A népdalaink ápolása, a közös fellépés hozta össze azokat a magyar embereket, akik lehet, hogy egyébként sohasem találkoznak. A találkozások, ismeretségek barátságokká nemesültek, amelynek egyik gyümölcsöző eredménye az a tölgyfából faragott gyönyörű székelykapu, amit nemrégiben állítottak fel Csókán Mraznica Tibor portáján. A kapuállításon és avatón ott volt Neisz Péter, az Ádándi Népdalkör elnöke is, mivelhogy Ádánd volt a kapocs, a híd Csóka és Csíkmadaras között:
– Azért tartom fontosnak, hogy Csókán székelykaput avathatunk, mert mi, magyarok, a Kárpát-medencében egyek vagyunk, éljünk bár a Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján, Székelyföldön. A nyelvünk, a kultúránk, a dalaink, a táncaink, az építészeti értékeink, mint ez a székelykapu is, közös kincsünk, ami összeköt bennünket.
Antal Tibor évente három székelykapu elkészítését vállalja (Gergely József felvétele)
Az Ádándi Népdalkör több mint harminc évvel ezelőtt vette fel a kapcsolatot csíkmadarasi barátainkkal. Egy felvidéki kórustalálkozón ismerkedtünk meg, amiből kialakult egy testvérkapcsolat Ádánd és Csíkmadaras között. A kárpátaljai Técsőn pedig a csókai Rákóczi férfikórussal barátkoztunk össze, ennek a lelkes csapatnak a tagja Mraznica Tibor, akinek az udvarára most már gyönyörű székelykapun át léphetünk be. A kaput a csíkmadarasi Antal Tibor fafaragó, székelykapu-készítő mester, veje segítségével, három hónap szorgos munkával faragta ki a székelyek szent hegyén, a Madarasi Hargitán termett tölgyfából. Tibor egy éve Gyergyószentmiklóson beszélte meg Antal mesterrel, hogy farag neki egy székelykaput, ami a megbeszélt időre el is készült, el is hozta és fel is állította mindannyiunk örömére – mondta Neisz Péter.
A fafaragó mester mutatta be a munkáját a kapuavató összegyűlt népes társaságnak, köztük a Rákóczi férfikórus tagjainak:
– Márton Áron, Erdély püspöke mondta, hogy egy nép addig él, amíg saját magát önerejéből tudja táplálni. Tibor barátom vágya teljesült, áll a székelykapu. Nincsenek véletlenek, nem véletlenül találkoztunk össze Ádándon, nem véletlenül találkoztunk Gyergyóban, a barátságunk hozadéka ez a székelykapu. Vannak értékeink, amelyeket őriznünk kell, nemcsak Erdélyben, hanem itt, a Délvidéken is.
Büszke vagyok, hogy itt, Csókán áll ez a székelykapu, hogy mint erdélyi, csíkmadarasi fafaragót, engem ért a megtiszteltetés, és én készíthettem el. Illő tisztelettel, betartva a határidőt, elkészült a székelykapu, a ház urának akarata beteljesült. Elhoztuk ide, és itt a helyszínen szereltük össze és állítottuk fel. Nagyboldogasszony napján indultunk el Csíkmadarasról. Már majdnem célba értünk, nem messze jártunk Csókától, amikor a valkányi határátkelőnél kis híján visszafordítottak bennünket a szőrös szívű vámosok, az autó utánfutójára pakolt kapuelemekkel együtt. De Nagyboldogasszony segített túljutni a nehézségeken, és most már áll a kapu. Azt kívánom a gazdának és családjának, hogy használják a kaput, járjanak ki-be rajta, legyen áldás a házon!
A mester és veje beállítja a gyalogkaput (Gergely József felvétele)
Az első kapunyitás (Gergely József felvétele)
A székelykapu tölgyfából, az egyik legtartósabb fából készül. Tartós, de azért le kell kenni a farontó gombák ellen, amit ötévente meg kell ismételni, akkor már száz esztendő sem tud benne nagy kárt tenni. A kapu elkészítése a kerítés nélkül bő két hónapot vett igénybe. Mindennel együttvéve három hónap alatt tudtuk a vejemmel együtt elkészíteni, kifaragni, díszíteni.
