Valószínűleg nincs olyan ember, aki ne ismerné Gustav Klimt leghíresebb alkotását, A csók című festményt, amelynek születése a művész „aranykorszakára” tehető. Munkásságának ezekben az éveiben ugyanis Klimt nemcsak jelentős mértékben aranyfestéket, hanem valódi laparanyat is használt alkotásaihoz, melyeket a világ legdrágább festményei között jegyeznek. Nemcsak ennek az ikonikus alkotásnak (melynek eredetije a bécsi Belvedere Galériában található), hanem több jelentős művének reprodukcióját tekinthetjük meg az Újvidéki Egyetem rektorátusának kiállítópavilonjában.
A Gustav Klimt, a modernitás előfutára című kiállítás a belgrádi Osztrák Kulturális Fórum szervezésében a művész halálának 100. évfordulójára készült. A tárlat szeptember 26-áig lesz látható a fentebb említett helyszínen. A 15 forex-panelből álló kiállítás Klimt életének és munkásságának korszakait mutatja be, gazdag képanyaggal, életrajzi adatokkal, a következő címszavak alá sorolva: Gustav Klimt – a modernitás előfutára, Klimt gyermek- és tanulóévei (1862–1883), Klimt és a Művésztársulat (1883–1892), A Bécsi Egyetem részére készült falfestmények (1894–1907), Klimt és a bécsi szecesszió (1897–1905), Klimt tájképei (1898–1917), Rajzok, A Beethoven-fríz (1902), Klimt mecénásai, A Stoclet-palota (1904–1909), Klimt ,,aranykorszaka”) (1903/05-1911), Klimt és Emilie Flöge, A Kuntschau-kiállítás, Klimt életciklusainak bemutatása (1903–1915) és Klimt utolsó műterme.
Gustav Klimt 1862-ben született a Bécs melletti Baumgartenben, egy hétgyermekes család második gyermekeként. Apja cseh származású vésnök volt, aki fiát az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolába íratta, ahol 1876-tól 1883-ig tanult. Művészetére ekkor még az iskolai képzés által elvárt akadémiai stílus volt jellemző. Első jelentős művészi kezdeményezése az 1897-ben öccsével, Ernsttel, és Franz Matsch-csal megalapított Künstlerkompagnie csoport volt, majd részt vett a bécsi szecesszió megalapozásában. 1897-ben 49 alkotó művészi függetlensége érdekében elhagyta a bécsi Künstlerhaust. Klimt művésztársaival együtt megalapította a Vereinigung bildener Künstler Österreichs Sezession nevű egyesületet, melynek 1899-ig az elnöke is volt. A párizsi világkiállításon 1900-ban Klimt megkapta a nagydíjat a Filozófia című művéért, mely által európai hírnévre tett szert. A Ludwig van Beethoven tiszteletére készült kiállítás művészi csúcspontot jelentett pályáján. A XIV. Szecesszió Kiállítására készült Beethoven-fríz egy új alkotói korszak kezdetét jelenti. Műveiben innentől az ornamentika dominanciája figyelhető meg, valamint az aranyszín használatának hangsúlyos szerepe. Ennek a korszaknak művészi kiteljesedése A csók (Das Kuβ) című festménye, amely 1907–1908-ban készült. A nőalakok ábrázolása központi szerepet kap művészetében. Képeinek (melyeket látomásokként is értelmez) főszereplői a nők. ,,Hogy mely témák foglalkoztatnak a festészetben? Az önarcképkészítés semmiképpen. A többi ember, és közöttük is a nők.” – vallotta. ( Forrás: cultura.hu/09/11/2018) Élete társát Emilie Flögében találta meg. Három évtized intenzív művészi munka után és számos elismerés birtokában 1918-ban alig 56 évesen hunyt el. Festményeit bécsi múzeumok gyűjteményei őrzik, a legnagyobb gyűjtemény a Belvedere Galériában, a Leopold és az Albertina Múzeumban található, 400 grafikájával pedig a Wien Museum rendelkezik.
A minapi újvidéki kiállítás ünnepélyes megnyitóján a megjelenteket Johannes Irschik, az Osztrák Kulturális Fórum igazgatója és a Dušan Nikolić, az Újvidéki Egyetem rektora köszöntötte, beszédükben méltatva Gustav Klimt munkásságát és a modern képzőművészeti irányzatok megalapozásában betöltött szerepét, műveinek máig ható érvényességét, esztétikai értékét és jelentőségét.
Betekintve az életműbe, a tárlat valóban megerősíti bennünk Klimt véleményét művészetéről, ő ugyanis ezt vallotta: ,,Sem az írott szónak, sem a beszédnek nem vagyok mestere, kivált nem, ha magamról vagy munkámról kell nyilatkoznom. Aki rólam – értsd: a művészről, hisz csak ez igazán fontos – tudni akar valamit, az nézze meg figyelmesen képeimet és belőlük próbáljon rájönni arra, hogy mi vagyok és mit akarok.”
