Csak véletlen egybeesés, hogy Nagy-Britanniában és Szerbiában is csupán néhány nap eltéréssel adtak át egy-egy szélparkot. Az azonban már tudatos döntés eredménye, hogy mindkét helyszínen (Alibunárnál és az Ír-tengeren) az alternatív megoldást részesítették előnyben az áramtermeléshez.
A befektetők döntésével a két ország kormánya is egyetért, hiszen fontos céljuk a hagyományos megoldások fokozatos felváltása az újakkal. Szerbia arra törekszik, hogy a villanyenergia 27 százalékát már 2020-ban zöld forrásból állítsa elő.
Nagy-Britannia azonban már jóval előttünk jár ezen a téren. Sőt több rekorddal is eldicsekedhet. Ezek közül jó néhányat 2017-ben jegyeztek fel, amikor is áprilisban, majdnem 150 év után először, egy teljes napig nem használtak szenet az energia termelésekor.
Az ország ezzel nem elégedett meg, s azt tervezi, hogy 2025 végéig minden szénerőművét bezárja. Az atomerőművek fölött még nem mondta ki a halálos ítéletet, ám a zöldenergia előállítására egyre nagyobb hangsúlyt fektet, és az ágazat támogatásával sem fukarkodik.
A törekvésnek köszönhetően 2018 első negyedévében Nagy-Britanniában már 30 GWh-val több áram származott a szélparkokból, mint a helyi nukleáris erőművekből. A helyzet az év végére sokkal kedvezőbb lehet. Elsősorban annak köszönhetően, hogy szeptember elején megkezdte működését egy tengeri szélerőmű-komplexum, amely nemcsak a szigetországban a legnagyobb, hanem a világon is.
Az Anglia északnyugati partvidékének közelében, az Ír-tengeren található Walney Extension központ 659 megawatt áramot képes termelni, s ezzel mintegy 590 ezer háztartás ellátását biztosítja. A 145 négyzetkilométeren (vagyis húszezer futballpályányi területen) elterülő telepet a megújuló energiák hasznosításában élen járó dán Ørsted cég építette.
A legközelebbi parti településtől, Barrow-in-Furnesstől 19 kilométerre működő gigantikus létesítmény egyik különlegessége, hogy kevesebb – összesen 87 – turbinával is több áramot termel, mint az eddigi legnagyobb szélfarm, a London Array, amely már öt éve működik, és 470 ezer otthon számára biztosít áramot.
A Walney Extension 47 turbinái egyenként hét megawatt teljesítményűek, s 188 méter magas tornyokra kerültek fel, míg a többi (40 darab) csaknem 8,25 megawattos, ám ezek 195 méter magas tartószerkezeteken foglalnak helyet. Az utóbbiakról azt sem árt tudni, hogy jelenleg a világ legnagyobb teljesítményű, működőképes szélturbinái, s belőlük mindössze öt majdnem teljes egészében meg tudná termelni azt az áramot (42 megawattot), amelyet az Alibunárhoz közeli földi szélerőműpark 21 berendezése biztosít 38 ezer háztartás számára.
A nemrég üzembe helyezett ír-tengeri létesítmény nemcsak a kiszolgált háztartások számára előnyös, hanem annak a 250 személynek is, akik működtetik, karbantartják, s így álláshoz jutottak. Az érdeklődés az új munkalehetőség iránt fokozatosan növekszik Nagy-Britanniában, hiszen egyre több olyan központ nyílik, ahol alternatív módszerrel biztosítják az áramot. A változás hatására az országban bővítik a szakoktatást is, hogy az új típusú tudást igénylő munkahelyekre megfelelő számú alkalmazottat képezzenek ki.
Tekintettel arra, hogy Nagy-Britanniában további (hatalmas) tengeri szélfarmok építése várható, már most kijelenthető: a Walney Extension nem sokáig lesz a legnagyobb. Sőt már a következő meg fogja előzni, amelyet Anglia keleti részére terveztek.
A térségben, Lowestoft partvidéki településtől több tíz kilométerre a vízen a ScottishPower Renewables cég már hozzá is fogott a 300 négyzetkilométer kiterjedésű East Anglia ONE kialakításához, amely 102 (egyenként 7 megawattos) turbinájával 714 megawattos szélerőmű-központként működik majd a 2020-ra tervezett átadás után.
A növekedés azonban folytatódik. Az Ørsted ugyanis Hornsea 1 és Hornsea 2 elnevezéssel egy 1200 és egy 1800 megawattos tengeri óriás szélpark telepítését kezdte meg (néhány éve a szintén kelet-angliai) Yorkshire partjai közelében, s a munkálatokat várhatóan 2020-ra fejezi be, hogy azután egy újabb beruházással (a Hornsea 3-al) folytassa, de azt már 2022-től.