Mint minden székelykapu, ez is hordoz üzenetet, a díszítése sok mindent elmond annak, aki ki tudja olvasni belőle. A két kapuoszlopon ott láthatjuk az életfát, aminek a magassága centiméterekben van kifejezve. Azt szokták mondani, hogy ahány centi magas életfát faragunk rá, annyi évet él a kapu gazdája. Általában 80–90 centis életfát szoktunk a kapuoszlopra faragni, de van, aki egymétereset kér, bízva benne, hogy talán megéri a száz esztendőt.
Egy jellegzetes csíki kaput készítettünk. Az én fafaragó tanítómesterem mindig azt mondta, hogy egy kaput sohasem szabad agyonfaragni, hogy a szemnek maradjon hely, ahol meg tud pihenni. Van üres mező is a minták között, ahol a szem megnyugodhat, mielőtt tovább böngészi a díszítéseket. A székelykapu motívumai jellegzetesek, florális jelképek, ilyen az életfa és a tulipán is. Kihagyhatatlan díszítőeleme a nap, a hold és a csillag, amelyek a székely zászlóról sem hiányozhatnak. Nincs székelykapu nap, hold és csillag nélkül, ezt minden fafaragó tudja.
A galamb, a madár a békesség jelképe. A nagykapu két szárnyát napsugaras díszítéssel készítjük. A nagykapura mi azt mondjuk, hogy az a kocsibejáró, mert hát ezen ment és megy be még ma is sok helyen a lovas kocsi. Kocsikkal, lovakkal jártak be valamikor, nem úgy mint ma, traktorral meg autóval. Tibor barátunknak is nemrég még megvoltak a gyönyörű lovai, és lehet, hogy nemsokára újból lesznek. Most birkatenyésztéssel foglalatoskodik, de a másfélszáz juh nem a díszes kapun át közlekedik. A kiskapu, vagy ahogyan mi mondjuk: gyalogkapu, a gyalogos ember bejárója.
A faragott kontyfa köti össze a kapuoszlopokat. A kapu nélkülözhetetlen eleme még a galambdúc, rajta a két fakereszttel. Többen megkérdezték, hogy a galambdúc nyílásait mért nem zárjuk le belülről dróthálóval, hogy ne tudjanak bemenni a madarak. Ha a galamb be akar költözni, akkor hagyni kell, hogy ott rakjon fészket, az az ő háza, így a természetes. A különféle növényi díszítések, madárkák mellett a tulipándíszítés is jelen van. A tulipán, a női princípium, a női nem, a folytonosság és megújulás jelképe kihagyhatatlan a székelykapu díszei közül.
A díszes nagykapu, azaz a kocsibejáró (Gergely József felvétele)
A tulipándíszítés több formában is visszaköszön az oszlopokról és a kerítésről is (Gergely József felvétele)
A galambdúc alatt olvasható feliratot egyéni kérésre alakítjuk ki. Tibor gazda kétsoros szövet kért:
„Térj be hozzám vándor, ha erre hoz utad,
ha jó a szándékod, itt szeretet fogad”
A kétsoros szöveggel csak az a gond, hogy nem elég nagyok a betűk, ezért csak közelről olvasható. A kapufeliratok általában rövidek, tömörek, de sokat mondóak. A kapu szimbólumairól még csak annyit, hogy a népi fafaragásban az a szabály, hogy nincsen szabály. Az alkotó elengedheti a fantáziáját, a népművészet keretein beül, kifaraghat nagyon sokféle motívumot, persze a megrendelő óhaját, elvárásait is figyelembe véve. A díszítés lehet növénymintás vagy geometriai, a kettő kombinálása gyakori. Székelyföldön a díszítő elemek vidékenként változnak, a Csík-vidékén, Székelyudvarhely környékének is megvannak a jellegzetes díszítőelemei, de a nap, a hold és a csillag egy kapuról sem hiányozhat – mondta Antal Tibor fafaragómester, aki a székely zászlóval feldíszített kapu előtt átadta annak kulcsait Mraznica Tibornak és párjának, Hajnalkának. A kapunyitást követően a társaság elénekelte a székely himnuszt, majd a gazda udvarán birkapörkölt mellett megünnepeltük a székelykapu-állítást, amire még nem volt példa Csókán.
