Milorad Krstić: Ruben Brandt, a gyűjtő című egész estés animációs akció-thrillerrel most először nyitja meg magyar film az október 4. és 21. között rendezendő, évente több mint tízezer látogatót vonzó CinEast Fesztivált Luxembourgban, amely a közép-kelet-európai filmtermés legjavát hivatott bemutatni – adja hírül az MTI.
Milorad Krstić Ezüst Medve-díjas rendező alkotásának világpremierje Locarnóban volt, de tartottak már belőle Magyarországon is premier előtti vetítéseket. A november 15-i magyarországi mozipremier előtt legközelebb október 2-án, a 23. Őszi Kulturális Fesztiválon Szegeden lesz látható az animáció.
A film főhőse egy művészetterápiával gyógyító pszichoterapeuta, akinek kedvenc festményei az életére törnek egy sor látomás formájában. Páciensei rábeszélik, hogy szerezze meg a műalkotásokat, mert ha a tulajdonában van az eredeti, akkor az nem támad a gazdájáa. Ruben Brandt és csapata 13 festményt rabol el a világ legnagyobb múzeumaiból és magángyűjteményeiből, többek közt a Louvre, a Tate Gallery, az Uffizi, az Ermitázs és a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből.
Az animációt Milorad Krstić szerb származású, Magyarországon élő festő, látványtervező, animációs művész rendezte, írta és a látványvilágot is ő álmodta meg. Krstić Újvidéken a jogi karon végzett, és saját bevallása szerint jogász szeretett volna lenni. Közben festett is, s összejött néhány sikeres kiállítása Dubrovnikban, Zágrábban, Újvidéken és Németországban. Egy idő után Radmilával, a feleségével, aki alkotótársa és segítője, úgy döntöttek, véget vet a jogi karriernek, és csak a festészetnek szenteli az életét. 1989-ben Magyarországra költöztek, és beindították a Roczkov Galériát. Krstić büszke a festészeti képzetlenségére, úgy véli, bizonyos emberek kreativitását csak visszafogja az intézményes oktatás.
Több interjúban is elmondta, hivatalnokcsaládban nőtt fel, és a környezete elvárásai szerint afféle eminens diák volt. Ebben az volt a jó, hogy be volt zárva a saját világába, és ábrándozhatott a szabadságról. Aki már fiatalon kénytelen szigorú elvárásokkal szembesülni, annak nagyobb a késztetése a kitörésre, vallja a művész.
„Eklektikus, precíz, élvezetes és utalásokkal degeszre tömött a film érthető és pergő krimi-szerű története, remek humora és karakterei „megközelíthetővé” is teszik. Valahogy így kell megismertetni és megszerettetni a nagyközönséggel a klasszikus és modern művészetet. A Final Cut – Hölgyeim és uraim után újra megszületett a következő olyan (főleg) magyar mozgóképes alkotás, ami amellett, hogy sokszorosan újranézhető, akár különböző szakokon is lehet használni, sokazegyben vizsgafeladatként. A nem elhanyagolható oktatási lehetőségek mellett mindenki számára élvezetes kikapcsolódást is nyújt a Ruben Brandt, a gyűjtő másfél órája. Az alkotók pedig remélhetőleg már készítik a helyet a mindenféle díjaknak: biztosan lesz, amit a polcra pakolni”– írja filmkritikájában Szabó R. Ádám.
