Alig kezdődött meg az orosz kezdeményezésű Északi Áramlat–2 földgázvezeték csőrendszerének telepítése a Finn-öbölben, a svéd nagykövetnek máris magyarázkodnia kellett Moszkvában. Előzőleg ugyanis – a szeptember 9-ei parlamenti választás kampányának hevében – több svéd párt azzal fenyegetőzött, hogy megakadályozzák az ország felségvizei alatt is áthaladó kettős vezeték lefektetését. Peter Ericson nagykövet azonban a héten tagadta, hogy megváltozott volna Svédország álláspontja, illetve korábbi döntése, amellyel jóváhagyta a munkálatok elvégzését saját területén.
A sokat vitatott Északi Áramlat–2 csaknem 9,5 milliárd euró értékű beruházás, amelynek fő célja évi 55 milliárd köbméter oroszországi földgáz eljuttatása Németországba a már évek óta működő, és azonos szállítási kapacitású Északi Áramlat–1 vezetékpár nyomvonala mellett, amely főként a Balti-tenger fenekén húzódik. Az új rendszer is két csőszálból áll majd. Másik közös jellemzőjük, hogy mind az északnyugat-oroszországi Uszty-Lugában található kiindulási és mind az északkelet-németországi Lubminban kialakítandó végpontja azonos a már üzemelő vezetékekével.
A német oldalon májusban láttak hozzá az Északi Áramlat–2 kiépítéséhez, az Oroszországhoz közelebbi tengeri szakaszon pedig szeptember elején kezdődött meg a munka, a finn felségvizeken.
A tervek szerint az egyenként 24 tonnás 200 ezer acélcsőből álló dupla vezetéknek 2019-ben mindenütt a helyére, azaz a tenger aljára kell kerülnie, hogy év végére alkalmas legyen a gáz szállítására. Az üzembe helyezés után Oroszország és Németország között megkétszereződik az eddigi gázszállítási kapacitás.
Az egész rendszer orosz, finn, svéd és német felségvizeken halad keresztül. Dánia még mindig nem adott átvonulási engedélyt, ezért elképzelhető, hogy esetében módosítják az útvonalat, s a csöveket a nemzetközi vizek mélyén vezetik tovább a német végállomásig.
A Finn-öbölben nincsenek ilyen gondok. Éber hatósági felügyelettel éjjel-nappal folyik a munka, amelyben a főszerepet a 24 óra alatt három kilométernyi cső lefektetésére alkalmas Solitaire hajó játssza.
A hatalmas vállalkozás kivitelezési folyamatába persze mások is beszálltak: összesen 17 EU-tagország kétszáz cége. A költségek nagyobb részét ugyanakkor a Gazprom orosz energetikai óriáscég állja, a többit pedig öt nyugat-európai vállalat: az Uniper és a szintén német BASF egyik leányvállalata, a Wintershall, a brit–holland Shell, a francia Engie és az osztrák OMV.
Bár az EU kiemelten kezeli az energiabiztonságot, több tagállama nem ért egyet az Északi Áramlat–2 építésével. Az Egyesült Államok is ellenzi az „újítást”, mert miatta veszélyeztetve érzi üzleti érdekeit (a saját cseppfolyósított gáz eladási terveit) az európai piacon. A Fehér Ház már többször szankciókkal fenyegetőzött arra az esetre, ha megépül az új csővezeték.
Kijev szintén duzzog. Attól tart, hogy Moszkva – az Északi Áramlat–2 átadása után – leállítja a földgáz ukrajnai tranzitját, ami súlyos csapásként érné a rengeteg problémával bajlódó ország gazdaságát és államkasszáját. A Kreml tagadja ezt, s ígéri, folytatja a gáz Európába juttatását az ukrán csőhálózaton.
