A Nagykunság történelme és népművészete címmel zajlott több napos elméleti előadássorozat, illetve gyakorlati oktatás Bácskossuthfalván, amelynek az Ady Endre Művelődési Központ volt a házigazdája.
A rendezvényen neves magyarországi néprajzos szakemberek tartottak előadást a színházban. A Művelődési házban zajló népi kézműves műhelymunkára a helyi érdeklődők mellett kunmadarasi kézimunkázók, illetve a Honismereti Egyesület tagjai, továbbá bácsfeketehegyi, kishegyesi, illetve topolyai érdeklődők is érkeztek.
Bán Andrea törökszentmiklósi néprajzkutató, a kun hímzés jelenéről, és a festőnövényekről, illetve azok használatáról szólt hallgatóságához.
– A kun hímzés egyediségét az öltéstechnikája és a felhasznált természetes anyagok teszik. Hamis lapos hímzéssel készül, ami azt jelenti, hogy az öltések alkalmával az összes fonalat felhozzák a felszínre. Ezzel spóroltak is, hiszen a fonál elkészítése időigényes és drága folyamat volt régen. A szőrhímzések csoportjába tartozik, hiszen a racka juh durvább, hosszabb szőréből szőtték kender vagy lenvászonra. Növényekkel és lóhúggyal színezték, és szerves és szervetlen anyagokkal tették tartósabbá. Nagyon örülünk, hogy a fehér foltok lassan betöltődnek azzal, hogy a Bácskában is szélesebb körben foglalkozunk a témával – mondta Bán Andrea, aki elárulta azt is, hogy felterjesztették a kun hímzést a nemzeti szellemi kulturális örökség listájára, amiben a bácskossuthfalviak segítségét is kérték aláírásuk formájában.
Dr. S. Kovács Ilona néprajzkutató, a budapesti Néprajzi Múzeum egykori munkatársa a 18–19. századi nagykunsági szőrhímzésekről, illetve a karcagi fedeles faragott kiskapukról mesélt.
– Az első kun hímzéssel készült textil 1721-ből származik, és körülbelül 1860-ig élt, virágzott ez a kézimunkaforma Karcagon, Kunmadarason és Kisújszálláson. A karcagi fedeles faragott kiskapuknak pedig az a különlegességük, hogy legalább olyan gazdag színvilággal és motívumrendszerrel rendelkeznek, mint a kalotaszegi, vagy székelyek kapuja. Szerencsénk volt Bácskossuthfalva utcáin is ehhez hasonló kapukkal találkozni, amire remélem, hogy büszkék a helyiek – zárta gondolatát a néprajzkutató.
Kedden dr. habil Örsi Julianna nyugalmazott múzeumigazgató, társadalomkutató szólt a Nagykunságról, és a Bácskába költözött nagykunsági származású családokról.
– Az elköltözött családokkal kapcsolatban a nagykunsági és az idevalósi levéltárakban történt kutatások és a kutatók hozzáállása adja együtt azt az ismeretanyagot, amivel manapság gazdálkodhatunk. Érdekes például, hogy mindkét vidékre jellemző a Jósa, a Gönczi, a Szél vezetéknév, és sok olyan is van, ami másfelé is jellegzetes, a Balog, Farkas, Varga. A költözést követő időszakban e falvak lakói egymás között házasodtak, ezért a családnevek ritkán haltak ki, és így kerültek egyik faluból a másikba – mesélte dr. Örsi Julianna.
A bácskossuthfalvi rendezvényt a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságán keresztül a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta, a falu helyi közösségének közreműködésével pedig az Ady Endre Művelődési Központ szervezte.
