Nyár a Bükkalján I.

A végvárak vidékén

Mák Ferenc

2018. szeptember 11., 15:08

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Tudtam, hogy ez a nyár nagy megpróbáltatásokat hoz a számomra, ezért eleve nem készültem nagyobb utazásra. Jó lesz – gondoltam –, ha alkalomadtán három lépést egymásba tudok majd ölteni, s ha ezen túl leszek, ismét enyém lesz a végtelen minden színes csodája. Abban is biztos voltam, hogy a gyógyulásomra kijelölt szobám ablaka a Bükk hegységre fog nézni, s ez már előre némi derűvel töltött el. A Mátra és a Bükk vidéke az elmúlt évek során számomra a legszebb magyar tájak egyike lett, varázsának titka, hogy minden színében és minden illatában, erdeinek minden csalitjában, történelmi várainak minden megmaradt bástyájában önmaga egyszeri és megismételhetetlen valóságát adja, minden feléje vetett pillantásom olyan szépségre lel, amely csak és kizárólag ennek a vidéknek a sajátja. Hajnalonta az ablakomból a virradat ragyogásában láthattam a hegyek lankáit, és a lágy színek játéka bűvöletbe ejtett, hamar rájöttem, az éjszaka sötétjében várom a napfelkeltét, amikor újra részese lehetek a tündérek játékának. Csak később tudtam meg, a falukutató Szabó Zoltán – a vidék kiváló ismerője – úgy vélte: e táj valódi ideje az este. Cifra nyomorúság című könyvében úgy fogalmazott: az Ipolytól a Hernádig húzódó országrész – melynek a Mátra és a Bükk is a részét képezi –, a palócok vidéke azokban az évszakokban és órákban mutatja meg igazi szépségeit, mikor lágyak lesznek a színek és elmosottak a határvonalak. „Koranyáron, mikor a tavasz bolond majálisa már elmúlt, és koraősszel, mikor a táj bűnbánatot tart a nyár gazdag tombolása után.” Magával ragadott Szabó Zoltánnak találó megfogalmazása, s azon nyomban útitársává is szegődtem.

Palócföld: omlatag várak, gótikus boltívek és ódon temetők vidéke

Utólag azonban be kell vallanom, sokkal megértőbb, sokkal megbocsátóbb vagyok a palócok vidékével, és a táj lakójával szemben, mint volt az 1930-as években a Szolgálat és Írás szociográfiai munkaközösség, kora társadalmi valósága ellen lázadó falukutatója, aki a táj sajátosságának tekintett átmenetiséget az Alföld és az északi hegyvidék találkozásának tulajdonította. Könyvében úgy látta: félúton van e táj két szélsőség, a bőven termő síkság derűje, és a magasba nyúló sziklák rejtett-rejtegetett titkainak homálya között. Kétségtelenül elbűvölő meglátás, ám a vidék arculatának kialakulásába a történelem is mindenkor beleszólt. Erről árulkodnak a sziklák csúcsán lépten-nyomon felbukkanó, büszkén a magasba nyúló, vagy a századok során omladékká vált várak, melyeknek örökösei a háborúk elmúltával pazar vidéki kúriákba költöztek, gótikus templomokat emeltek önmaguk és nemzetségük dicsőségére, s hogy érdemeik a mennyek ura előtt is szembetűnőbbek legyenek, szerzeteseket hívtak a vidékre, hogy az erdők rejtekében végtére az isteni kegyelem is meglelje otthonát. Megsejtett ebből valamit a mi Scossa Dezsőnk is, hiszen A tanítónő című kisregényének hősével, a pályája kudarcai elől menekülő Törteli Ágnessel, annak naplójába följegyeztette: „Oh, bár itt lakhatnék én is! – sóhajtottam, meglátva a kolostort messziről, magas fehér falaival, kimagasló, karcsú tornyával odalenn a téres völgy ölén, melyet sebesen szelt át kocsim, egyoldalt a Mátra magas bércei által körített, másoldalt a végtelen alföld simaságában elvesző megragadó tájképet tárva elém.” A Bükk hegység szívében rejtőzködő Bélapátfalva ma is eleven emléke a kolostorok hajdani valóságának.

A táj aztán eredendően meghatározta lakóinak a lelkületét is. Szabó Zoltán szerint itt, ezen a tájon semmi sem kezdődött, nem indultak útjukra az ország sorsát megfordító események, a vidék népe nem vett részt semmiféle jelentősebb megmozdulásban. Ezzel a vidékkel csak megtörtént a magyar történelem. „A táj egészében történelmi – fogalmazott az ifjú szociográfus –, talán még a Dunántúlnál is történelmibb, és emlékekkel telítettebb, bár a történelem itt mindig inkább csak zajlott, mint készült. Itt van a legtöbb régi templom, apró falvakban árpád kori tornyok nemes vonalai rajzolódnak az ég felé, ezen a vidéken vannak a legtisztább barokk épületek. És mégis a kultúra itt inkább nyomokat hagyott, mint elkezdődött, inkább csak jól be tudott ide fészkelődni, de nem innen indult el soha.” Úgy vélte, nem véletlen, hogy az Alföldön született a Bánk bán, s a palócföldön, Nógrádban írta Madách Imre a Tragédiát. Kiskőrös a forradalmár Petőfit, Nagyszalonta a bölcs és megfontolt Arany Jánost, Palócország pedig az „óvatos és szomorúan tréfálkozó” Mikszáthot adta a nemzetnek. Kétségtelenül sziporkázó tisztánlátásra vall ez a megállapítás, méltányolom is kellőképpen Szabó Zoltán érdemeit, én azonban évszázaddal később nagyobb súlyát érzem e vidéken (is) a történelemnek. Eger vára mellett – a végvárak rendszerét alkotó – Hollókő, Drégely, Éleskő, Sirok és Dédes várai kivétel nélkül az elmúlt idők kegyetlen harcaira emlékeztetnek, melyek a köréjük gyűlt falvak lakóinak a sorsát is eredendően meghatározták. A vidék tágasságát a történelme mutatja meg igazán, mélységeit pedig a ma is élő legendák sokasága. Régi temetők, altemplomokba rejtett királysírok, befalazott gótikus boltívek utam minden fordulójában arra emlékeztetnek: e táj lakója is bizony teremtő részese volt nemzetünk történelmének. S hogy ma a Mátra és a Bükk juhar-ligeteiben és cseres-gyertyános bokorerdeiben marcona zsoldosok helyett virágok, a boldogasszony papucsa, a tavaszi csillagvirág, a gyöngyperje, a turbolya, és a foltos árvacsalán lelte meg otthonát, számomra azt bizonyítja: magas boltozata van az életnek ezen a vidéken is. A falukutató azt mondta: ezt a tájat csodálni nem lehet, szeretni nagyon; „értő, szelíd és nyugodt szeretettel”. Vele szemben engem Palócország csodái lenyűgöztek, szépségei egy életre rabul ejtettek. Kányádi Sándor nyomán, szemben a Bükk hegység feltündöklő lankáival, magam is úgy vélem: „vannak vidékek gyönyörű / tájak ahol a keserű / számban édessé ízesül”.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége

Magyar Szó© 2003 - 2018     Impresszum | Adatvédelem | Előfizetés | Kapcsolat | Marketing | Közbeszerzés (Javna nabavka) | Dokumenti i pravilnici

Támogato: Bethlen Gábor alap