2024. április 25., csütörtök
Szenteleky Kornél születésének 125. évfordulója alkalmából

Kiállítás, amely elzarándokolhat mindannyiunk otthonába

Az újvidéki Szerb Matica Könyvtára Szenteleky Kornélt (Pécs, 1893 – Ószivác, 1933) prezentáló virtuális kiállítása 88 diakockából áll, és egy-egy diakockán körülbelül két könyvtári egység látható. Szerzője Heinermann Péter és Marina Šmudla, főszerkesztője Selimir Radulović, az újvidéki Szerb Matica Könyvtárának igazgatója.

A tárlaton bemutatott jeles költőnk, írónk, műfordítónk, szerkesztőnk, Szenteleky Kornél 1920-tól kezdve Szivácon faluorvosként dolgozott és alkotott, 1922-től fogva a jugoszláviai magyar irodalmat szervezte. A szerkesztésében jelentek meg a folyóiratok: a Vajdasági Írás, A Mi Irodalmunk és a Kalangya. A legfontosabb műve a Kesergő szerelem (1918, 1920), Úgy fáj az élet (1925), Isola Bella (1931), Bazsalikom (1928), a modern szerb költők antológiája Debreczeni Józseffel.

– Annak örülünk, hogy a Szerb Matica Könyvtárában egy magyar, szerb származású írónak állítunk emléket születésének a 125. évfordulója alkalmából – mondta látogatásunkkor Heinermann Péter, a Matica könyvtárának tájékoztató könyvtárosa, az online kiállítás egyik szerzője. – A virtuális kiállítás összesen 88 dián Szenteleky Kornél fényképeit, műveinek borítólapjait és a róla szóló szakirodalom válogatott bibliográfiáját mutatja be az olvasóknak, látogatóknak, a felhasználóknak. A kolléganővel odafigyeltünk, hogy a különböző kapcsolattörténeti munkák is bekerüljenek a kiállításba, mert nagyon fontos az, hogy a kultúrák átszövődését, egymásba kapcsolódását is méltóan bemutassuk.

Péter elmondta, hogy az intézmény elektronikus Szenteleky-katalógusa több mint 140 bibliográfiai egységet tartalmaz. Ennyit vittek be feldolgozó könyvtárosok, katalogizálók, de ez nem végleges szám. Csak ennyi van betáplálva. Aki viszont Szenteleky életét, munkásságát szeretné kutatni, annak be kell mennie a könyvtárba, és a könyvtárosok segítségével meg kell tanulnia az elektronikus katalógus és a cédulakatalógusok kezelését is, mert nincs minden könyv feldolgozva a nemzetközi szabványok szerint elektronikus úton és módon. A filmkockákon látható képeket kevés szöveg kíséri, de mindenütt láthatók a kiadványok jelzetei, szignatúrái.

A látogató/felhasználó szöveges magyarázatot Heinermann Pétertől és Marina Šmudlától, a Szenteleky- kiállítás szerzőitől kaphat.

– Fontos a mi segítségünk, hogy a betérő érdeklődőt vezethessük, és hogy otthon ezt a katalógust ő maga is teljes szabadsággal kutathassa és élvezhesse.

Minden hónapban van egy-egy jubileumhoz kötődő kiállításunk. Mindig elsődlegesen azt mutatjuk be, amit a könyvtár állománya tartalmaz. Ez esetben is a Szenteleky-műveket és a róla szóló irodalmat nem teljes egészében, de igen széleskörűen tudjuk az olvasók elé tárni. A kiállítás szeptember 27-éig, hétfőtől péntekig 7.30-tól 19.30-ig, szombatonként 7.30-tól 13.30-ig látogatható. A kiállítást a Szerb Matica Könyvtárában nagy képernyőn tekintheti meg az érdeklődő. Ennek letöltését a honlapunkon is hozzáférhetővé tettük, így a kiállítás elzarándokolhat mindannyiunk otthonába. A virtuális tárlat szeptember 27-e után lekerül a nagy képernyőről, de az intézmény honlapján továbbra is rajta marad. Sőt letölthető a többi, már évekkel ezelőtt megrendezett Csuka Zoltán-, Szirmai Károly-, Szigligeti Ede-, Arany János- és más kiállítással együtt.

