbiában, még a második világháborús megszállás idején is. Dokumentumok bizonyítják, hogy abban az időben a belgrádi örömlányoknak kétnyelvű dokumentumuk, igazolványféléjük volt, melybe bejegyezték, hogy mikor melyik orvosnál volt ellenőrzésen az esetleges nemi betegségeket elkerülendő. Az akkori szerbiai szexmunkásoknak hivatalos nyilatkozatot kellett tenniük arról is, hogy hol űzik mesterségüket” – támasztotta alá a kezdeményezést Marković.
Mint mondja, ma a szerbiai törvény rendelkezése értelmében 30 napi elzárásra ítélendő, aki efféle tevékenységre adja a fejét. Felelősségre vonják továbbá a futtatóját, és azt is, aki helyiséget bocsát rendelkezésre a prostitúcióhoz.
„Nyilvánvaló, hogy Szerbia nem követi a fejlett, demokratikus országok példáját, hovatovább az egy századdal ezelőtti előírásai liberálisabbak voltak a maiaknál” – szögezte le Marković. A rendőrszakszervezet szerint, ha legalizálnák a kéjhölgyek foglalkozását, a rendőrség jobban összpontosíthatna azokra, akik a nőkkel való kereskedésből szereznek pénzt.
Veljko Delibašić ügyvéd hallani sem akar a szexmunka törvényesítéséről. Úgy fogalmaz, hogy „most, amikor társadalmunk komoly erkölcsi válságban van, értelmetlen legalizálni egy ilyen erkölcstelen jelenséget. Nem engedélyezik ezt az ország által aláírt nemzetközi egyezmények sem. A prostitúció ellen tehát nevelési és más, például gazdasági, egészségügyi, jogi módszerekkel kell küzdeni, és továbbra is szabálysértésnek kell tekinteni”.
A családi erőszak ellen fellépő belgrádi tanácsadó központban, amely a biztonságos házakat is felügyeli, Vesna Stanojević koordinátor azt hangsúlyozza, nagyobb megértést kell tanúsítanunk az örömlányok iránt, ám kevésbé kell elnézőeknek lennünk azokkal szemben, akik kihasználják őket. Szerinte is legalizálni kell a prostitúciót, pontosabban dekriminalizálni, ami azt jelentené, hogy nem a nőket büntetik, hanem azokat, akik kiküldik őket az utcára.
Dobrivoje Radovanović kriminológus szerint ez nem könnyű kérdés, ő mégis jó megoldásnak tartaná a prostitúció törvényesítését. „Illúzió azt hinni, hogy ki lehet irtani ezt az ősi „szakmát”. Betiltása hihetetlen nehézségeket okozna az államnak: külön rendőrségi osztálynak kellene erre figyelnie, külön állami apparátusnak kellene gondoskodnia a büntetések végrehajtásáról” – magyarázta Radovanović. Úgy látja, az illegális prostitúció körül az orvosi ellenőrzés hiánya a legnagyobb gond. Mindazokban az országokban, ahol törvényes a szexmunka, elrendelték a kötelező orvosi vizsgálatokat. Ezzel célt értek, a lehető legkisebb mértékűre csökkentették a prostitúciót. Ezért okosabb dolog a legalizálás, mint a tilalom és büntetés.
