Megjelent a Létünk legújabb száma. A folyóirat tanulmányai két témakör köré épülnek. Az egyik témakör a rendészet, amelyet két tanulmány jár körül, ezek a következők: dr. Kovács István: Prostitúció és prohibíció a mai Magyarországon, avagy miért nem sikerül a rendőrségnek a szocializmust levetkőznie a XXI. században?, Sallai János – Fekete Katalin: A rendészet globális, kontinentális, regionális és lokális kihívásai és válaszai napjainkban. Három tanulmány pedig a kultúrhatás témáját dolgozza fel: Pusztai Virág: Közösségi emlékezet és identitás a vizuális média hatóterében, Slađan S. Paroški: Adalékok a francia kultúra Szabadkára gyakorolt hatásának kutatásához, Tengely Adrienn: A katolikus és protestáns fiatalok elképzelései a közép-európai népek együttműködéséről az 1930-as években.
A fenti tanulmányok közül Tengely Adrienn az egri Eszterházy Károly Egyetem főiskolai docensének munkáját emeljük ki, amely katolikus és protestáns fiatalok elképzeléseit mutatja a közép-európai népek együttműködéséről. Trianon után legtöbb ember számára egyértelmű volt, hogy az ország minden gazdasági és társadalmi bajára az egyetlen megoldás az elcsatolt területek visszaszerzésében, a revízióban van. Az 1930-as években azonban egy olyan nemzedék nőtt fel, amely bár az Osztrák–Magyar Monarchiában született, a trianoni Magyarország keretei között nőtt fel. Ez a nemzedék szemben állt a merev konzervativizmussal és nyitott volt az új eszmék iránt. Tengely Adrienn a korabeli sajtóra és levéltári anyagokra támaszkodva rámutat arra, hogy a katolikus és protestáns fiatalok elképzeléseinek közös vonása volt, hogy a Duna-völgyi népek összefogását sürgették a pángermán és a pánszláv törekvésekkel szemben, és ebben a fiatalságnak szántak döntő szerepet. A két csoport közötti lényeges különbség az volt, hogy a katolikusok Nyugat felé orientálódtak, és a katolikus Ausztriával való összefogást sürgették, de szóba került még Olaszország, Lengyelország és Csehszlovákia is, viszont az ortodox Romániával és Jugoszláviával kizárták az összefogást. A katolikusok a Duna-völgyi népek összefogását egyértelműen magyar vezetéssel képzelték el. Ezzel szemben a protestáns fiatalok a keleti összefogást szorgalmazták, többek között Romániával és Jugoszláviával is. Mindezt nem magyar vezetéssel, hanem a nemzetek kölcsönös együttműködésével képzelték el. A protestánsok azért nem egyeztek a katolikusok elképzeléseivel, mert akkor egy katolikus többségű szövetség jött volna létre, elősegítve a Habsburg-restaurációt is. Ezeknek az elképzeléseknek végül az 1947. február 10-ei párizsi békeszerződés vetett véget.
