Egy napra ugyan, de legalább kétszer annyian gyűltek össze a VI. Paprikásfőző verseny alkalmával a magyarkanizsai községhez tartozó, egykor virágzó kicsiny településen, mint ahányan jelenleg ott élnek.
Két nagy rendezvényük van a völgyesieknek, az egyik az aratóünnepség, a másik pedig a paprikásfőző verseny, amelyet idén hatodik alkalommal tartottak meg. Ilyenkor hazalátogatnak az elszármazottak, a völgyesi gyökerekkel büszkélkedők, de nem ritka, hogy a környékbeli településekről is igen nagyszámú csapat verődik össze a művelődési egyesület udvarán, hogy családi hangulatban főzzenek és egyenek egy jót.
Idén 38 csapat nevezett be a versenyre, amelynek keretében marha-, birka- és kecskepaprikásokat zsűriztek, emellett díjazták a legszebb díszeket és a legjobb pálinkákat is. A zsűri tagjai: Ősz Szabó Imre, Szecsei Szilveszter, Palatinus Zoltán, Purgel József, Hajdú József, Madár József és Molnár István egyöntetűen elmondták, évről évre jobb étkeket kóstolhatnak Völgyesen. Kategóriánként osztották ki a díjakat, serlegeket, és Szecsei Szilveszter felajánlásának köszönhetően bográcsokat is lehetett nyerni. Az abszolút győztes, aki a vándorfakanalat is hazavihette, az oromi Király Árpád, aki tavaly is a legjobb paprikást főzte, meg idén is. A pálinkák közül a zentai Hajdú Irén bodzapálinkáját ítélték a legjobbnak.
A családias hangulatú összejövetel szervezői a helybeli művelődési egyesület tagjai voltak, akik mindent megtettek azért, hogy a völgyesi élet, ha csak egy napra is, de felpezsdüljön. Versegi Szabolcs, az egyik fő szervező elmondta, hogy legalább ötszázan gyűltek össze.
– Hagyományteremtő szándékkal szerveztük meg annak idején az első főzőversenyt, és úgy tűnik, sikerült is elérnünk a célunkat, ugyanis évről évre megmutatkozik a rendezvény létjogosultsága, mert egyre több csapat nevezett be a versenyre, sőt még kicsinek is bizonyult a befogadóképességünk, mert lettek volna még jelentkezők, akik már nem is fértek el a művelődési egyesület udvarában – mondta el lapunknak nyilatkozva a szervező.
A völgyesi főzőversenyt zeneszó kísérte, a gomolygó füstfelhő pedig jelezte, a település küzd a fennmaradásért.