A PowerPoint nagyobb mennyiségű adatot tartalmazó számítógépes program, amely bemutatóként pörög, a pdf pedig egy dokumentum, amelyet mi tudunk lapozni, a dokumentum meghatározói alapján. A PowerPoint-prezentációt, mivel túl nagy, nem tesszük föl a honlapra. Az érdeklődő a Matica könyvtárában nézheti meg, és ajándékként kérhető.

Heinermann Péter elmondta: a könyvtár 2011 óta már nem hagyományosan könyvtárolókban, üveg alá helyezve mutatja be a kiállítást, hanem elektronikus formában tárja az érdeklődő olvasók elé az állományban rejlő könyvkincseket egy-egy jubileumhoz kapcsolódóan. Aki Szentelekyvel szeretne foglalkozni, annak a könyvtárosok konkrét útbaigazítást adnak ahhoz, hogy ezt hogyan végezze.

Látom, szerb nyelvű szöveg kíséri a virtuális kiállítást. Péter elmagyarázza, hogy ez azért van így, mivel szerb bibliográfiai központról, nemzeti könyvtárról van szó. Aki vele beszélget, annak bármilyen szöveget lefordít magyarra.

– Egyébként Szentelekynek egy cirill betűs aláírását is megtaláltam a könyvben, úgyhogy a kettősség jegyében a magyar és a cirill betűs aláírását tettük a kiállítás első képére. Szenteleky szerb származású, Sztankovics Kornélként jött a világra. Apja György volt, édesanyja Koszics Teréz. A kis Kornélt Pécsváradon keresztelték ortodox templomban. Időközben lebontották azt a templomot, erről a Budai Püspökség honlapján értesültem. Fiatalkorában még nem tudott szerbül, csak az 1920-as években tanult meg igazán, amikor már a Jugoszláv Királyságban élt.

Szenteleky egyetlen kétnyelvű kötetét Heinermann Péter a kezembe adja azért, hogy közelebb kerüljön hozzám a kiállítás anyaga. Közben az Akácok az őszben c. verse kapcsán emlékeztet arra, hogy az akácok a jugoszláviai magyarság jelképe, a költő az akácok sorsát az itteni magyarság sorsához hasonlítja.

– A verset Danilo Kiš fordította. Szentelekynek egyébként sok neves fordítója volt. A Kovinec folyóiratban megjelent, A fejem az asztalra hullik c. novelláját Judita Šalgo ültette át szerb nyelvre. Mladen Leskovac, az író, költő közeli munkatársa és barátja több versét is fordította, sőt leveleztek is. Szenteleky magyarul írt Leskovacnak, aki kitűnően beszélt magyarul, de szerbül válaszolt. A szerb ajkú olvasónak fontos megmutatni, hogy Szenteleky Kornél szerb származású volt, Todor Manojlović, Rade Drajinac, Aleksa Šantić és egy sor akkor igen aktív író versét ültette át magyarra, továbbá azt is, hogy a Književni glasnik, a Letopis Matice srpske és a Politika is írt róla.

Nem kevésbé fontos kiemelnem, hogy Szenteleky fedezte fel Ivo Andrićot a magyar olvasóközönségnek. A fiatal Andrićban már meglátta a tehetséges írót, és fordított tőle verseket. Különben Szenteleky festeni is szeretett, és festészetről is írt tanulmányokat a köteteiben. Kiváló ismerője volt az európai festészet történetének, korabeli művészeknek. A Dávid és a Nimfa c. festményét Gazsó Hargita, a topolyai múzeum igazgatónője találta meg és közölt róla cikket a Magyar Szóban. Onnan szkenneltem be.

A virtuális kiállítás másik felét a Szentelekyről szóló irodalom képezi. A Szenteleky-szobáról egy csomó képet kaptam, ebből tudtunk válogatni. A kiállításon bemutatott magyar és szerb nyelvű könyvek, valamint a Szenteleky-cikkeket tartalmazó folyóiratok, illetve hírlapok a Szerb Matica Könyvtárának állományából származnak. A fényképeket a világhálóról, illetve meghatározott, illusztrált kötetekből szkenneltük, több fotót Brenner Jánostól, illetve a Forum Könyvkiadótól kaptunk.

A Szerb Matica Könyvtárában körülbelül 40 000 magyar nyelvű könyv/kötet van. A kiállítás célja, hogy bemutassa az érdeklődőknek, milyen Szenteleky-művek találhatók a könyvtárunk tulajdonában, hogy könyvkölcsönzésre serkentse őket.

