Négy évtizeden át meghatározó szerepet töltött be a Magyar Szó, különösen a zentai szerkesztőség életében kollégánk, Fodor István, aki néhány nappal ezelőtt vonult nyugdíjba. Ebből az alkalomból köszöntöttük szerdán este a zentai BeeHome Közösségi Házban megtartott különleges hangulatú ünnepségen, amelyen szerkesztőségünk tagjai mellett a vajdasági magyar közélet jeles képviselői is megjelentek.
Lőrinc Tímea színművésznő különleges produkcióval lepte meg az ünnepeltet és a vendégeket (Gergely József felvétele)
A rendezvény kezdetén Lőrinc Tímea, a Zentai Magyar Kamaraszínház Pataki-gyűrű díjas színművésznője adta elő Bencze Imre Édes, ékes apanyelvünk című művét, ezzel is utalva arra a nyelvi igényességre, amely Fodor István teljes életművét áthatotta, majd Máriás Endre, lapunk zentai szerkesztőségének vezetője és a BeeHome Közösségi Ház egyik alapítója és vezetője üdvözölte az egybegyűlteket, akik között jelen volt Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Jerasz Anikó, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere, Perpauer Attila, a Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának elnöke és a zentai községi tanács művelődéssel és oktatással megbízott tagja, Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója, Ökrész Rozália, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója, Varjú Márta, lapunk főszerkesztője, illetve a Magyar Szó zentai, szabadkai és újvidéki szerkesztőségének több tagja is.
A folytatásban Perpauer Attila, az MNT Oktatási Bizottságának elnöke mondott köszöntőt, amelyben felidézte Fodor István életének és munkásságának legmeghatározóbb momentumait, majd kitért az ünnepelt legrangosabb elismeréseire, végezetül pedig kifejtette, a zentaiak igen büszkék Fodor Istvánra, aki az elmúlt évtizedek során kiemelkedően magas színvonalú tevékenységével öregbítette a község hírnevét.
Varjú Márta, lapunk főszerkesztője beszédében kiemelte, Fodor István munkájára az egyszerűség, a felkészültség, az érthetőség, a pontos megfogalmazás, a precíz szerkesztés, a tudásátadási kényszer, a közösségépítés iránti elkötelezettség, az értékmegtartás, a hagyománytisztelet, a hitelesség, az olvasó szolgálata, a magyar szellemiség megtartásának és az anyanyelvünk tisztasága megőrzésének míves művelése jellemző, majd hozzátette, aki akár egyszer is olvasott Fodor-írást, az nyomban érzékeli mindezt, hiszen – ahogyan fogalmazott – felismerhető, jellegzetes módon ír, úgy, ahogyan senki más a Magyar Szóban.
Fodor Istvánnal az ünnepségen kolléganőnk, Homolya Horváth Ágnes beszélgetett (Gergely József felvétele)
A köszöntők után Homolya Horváth Ágnes kolléganőnk beszélgetett az ünnepelttel, aki mesélt a kezdetekről, arról, hogyan vált a szakma szerelmesévé, milyen tényezők befolyásolták a pályafutása alakulását, valamint arról is, kik voltak hatással a munkásságára. Fodor István kifejtette, az elmúlt évtizedek során mindig a riportkészítést, a terepi munkát szorgalmazta, aminek napjainkban egyre kisebb szerep jut az újságírásban.
– Akkoriban délelőtt elmentünk terepre, délután riportokat készítettünk, aztán valahova behívtak minket pálinkázni, ebédelni, beszélgetni, nem rohantunk, gyakran előfordult, hogy este vagy éjszaka értünk vissza. Mára kicsit elkényelmesedett a világ. Úgy érzem, ki kellene próbálni, hogyan fognák meg a kollégák az írógépet, húznák be a papírt, és kezdenének el gépelni. Aztán, amikor látnák, hogy ezt vagy azt át kell firkálni, majd az egészet újra kell gépelni, rájönnének, hogy ez nem volt annyira könnyű munka, mint ahogyan gondolják. Mostanra eléggé elkényelmesedtünk, hiszen bármit könnyen kijavíthatunk. De még így is előfordul, hogy nem vagyunk elégedettek a kéziratainkkal. Ez is azt bizonyítja, hogy lehetne egy kicsit másként is csinálni. Talán a háborús évek hozták, hogy elszakadtunk a terepi munkától. Onnantól kezdve már mi sem nagyon jártunk. Akik meg utánunk jöttek, még úgy sem, pedig fontos lenne. Az emberek szeretik azt, ami közvetlen, emberi, jó lenne valami ilyesmit is behozni a lapba, nem csupán azt, ami tévében vagy más lapokban is megjelenik. Azt hiszem, ez csupán akarat és szervezés kérdése. Érdemes lenne megpróbálni – mondta Fodor István, aki szavaival egyfajta útravalót is adott az itt maradt újságírók számára. – Soha nem gondoltam arra, hogy mást csinálnék. Ez elhivatottság kérdése. Azt hiszem, ma az hiányzik az újságírásnál, hogy az emberek maguknak is akarjanak bizonyítani. Nem a mennyiségről van szó, hanem a témák feldolgozásáról és az írások minőségéről. A lényeg az, hogy a szerző maga is elégedett legyen a munkájával – szögezte le Fodor István, aki természetesen nem búcsúzott el végleg sem a szerkesztőségtől, sem az olvasóinktól, így írásait a jövőben is rendszeresen élvezhetjük majd a Magyar Szó hasábjain.