A virtuális kiállítást felkeresők számára fontosnak találtam megmutatni Mladen Leskovacnak a Létezik-e vajdasági magyar irodalom? c. híres cikkét (Da li postoji vojvođanska mađarska književnost?). Szenteleky ugyanis munkássága elején még tagadta, hogy létezne vajdasági magyar irodalom. De azután lassan-lassan ő maga szorgalmazta, hogy az írók vajdasági témakörbe vágó műveket hozzanak létre magas esztétikai mércékkel mérve. Ószivácon pedig nagyon is részese volt a kultúréletnek, a művelődési egyesület munkájában aktívan részt vett, többek között a szimfonikus és a dzsessz-zenekarban is játszott, valamint egyfelvonásosokat írt, és színészként föllépett. A Forum két kötetben összegyűjtötte a Szentelekyre emlékezve c., a Szenteleky Napokról szóló megemlékezések anyagát. Mind a kettőt közlöm az online kiállításban, továbbá az ő tiszteletére alapított Szenteleky Díj plakettjét, érmét mutatom be, valamint egy újabb Olvasókönyvet, amelyben Szeli István tanár úr Szenteleky címmel Fehér Ferenc versét hozta – magyarázta Péter.

Megmutatja, hogy az online kiállítást pár fontos mondat zárja: ki mit mondott, közölt, állított Szentelekyről? Dr. Toldi Éva irodalomtörténész, kritikus nagy szerepét emeli ki a kulturális identitás kialakításában. Dr. Bányai János akadémikus véleménye szerint Szenteleky verseit kell elsősorban közelebbről kutatni, hogy életműve irodalomtörténeti helyét és jelentőségét méltányosan jelölhessük ki.

Péter az online kiállítás egyik szerzőjeként élvezte, hogy a kutatás során megtalálta Szenteleky életének egyes részleteit, amelyekről nem tudott.

– Újraolvastam az Isola Bellát, és sok novellájából jobban megismertem Szentelekyt. Gazdagított írásaival. Meghatott és megragadott az a humanista és pacifista eszméje, amivel hirdette, hogy az emberek egyenlők, az emberiség valójában szeretetre van teremtve. Egy-két futurisztikus novellájában leírja azt, hogy a jövőben emberáldozatokat hozó, háborús események következnek majd. Nagyon meglepődtem, ezekben a víziókban mennyire igaza volt.

Szentelekyről mindig lehet beszélgetni, és mindig lehet olvasni róla és tőle is. Számomra megrázóak azok a novellái, amelyeket úgy írt meg, hogy a saját tüdőbetegségére gondolt. A főhős, pl. A körgalléros ember Párizsban c. novellában, átéli az író élet-halál harcát, a halálfélelmét – fűzte hozzá Heinermann Péter.

Könyvtárosként örömmel tájékoztatja az olvasót a könyvtár állományáról, a könyvtárhasználatról, a kutatásmódszertanról, az elektronikus könyvtár használatáról, a cédulakatalógusok feltárásáról…

– Valamikor, amikor könyvvitrinekbe helyeztük az állományban levő anyagot, sorszámoztuk a könyveket, és készítettünk egy kiállításhoz méretezett bibliográfiát. Az online kiállításon azonban nincs minden tálcán, hogy a felhasználó rögtön lássa. Ha valaki nem tudja kinyitni, nekünk, tájékoztató könyvtárosoknak a feladatunk az, hogy megfogjuk az olvasó kezét, és vezessük, tanítsuk.

Emellett Péter tájékoztató könyvtárosként többek között nagy szeretettel fogadja az iskolák látogatásait, sőt a felnőttek csoportos látogatásait is. Vendégei voltak diákok, pilóták, külföldi turisták és mások. Nem kell csodálkoznunk, hogy dr. Bori Imre tanár úr, aki Szentelekyről írta a budapesti akadémiai székfoglaló beszédét, a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent Szenteleky-monográfiáját ilyen kedves szavakkal dedikálta a vérbeli könyvtárosnak: „Ezt a könyvet nem tudtam volna megírni Heinermann Péter segítsége nélkül. Ennek dokumentumaként jegyzem nevére. Újvidéken, 1994. október 26-án.”

– Persze, hogy a kötet elkészült volna nélkülem is – mondta Péter –, de én örültem: könyvtárosként segíthettem, hogy egy ilyen kötet létrejöjjön.